A CMJ során több teljesítményt meghatározó értéket ki lehet emelni, melyekkel nyomon követhetjük a játékos fejlődését vagy esetleges visszaesését. Ilyen például a relatív teljesítmény, a koncentrikus szakasz alatt mért átlagerő, az elrugaszkodási sebesség (take off velocity), a módosított reaktív erő index (RSImod: felugrási magasság/elrugaszkodáshoz szükséges idő) vagy a felugrási magasság. Egyre elterjedtebbé vált az erőplatóval történő mérés, ugyanakkor a felugrási magasság meghatározására több módszer is elfogadott a gyakorlatban [5] [6]. Ezek közül ebben a vizsgálatban a levegőben tartózkodási időből, valamint az erő-idő görbe alatti területből (impulzus) számolt értékek összehasonlítása, illetve a felugrási magasság, a teljesítménymutató, a core-izomzat erejét vizsgáló FMS (Functional Movement Screen) során mért változók és a Stabilizer^tm pressure bio-feedback eszközzel mért értékek összehasonlítása történt meg

Vizsgálati személyek és módszerek

A vizsgálatban részt vevő személyek utánpótláskorú kézilabdázók (16 fiú és 14 lány), akik minimum heti 5 (szakági, erőnléti) edzésen vesznek részt. A CMJ-mérésük, az FMS^TM- és Stabilizer^TM-felmérésük a félévente megismételt tesztek részét képezik. A sportolók bemelegítés nélkül álltak az erőplatóra, majd miután a súlymérés megtörtént, 3 CMJ-t hajtottak végre 10 másodperc szünettel az ugrások között. Stabilizer^TM-mérés során a földön fekvő játékos dereka alá helyeztük az eszközt, ezt követően felemelte a lábát úgy, hogy a térde és a csípője is 90 fokban be volt hajlítva. Ebben a pozícióban kellett egyik, majd másik sarokkal a talajt érinteni és visszaemelni, miközben 40-45 Hgmm nyomást kellett tartani [8]. A második feladat során ugyanúgy a földön fekve, a csípő 90 fokos hajlításában, de nyújtott lábbal kellett külön-külön a talajt érinteni és vissza, miközben meg kellett tartania a 40-45 Hgmm nyomást [9]. Az FMS^TM a meghatározott protokoll szerint zajlott [10] [11].

A vizsgálathoz a következő eszközöket használtuk:

·      FMS^TM-tesztcsomag

·      ForceDecks FDMax (Vald performance)

·      Stabilizer^TM Pressure Biofeedback

Az adatok típusának és normalitásának megfelelően Pearson- és Spearman-féle korrelációs tesztet alkalmaztunk. A számolásokat Tibco Statistica^TM 14.0.0 program használatával történt. A szignifikancia határ p=0,05.

Hipotézisünk szerinta következő összefüggések lehetségesek:

·      H 1: a levegőben tartózkodási időből számolt és az impulzusból számolt magasságból kapott arány és az FMS^TM között.

·      H 2: a gyógytorna és a felugrási magasság között.

·      H 3: a gyógytorna, valamint a levegőben tartózkodási időből és impulzusból számolt magasságból kapott arány között.

·      H 4: a Stabilizer^TM-eredmények és az impulzusból számolt magasság között.

·      H 5: a core-izomzatot vizsgáló módszerek (FMS^TM, Stabilizer^TM, gyógytorna) és a CMJ-teljesítmény mutatói között.

·      H 6: a felugrási magasság és az átlag koncentrikus erő között.

Eredmények

Az elrugaszkodási időből számolt magasság (flight time) és a kontrakciós idő (ms) között találtunk korrelációt. A Pearson-féle korrelációs próba értéke p=0,000021, amely a szignifikanciahatár alatt van, míg a korrelációs együttható (r)=0,694, a determinációs együttható pedig r²=0,48.

Az erő-idő görbe alatti terület, impulzusból számolt felugrási magasság és a kontrakciós idő között látható szignifikáns összefüggés. A Pearson-féle korrelációs próba eredménye p=0,000095, a korrelációs együttható r=0,65, míg a determinációs együttható r²=0,425.

A flight time alapján számolt felugrási magasság és a felugrás excentrikus szakaszának hossza között is jelentős korrelációt találtam. A Pearson-féle korrelációs próba eredménye p=0,000002, korrelációs együttható r=0,75, determinációs együttható r²=0,567.

Az impulzusból számolt felugrási magasság és a felugrás excentrikus szakaszának hossza között szignifikáns korreláció áll fenn. A Pearson-féle korrelációs próba eredménye p=0,000010, korrelációs együttható r=0,713, determinációs együttható r²=0,51.

Összefüggés látható a stabilizáló gyógytorna és a levegőben tartózkodási időből számolt magasság között. A Spearman-féle korrelációs próba eredménye p=0,0247, a korrelációs együttható r=-0,4093.

Találtunk még szignifikáns korrelációt a stabilizáló gyógytorna és a másik felugrási magasságot számoló eljárás, vagyis az impulzus alapú számítás értékei között. A Spearman-féle próba eredménye p=0,011, korrelációs együttható r=-0,4594.

A stabilizáló gyógytorna és a felugrás során mért relatív teljesítmény között is látható jelentős kapcsoltság. A Spearman-féle korrelációs próba eredménye p=0,0279, a korrelációs együttható r=-0,4015.

A flight time alapján számolt felugrási magasság és a koncentrikus kontrakció szakaszában mért átlagerő között is szignifikáns összeköttetés látható. A Pearson-féle korrelációs próba eredménye p=0,005154, a korrelációs együttható r=0,4975, a determinációs együttható r²=0,2475.

Az erő-idő görbe alatti területből (impulzus) számolt magasság és a koncentrikus kontrakcióban mért átlag erő között is jelentős kapcsoltság látszik. A Pearson-féle próba eredménye p=0,001214, a korrelációs együttható r=0,5625, determinációs együttható r²=0,3164.

A többi érték összehasonlításánál, normalitásvizsgálat után nem találtunk szignifikáns összefüggést.

Következtetések

A kapott eredmények alapján az első hipotézist elvetettük, mivel nem található korreláció a két érték között. Az alapfeltevés, miszerint a core-izomzat állapota és a felugrási magasság számolási módszerei között kapcsolat áll fenn, nem mutatható ki a jelen adatokkal. A core-izomzatot vizsgáló eljárások még nem a legpontosabbak, mivel nem tudják közvetlenül vizsgálni, ezért akkor lehet majd összefüggést találni, ha a fejlődő technológiával új módszereket dolgoznak ki a stabilizáló izomzat mérésére.

A második hipotézist a jelen adatok alapján elfogadtuk.A gyógytorna és a felugrási magasság között van összefüggés. A levegőben tartózkodási időből számolt magasság és a gyógytorna között gyenge-közepesen erős korreláció (r=0,41) figyelhető meg, míg az impulzus alapú magasság és a gyógytorna között minimálisan erősebb a kapcsoltság, de az továbbra is gyenge-közepes (r=0,46). Az eredmények alapján feltételezhető, hogy a gyógytorna során megszerzett izomkontroll a függőleges felugrás technikájának és hatékonyságának javulását hozhatja. Megfelelő törzsizomzat elengedhetetlen a helyes végrehajtáshoz és a megbízható adatokhoz.

A harmadik hipotézist nem fogadtuk el.A felugrási magasságból számolt arány és a gyógytorna között nincs összefüggés. Az előző hipotézis alapján a magasságot befolyásolja, de a számítási módok közötti arányt nem, hogy az adott játékos végez-e stabilizáló gyógytornát. A két számolás közötti különbség: a levegőben tartózkodási időből számolt értéknél feltételezzük, hogy ugyanúgy ér talajt, ahogy elhagyta, míg az impulzus alapúnál az adott idő alatt leadott erő nagyságát vesszük alapul. Mivel nem találtunk összefüggést, ezért nem feltételezhetjük, hogy akik nem végeznek gyógytornát, az impulzus alapú számolásuk pontatlan, mivel erő veszik el felugrás közben.

A negyedik hipotézist jelen adatok alapján elvetettük.A Stabilizer^TM-eredmények nem befolyásolják közvetlenül az impulzusból számolt felugrási magasságot, vagyis az értékek között nem áll fenn korreláció. A gyógytorna és a felugrási magasság között sikerült megállapítani a kapcsoltságot, de a Stabilizer^TM esetében ez nem áll fenn. Ezek az eredmények feltehetően a gyógytorna komplexitására utalhatnak, amely a technika javulását idézhette elő, míg a Stabilizer^TM-mérés kevesebb izomcsoportot vizsgál.

Az ötödik hipotézist a jelen adatok alapján részben el tudtuk fogadni.A core-izomzatot vizsgáló mérések és a CMJ-teljesítménymutatók közötti összehasonlítás során számos változó összefüggéseit vizsgáltuk. A gyógytorna és a relatív teljesítmény között gyenge-közepes erősségű kapcsoltságot (r=-0,4) állapítunk meg. Ez az eredmény utalhat arra, hogy a stabilizáló gyógytornán részt vevő játékosok függőleges felugrása közben kevesebb erő vész el, mert jobban tudják a mélyizmaikat kontrollálni és ezáltal pontosabb a végrehajtás.

A hatodik hipotézist a jelen adatok alapján elfogadtuk.A levegőben tartózkodási időből számolt magasság (r²=0,25), az impulzusból számolt magasság (r²=0,32) és az átlag koncentrikus erő között nagyon gyenge korreláció áll fenn. Mivel mindkét érték összehasonlításánál látható, hogy a determinációs együttható alacsony (r²<0,4), ezért a korreláció nem állapítható meg. Ez lehet a véletlen műve, annak ellenére, hogy a statisztikai próba szignifikáns összefüggést mutatott ki.

Tanulságok

A kutatás alapfelvetését, azaz hogy a felugrási magasság és a törzsizomzat ereje, valamint a nagyobb izomkontroll között összefüggés áll fenn, nem sikerült teljes mértékben alátámasztani. Ugyanakkor sikerült bizonyítani a stabilizáló gyógytorna jótékony hatását a relatív teljesítményre, valamint a feladat során elért jobb magasságértékekre. Feltehetően a gyógytorna során elsajátított izomkontroll segített a jobb és gazdaságosabb technikai kivitelezésben, ezáltal javítva a felugrási magasság eredményét, valamint a leadott teljesítményt. Megállapítható, hogy a CMJ során elért súlypontemelkedést feltehetően a technika befolyásolja. Ugyanakkor a core-izomzat mérésére nincs még közvetlen mérési metódus.

A sportolók mindennapi monitorozásában használt értékek megállapításában is fontosak lehetnek a jelen kutatásban kapott eredmények. A koncentrikus szakasz során mért átlagerő, ha gyengén is, de korrelál a felugrási magassággal. Ez azt mutatja, hogy a fejlődés vagy a pillanatnyi állapot meghatározására jól használható, ha gyorsan szeretnénk ezzel kapcsolatban eredményt kapni, és nem áll rendelkezésre olyan eszköz, amely megbízhatóan méri a felugrási magasságot. A jelzett értékkel az edzés során is gyorsan képet kaphatunk a pillanatnyi teljesítményromlásról, és ez alapján megváltoztathatjuk, kiigazíthatjuk az edzésmunkát.

A felugrási magasság és a mozgás kivitelezésének ideje között is korreláció áll fenn. Minél hosszabb ideig tart a technikai kivitelezés, annál magasabbra ugrottak a vizsgált sportolók. Az eredmény miértje nem tisztázott, és további vizsgálatra érdemes, mivel hosszú távon a pontos mérés és értékelés szempontjából fontos változók lehetnek.

A kutatás eredményei alapján a CMJ-mérés fontos a sportolók teljesítményének nyomon követésében, ugyanakkor lényeges, hogy a teszt elvégzésekor megfelelően fel legyenek készítve és a technikai kivitelezés is optimális legyen. A rosszul elvégzett mérések hibás eredményeket adhatnak, amelyek félrevezethetik a szakembereket, és ez alapján az edzésperiodizáció eltolódását okozhatják, ez pedig hosszú távon sérüléshez vagy a teljesítmény nem megfelelő fejlődéséhez vezet.

Mind az utánpótlás-nevelés, mind a felnőtt sportolók nyomon követésénél fontos a függőleges felugrásmérés, az akadémiáknál pedig egyenesen elengedhetetlen. A frekvens mérések fontosak a megfelelő edzés és terhelés megtervezéséhez. Akár az edzések során is érdemes monitorozni, hogy terhelés alatt láthatóvá váljon, miként reagálnak a játékosok. Az egyre bővülő lehetőségeknek, tehát az utánpótlás-nevelő központok eszközparkjának és szakembereinek hála az országban több helyen is esszenciális része lehet longitudinálisan az objektív adatok alapján történő day to day teljesítményoptimalizálás és -management.

Irodalomjegyzék