A komplex képességfejlesztés akadémiai rendszere (II.) – kiemelten és komplexen fejlesztendő képességek
2022. szeptember 28, szerda 12:03 | Szerző: dr. Rácz Levente
A férfi és női szakágak által posztokra vonatkoztatott akadémiai kimeneti feltételek meghatározása alapján történik az egyes korosztályokra meghatározott be- és kimeneti feltételek kialakítása. Szerencsés esetben egyre szélesebb spektrumban állnak rendelkezésre objektív adatok, illetve trendek a sportág legjobbjairól, amelyek összefüggésbe hozhatók a sportági teljesítménnyel.
A sportági teljesítményt, eredményességet befolyásoló tényezők meghatározása, valamint a közöttük működő összefüggések feltérképezése a képességfejlesztés megtervezésének első lépése. Ez a multifaktorális viszonyrendszer logikusan átlátható és értelmezhető a Balyi-féle Long Term Athlete Developmentteljesítménymodellje alapján (1. ábra). Ebben hierarchikus rendben találhatók azok a fő és alterületek, amelyek különböző ingerkörnyezettel fejleszthetők, gondozhatók (Balyi és mtsai 2013).
A hatékony tehetségmenedzsment stratégiájának kialakításának érdekében fontos azonosítanunk azokat a tényezőket, amelyekre hatékony befolyást gyakorolhatunk:
- pszichés-mentális fejlesztés
- erőnléti képességfejlesztés
o általános gyakorlatanyaggal
o specifikus gyakorlatanyaggal
- sportágspecifikus képzés
o technikai
o taktikai
- Táplálkozási szokások individuális optimalizálása
o táplálkozási program
o folyadékháztartás
o táplálék kiegészítés (ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok)
- Regeneráció hatékonyságának fokozása
o aktív regeneráció
o passzív regeneráció
Természetesen valamennyi tényező elengedhetetlen az eredményesség szempontjából. Bármelyik fogaskerék akad is el a gépezetben, az a teljesítményt negatívan befolyásolja.
A komplex képességfejlesztés szempontjából közvetlenül gondozott terület ebben a modellben a fiziológiai modul (2. ábra). Itt találhatók azok a faktorok, amelyek menedzselésében kompetensnek kell lenniük az erőnléti edzést irányító szakembereknek.
Ebben a modulban objektíven jó mérhető, tesztelhető faktorok és megfelelő életmóddal optimalizálható tényezők, valamint alkalmas módszertannal hatékonyan fejleszthető képességek egymással szorosan összefüggő rendszere található. Az egyes tényezők fejlesztésének hátterében lévő interdiszciplinális (anatómiai, biokémiai, élettani, biomechanikai, edzéselméleti, pszichológiai, pedagógiai) ismeretek birtokában felállítható egy átfogó stratégia. Ez alapján a különböző képességek egymással harmonizáló fejlesztése hangsúlyosan azokra az időszakokra esik, amikor a fejleszthetőségük feltételei optimálisak. A LTAD-rendszer a képességfejlesztés komplex rendszerét, egyedülálló módon a biológiai életkorra alapozza (3. ábra), amely kiküszöböli az akcelerált és retardált fejlődési ütemből adódó tévedéseket. A biológiai életkor meghatározásának kulcsfontosságú pontja a növekedési csúcs (PHV), amelyhez igazítva kerültek meghatározásra a különböző képességek optimális fejleszthetőségének időszakai (Balyi és mtsai 2013).
STABILITÁS ÉS MOBILITÁS
A komplex mozgatórendszeri, szegmentális, illetve izületi stabilitás és mobilitás képességek minden emberi mozgás alapjául szolgálnak. Az anatómiailag lehetséges legnagyobb mozgásterjedelem ízületi instabilitás és fájdalom nélküli birtoklása, a legnagyobb erőkifejtés, a legnagyobb teljesítményleadás, illetve a legösszetettebb kinetikai láncok erőtranszfere szempontjából kulcsfontosságú limitáló tényezők.
1. Mobilitás
Az emberi test mozgékonyságát jellemző tényezők összessége. Biomechanikai meghatározása alapvetően két tényezőből tevődik össze:
- Szabadsági fok: az emberi test lehetséges maximális szabadsági fokainak száma 244, amely három dimenzióban, 147 ízületben, a lehetséges maximális forgástengelyek száma szerint létrejövő mozgások mennyiségét jelenti. A szabadsági fokok számának meghatározásához az alábbi tényezők figyelembevétele szükséges:
o lehetséges rotációs mozgások száma (3)
o lehetséges maximális transzlációs mozgások száma (3)
o korlátozó tényezők száma (az ízületek osztályba sorolása szerint): anatómiai akadályok, sérülésből adódó következmények
- Mozgásterjedelem: az egyes ízületekben az adott tengely mentén létrejövő mozgás aktuálisan kivitelezhető legnagyobb szögelfordulása fokokban kifejezve. típusai:
o aktív mozgástartomány: az agonista és szinergista izmok által létrehozott maximális szögelfordulás
o passzív mozgástartomány: külsőerő, vagy kényszerítő körülmény által eredményezett maximális szögelfordulás
Az aktív mozgástartomány normális esetben mindig kisebb, mint az passzív, de a fejlesztések célja, hogy a lehető legnagyobb mértékben megközelítse azt, csökkentve ezzel az aktív és passzív struktúrák sérülésének veszélyzónáját.
A mobilitás fejlesztésének, gondozásának optimális időszaka a biológiai kor szerint a lányok esetében 5-9, a fiúk esetében 5-11 éves kor között van, de a sport szempontjából a teljes sportolói karrier időszaka alatt nagy a jelentősége. A kézilabdázás szempontjából ez egy fokozottan gondozandó terület. Számos befolyásoló tényező mellett módszertani szempontból több lehetséges alternatíva létezik:
- szöveti mobilizálás
- passzív stretching technikák
- aktív nyújtási technikák
- komplex technikák
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján jelentős fejlesztési potenciállal érkeznek a fiatal játékosok. Az akadémián elsajátított módszertan hozzátartozik egy végzett játékos kompetenciáihoz.
2. Stabilitás
Az mozgatórendszer biztonságos működésének fontos alapfeltétele, hogy komplex mozgatórendszeri, szegmentális, illetve ízületi szinteken, ép kötőszöveti struktúrákkal, és a kinetikai láncba harmonikusan illeszkedő stabilizációs izomtevékenységgel történjen a mozgások kivitelezése. Különböző szinteken az alábbi tényezőkkel kell számolnunk:
- Pillérstabilitás
o gerinc haránt és oldalirányú, rotációs és antirotációs stabilitása
+ gerincoszlop ízületi alkotóelemeinek épsége
o csigolyák,
o porckorongok,
o szalagok
+ a törzs mély és felületes izomrendszerének
o koordinált gyors tónusváltó képessége,
o maximális ereje,
o erőállóképessége
o erőegyensúlya
o vállízületi komplexum háromdimenziós stabilitása
+ ízületi alkotóelemek épsége
o felkarcsont ízfej porcfelszíne
o lapocka ízárok porcfelszíne
o kulcscsont mindkét végének ízfeje
o szegycsont ízületi árka
o ízületi és szalagok
+ a komplexum mély és felületes izomrendszerének
o koordinált gyors tónusváltó képessége,
o maximális ereje,
o erőállóképessége
o erőegyensúlya
o A medence és a csípőízület háromdimenziós stabilitása
+ az ízületi komplexum alkotóelemeinek épsége teherbíró képessége
o a combcsont ízületi fej porcfelszíne
o az acetábulum ízületi árok porcfelszíne
o a medence ízület (keresztcsont csípőlapát kapcsolat) szalagrendszere
+ a medencefenék és a csípőízület mély és felületes izomrendszerének
o koordinált gyors tónusváltó képessége,
o maximális ereje,
o erőállóképessége
o erőegyensúlya
- Végtagízületi stabilitás
o könyök
o csukló
o kéz és ujjak
o térd
o boka
o lábfej és lábujjak
+ízületi alkotóelemeinek épsége teherbíró képessége
o ízületeket alkotó csontokízületi fejeinek és árkainak porcfelszíne
o ízületeket stabilizáló tokok és szalagok
+ ízületeket mozgató és stabilizáló agonista, antagonista izmok izomcsoportok
o koaktivációs összhangja
o koordinált gyors tónusváltó képessége
o maximális ereje
o erőállóképessége
o erőegyensúlya
A stabilizáció megteremtése és gondozása folyamatos, a sportpályafutást, az aktív sportos életet végig kísérő feladatot jelent. Mindig az aktuális állapotnak, mozgatórendszeri változásoknak és edzéscéloknak megfelelő gyakorlatanyaggal, funkcionális szemléletben, hatékony edzésszerkezetben kell végrehajtani. Hosszabb kihagyások, betegségek, sérülések után, a fő részben is erre a feladatra kell koncentrálni. A stabilizáció megteremtését követően esszenciális gyakorlatanyaga, kiegészítő gyakorlatként épül be az erőfejlesztést célzó edzésblokkok primer gyakorlatai mellé.
ERŐ – SEBESSÉG – TELJESÍTMÉNY
A saját test, a sportági mozgások során fellépő, illetve az általános és speciális képességfejlesztéskor alkalmazott külső ellenállások tehetetlenségének ellensúlyozását, leküzdését, vagy éppen kontrolált fékezését biztosító képesség az erő. Az aktuális erőszint és a mozgatott ellenállás nagyágának összefüggésében dől el, hogy a mozgás milyen sebességtartományban mehet végbe a moderált, kontrollált sebességtől a maximális sebességig. Így a célnak megfelelően alakítható a teher-sebesség, ismétlésszám/sorozatszám viszony.
Amennyiben az aktuális terhet a lehető legnagyobb sebességgel mozgatjuk az edzésteljesítmény orientált jelleget vesz fel. A teljesítmény-orientált edzés tudományos hátterét a Hill-féle erő-sebesség-teljesítmény összefüggés biztosítja (4. ábra).
A legtöbb sportágban jellemző, hogy a testre ható erők nagysága és iránya három dimenzióban akár pillanatról-pillanatra is hirtelen változhat. A nagy erőkifejtésekhez a talajon van, de a levegőben nincs igazán fix stabil alátámasztás. Ebből következik, hogy a súlyponti régióból generált stabilizációs faktornak, a sportágspecifikus robbanékony és nagy erőkifejtést igénylő mozgások esetében nagyobb jelentősége van. A sportági teljesítmény igényli az erő minden megjelenési formájában történő fejlesztést, amelyet a képességfejlesztés hosszútávú stratégiájában szintén a növekedési csúcshoz igazítva illesztünk be a képzésbe. Az erő fejlődése és fejleszthetősége, a mozgásfejlődést, különböző meghatározó tényezőkön keresztül kíséri végig.
Az élet első három évében a teljesen magatehetetlen állapotból az emberre jellemző fundamentális készségek, hely- és helyzetváltoztató mozgások széles spektruma kerül elsajátításra. A gyermekek többek között megtanulnak átfordulni, ülni, kúszni, mászni, állni, járni, futni, ugrani, dobni, rúgni, egyesek még függésben húzódzkodni és kézállásba lendülni is. Eközben a koordinációs képességeken keresztül relatíve jelentős erőnövekedés figyelhető meg. Minden koordinációs lépcsőfok esetében megfigyelhető a kezdeti nagyfokú instabilitás (proprioceptív ingerkörnyezet) és lassú végrehajtás, valamint a funkcióörömmel párosuló motiváltan teljesített nagy ismétlésszám. Ennek következtében a gyakorolt mozgásminta dinamikai szerkezetében az intermuszkuláris koordináció jelentős fejlődése gyors erőnövekedéshez vezet.
A növekedési csúcs időszakában (leány: 10-15 év, fiú 12-16 év), a prepubertás-pubertás korban, már a hormonrendszer támogatja a passzív (csont, ín, szalag) és az aktív (izom) mozgatórendszer fejlődését és fejleszthetőségét. Az erő szempontjából, sportágtól függetlenül, az atlétikus képességfejlesztés (futó-, ugró-, dobóiskola és edzésgyakorlatok), illetve a saját testsúlyos gimnasztikus képességfejlesztés teremti meg a teljesítményfejlesztés kondicionális alapjait. Az állóképesség és az erőállóképesség kap hangsúlyt, fokozatosan készítve fel a mozgatórendszer passzív elemeit a nagyobb izomfeszüléssel és terheléssel járó terhelés elviselésére. Ebben az életkori szakaszban van lehetőség elsajátítani a későbbi maximális erő és robbanékonyság-fejlesztő edzésgyakorlatok mozgásmintáit, technikáját, mint például a súlyemelés mozgásanyaga terhelés nélkül. Természetesen a sportágak speciális erőfejlesztő gyakorlatainak moderált ellenállással és terheléssel történő alkalmazása is része a felkészítésnek.
A növekedési csúcs lecsengésével ((leány: 16-, fiú 17- fiatal felnőtt korig) a növekedés lezárásáig a hormonális működés és mozgatórendszeri fejlődési ütem kifejezetten támogatja a szisztematikus erőfejlesztést. Erre a korra eshetnek a hipertrofizáló edzések, illetve a maximális és robbanékony erőfejlesztés is. Továbbá, egyre nagyobb hatékonysággal fejleszthető az általános és sportágspecifikus teljesítmény is.
Az erőfejlesztés tehát részét képezi egy logikusan felépített folyamatnak, amelyben a mozgásfejlesztés mobilizációs és stabilizációs feltételeinek megteremtésétől, illetve a mozgásminták korrekciójától, az erő egymásra épülő megjelenési formáin keresztül jutunk el az általános és sportágspecifikus teljesítmény kialakításáig. Ezt a folyamatot reprezentálja a National Academy of Sports Medicine (NASM)által képviselt Optimum Performance Training (OPT)modell, amelynek megfelelően építjük és periodizáljuk az erő-teljesítmény profil egymásra épülő szintjeit.
ÁLLÓKÉPESSÉG
A kondicionális képességek egyik alappillére az állóképesség, mely a fáradással szembeni ellenálló képességként definiálható, folyamatos, szakaszos és sorozatterhelések során. Azoknak a szervezeti mechanizmusoknak a magas színvonalát jelenti, amelyek az izommunka energiaigényéhez szükséges metabolikus feltételeket biztosítják, különböző intenzitási zónákban. Az általános edzettség egyik alaptényezője, mely nem csak a terhelhetőséget limitálja, de a terhelések utáni restitúcióval, regenerációval is soros összefüggésben van. Fiziológiai hátterét a szív-keringés-légzés szervrendszerek fejlettsége, adaptációs színvonala, valamint az izomszövet kapillarizáltsága, oxigénfelvevő képessége adja. Ezek a tényezők zömében megfelelő edzésadaptáció kiváltásával fejleszthetők, amelynek mozgásanyaga és terhelési tényezői szintén a biológiai életkor függvényében változnak.
Az élet első három évében a mozgásos játékokkal, a fizikai aktivitással töltött idő önmagában elegendő a szervi alkalmazkodások beindulásához. Konkrét edzéshatásról nincs értelme beszélni, inkább csak az aktivitás, mint természetes szokás mintáinak megalapozása történik. A gyerekek mozgásfejlődését vezérlő belső hajtóerő bőven elegendő ehhez.
A növekedési csúcs időszakában (leány: 10-15 év, fiú 12-16 év), a prepubertás-pubertás korban, a hormonális folyamatok mellé feltétlenül szükséges a fiziológiás tartományban adagolt terhelés a passzív (csont, ín, szalag) és az aktív (izom) mozgatórendszer fejlődése érdekében. Az állóképességi terhelés az intenzitás oldaláról pont ezt a moderált szintet képviseli, és egyrészt hat a mozgatórendszer fejlődését jelentő strukturális változásokra, mint a csontszöveti ásványi anyag tartalom növekedése, vagy a kötőszöveti kollagén rostállomány fejlődése, másrészt hatékonyan fejleszti az aerob állóképesség hátterét biztosító szervek strukturális és funkcionális tényezőit. Mivel ez az időszak a testméretek jelentős növekedésével jár, sportágtól függetlenül nélkülözhetetlen ezeknek a szerveknek az adaptációja.
A növekedési csúcs lecsengésével ((leány: 16-, fiú 17- fiatal felnőtt korig) a növekedés lezárásáig az állóképesség fejlesztésben egyre nagyobb szükség van az oxigénhiányos állapotban történő koordinált izomműködés és teljesítmény támogatására, az anaerob teljesítő képességre. Minden szervi feltétel adott, hogy bármilyen helyes technikával végrehajtott, ciklikus mozgással tovább építsük ezt a kondicionális pillért a szöveti adaptáció kiváltásával. Ebben az időszakban kiszélesedik az alkalmazható módszerek spektruma. Azonban fontos szabály, hogy kontrahatások elkerülése érdekében az erőfejlesztés jellegéhez igazodó állóképesség-fejlesztő módszert és terhelési tényezőket alkalmazzunk.
AGILITÁS
Az agilitás összetett képességek rendszere, a kézilabdázásban a sportági teljesítményt közvetlenül meghatározó tényező. A sportágspecifikus versenyhelyzetekben a szituációt meghatározó tényezők érzékelése, észlelése, analizálása alapján meghozott döntések, annak megfelelően végrehajtott adekvát cselekvéssorok az eredményességre közvetlenül hatással vannak.
Az agilitás Young-féle modellje (5. ábra) részletesen bemutatja, hogy mennyire összetett képességrendszerről van szó (Young és mtsai 2002). A kézilabdázásra azonban direkt módon alkalmazható, hiszen főként labdajátékokra dolgozták ki, de a sporttudományos és egészségügyi csoporttal együttműködve pontosítjuk és specializáljuk.
A fenti modell alapján kicsit részletesebb verzió, amely szándékunk szerint tartalmaz minden olyan ismert faktort, amely a képességfejlesztés szintjén meghatározó.
Sportágspecifikus agilitás a kézilabdázásban, mint SAQ (speed agility quickness)sportágban:
- Kognitív faktorok (észleléssel döntéshozatallal kapcsolatos faktorok)
o érzékeléssel való információszerzés
+ látással
+ hallással
+ egyensúly
+ kinesztézia
+ bőr érzékeléssel
o szituációk ismerete
o mintázat felismerés
o anticipáció
o intuíció
- Pszichomotoros faktorok (poszspecifikus hely- és helyváltoztató mozgások gyorsasága)
o antropometriai jellemzők
o Koordinációs tényezők
+ egyensúlyozó képesség
+ intra- és intermuszkuláris koordináció
+ választásos reakció és reagálási képesség
+ összetett téri tájékozódó képesség
+ differenciálás
o kondicionális tényezők
+ erő: maximális; relatív; robbanékony
+ állóképesség: aerob; anaerob; gyorsasági
+ gyorsaság: reakció; reagálási; mozdulat.
(Következik: A képességfejlesztés módszertani elvei)
Irodalomjegyzék a IV. rész végén
