A vállízület a kinetikus lánc részeként működik, amely részt vesz az energiaátvitelben az alsó végtagoktól a kézfejig, ezzel központi szerepet játszik a dobómechanizmusban. A vállízület befelé forgatása (internál rotáció: IR) az egyik összetevője a dobómozdulatnak (Dillman és mtsai, 1993; Van den Tillaar és Ettema, 2004; Werner és mtsai, 2001), de biomechanikailag egy bonyolult és összetett mozgásról beszélünk, amelynél egy erőteljes kifelé forgatást (externál rotáció: ER) egy befelé forgatás követ a vállflexió és -abdukció kisebb változásaival (Skejo és mtsai 2019). Három tényező elengedhetetlen a dobás hatékonyságához: mechanika, a testszegmensek megfelelő sorrendben történő bekapcsolódása a mozgásba, valamint a felső, illetve az alsó végtag izomereje és teljesítménye (Fleck és mtsai, 1992; Gorostiaga és mtsai, 2005; Tillar és mtsai, 2007).

A dobás sebességét és pontosságát befolyásoló tényezők

Kézilabdázásban és kosárlabdázásban azt figyelték meg, hogy minél hosszabbak a dobójátékos ujjai, annál pontosabb lövésekre képes. Minden lövést és dobást a csuklóval és az ujjakkal kell befejezni, ebből feltételezhető, hogy a hosszabb ujjú és nagyobb kézfelületi paraméterekkel megáldott sportolók nagyobb szorítóerőt is tudnak kifejteni (Visnapuu, 2007). A sportolók körében végzett maximális szorítást vizsgáló kutatások száma csekély a modern szakirodalomban, és a legtöbb esetben antropometriai mutatókkal vetik azt össze. Ferragut és munkatársai (2011) vízilabdázók körében vizsgálták a maximális szorítóerő és dobósebesség összefüggését háromféle dobástípusban (büntető, dobás kapus és védő nélkül, dobás csak kapussal szemben), s azt találták, hogy a szorítóerő szignifikáns összefüggést mutat a dobás sebességével azon lövések esetében, amikor kapus áll a lövővel szemben.

A szakirodalomban nincs egyetértés azzal kapcsolatban, hogy pontosan melyek azok a tényezők, amelyek ténylegesen befolyásolják a dobás sebességét és hatékonyságát. A legtöbb tanulmány az antropometriai és fizikai jellemzők, az izomerő, illetve az izokinetikus forgatónyomaték (maximális és/vagy átlag) hatásait vizsgálja a dobóteljesítményre (Pontaga és mtsai, 2014; Vila és mtsai, 2012; Fleck és mtsai, 1992; Gorostiaga és mtsai, 2005; Marques és mtsai, 2007).

Az izokinetikus forgatónyomatékot vizsgáló tanulmányok esetében több alkalommal találtak pozitív korrelációt a dobósebességgel. Fleck és munkatársai (1992) tizenegy amerikai válogatott férfi kézilabdázót tanulmányoztak, akiknél a váll ki- és berotációját vizsgálták koncentrikusan 180, 240 és 300°/s-os sebességnél. Az eredmények alapján az ugrással végrehajtott dobások maximális sebessége a legtöbb esetben szignifikáns korrelációt mutatott a maximális forgatónyomaték-értékekkel, kivétel ez alól a vállkirotáció, amelynél egyik sebességen sincs statisztikailag kimutatható kapcsolat. Az álló helyzetből történő dobás esetében a szignifikáns összefüggések száma csökken, a váll ki- és berotáció esetében nem látható meghatározó korreláció egyik izomcsoport és sebesség esetében sem, de kapcsolatot találtak a 240°/s-os vállflexió, mindhárom sebességen végrehajtott vállabdukció és a 240° és 300°/s-os könyökflexióval. Egy másik tanulmány serdülőkorú fiú kézilabdázók esetében a váll rotációs mozgásaiért felelős izmok izokinetikai jellemzői és a labda dobási sebessége között szintén pozitív korrelációt állapított meg. A korrelációs együtthatók értékei hasonlóak voltak a váll ki- és berotációs csúcsnyomatékai és az átlagteljesítmény, valamint a labdadobási sebesség között 60° és 90°/s-os sebességen. 240°/s-os szögsebességen a kirotáció maximális értékei és a labdadobási sebesség között erősebb volt a korreláció (r=0,69), mint a berotáció és a lövősebesség (r=0,61) között. Az átlagteljesítmény és a labdadobási sebesség közötti összefüggések hasonlóak voltak mindkét izomcsoport esetében 240°/s-os sebességnél (Pontaga és mtsai, 2014).

Ezzel ellentétben vannak olyan kutatások, amelyek azt állapították meg, hogy a váll be- és kirotációs csúcsnyomatéka dobóképességtől függetlenül nem jó indikátora a dobási sebességnek a legtöbb dobástípus esetében (kivéve az ugrásból történő lövés), tehát az IR és ER maximális forgatónyomatéka nincs összefüggésben a labda sebességével és a dobás hatékonyságával (Bayios és mstai, 2001, Zapartidis és mtsai, 2007).

A kutatás célja: a lövősebességet befolyásoló mutatók feltérképezése

HIPOTÉZISEK:

1. Feltételezzük, hogy a lövősebesség és a domináns oldali izokinetikus csúcsnyomatékértékek között összefüggés van.

Feltételezzük, hogy a domináns oldali szorítóerő és a lövősebesség pozitív korrelációt mutat.

TESZTALANYOK.A vizsgálat alanyai a magyar férfikézilabda K&H ligában szereplő első osztályú csapat játékosai közül kerültek ki, akiknekantropometriai mutatóit az 1. táblázat tartalmazza

MÓDSZEREK.A játékosoknak három különböző tesztet kellett végrehajtaniuk két különböző napon. Az első napon a lövősebességüket teszteltük, a mérésre Net Playz Speed radart (GlobalTech East Inc. New Jersey, New York, USA) használtunk, amelyet a kapu mögött középen helyeztünk el (45 cm magasan, a gólvonaltól 65 cm távolságra). Az alanyok páros labdás bemelegítés után a 7 méteres büntetővonalról álló helyzetből, kapus jelenléte nélkül lőttek kapura. Azt kértük tőlük, hogy a kapu közepét célozzák, ahol a sebességmérő eszköz található. A három maximális ismétlés közül a legjobb eredményt vettük figyelembe és értékeltük. Hibás kísérletnek számított, ha talajról pattant fel a labda a szenzorhoz, ha nem talált kaput vagy ha kapufát dobott a sportoló.

Az ezt követő két napon két csoportban izokinetikus dinamométeres és szorítóerő-felméréseken vettek részt a kézilabdázók.

A váll ki- és berotáció méréséhez izokinetikus Humac Norm dinamométert (CSMi Stoughton, Massachusetts, USA) használtunk Humac2015 szoftverrel. A protokoll tartalmazott excentrikus (EC) és koncentrikus (CC) váll be- és kirotációt lassú (60°/s) és gyors (240°/s) sebességen. A felsőtest megfelelő bemelegítése (saját testsúlyos és gumiszalagos gyakorlatok) után a játékosok elhelyezkedtek a dinamométerben fekvő helyzetben (váll 90°-os abdukcióban, könyök 90°-os flexióban). Nem volt ismeretlen az eszköz és a feladat a sportolóknak, de minden kontrakciótípus és sebesség esetében lehetőség volt próbaismétlésre, így jobban megismerhették a feladatot (familiarizációs fázis). Minden izomcsoport és kontrakció esetében egy próbát és két maximális ismétlést hajtottak végre a játékosok, majd a legjobb eredményt használtuk fel további elemzés és értékelés céljából. A maximális ismétlések között megfelelő idejű pihenőt tartottunk.

A szorítóerő mérésére Kinvent (Montpellier, Occitanie, Franciaország) kézi szorító erőmérő eszközt alkalmaztunk. Az alanyok álló helyzetben, nyújtott könyökkel fogták az eszközt, miközben a kar a testtel párhuzamosan helyezkedett el. Az eszközzel való ismerkedés és bemelegítés után három maximális szorítást kellett végrehajtani mindkét kézzel a megadott statikus helyzetben. Az ismétlések között megfelelő idejű pihenőt kaptak.

Az adatokat táblázatkezelő szoftver (Microsoft Excel, Microsoft Corporation, Redmond, Washington, USA) segítségével tároltuk és dolgoztuk fel. Az adatok normalitásvizsgálatát Shapiro Wilk’s W-teszttel végeztük el. Az összefüggések megállapításához korrelációs mátrixot alkalmaztunk (Pearson-féle korreláció). A statisztikai próbákat a TIBCO Software Inc. (2018), Statistica (data analysis software system) version 13. programmal végeztük el. A változók között összefüggést állapítottunk meg, ha a próba értéke (p) a szignifikanciahatárnak választott értéknél (0,05) kisebb lett (azaz p≤0,05). A kapcsolat szorosságát a Cramer-féle V asszociációs mutató alapján állapítottuk meg.

A kutatás eredményei

Az eredmények alapján megállapítható, hogy a lövősebességgel a vizsgált paraméterek egyike sem mutat kapcsolatot (2. táblázat). A domináns oldali szorítóerő a másik oldali szorítóerővel (p=0,015), mindkét oldali koncentrikus 60°/s-os kirotátorokkal (p=0,015; p=0,045), a domináns oldali koncentrikus 240°/s-os kirotátorokkal (p=0,007), az izomtömeggel (p=0,048) és testmagassággal (p=0,032) mutat összefüggést (3. táblázat), ami mind az öt esetben pozitív, szoros összefüggést jelent.

Eredményeink több korábbi kutatáséval egybevágnak, miszerint nincs kapcsolat a váll rotációs ereje és az álló helyzetből végrehajtott lövés sebessége között (Bayios és mstai, 2001; Zapartidis és mtsai, 2007; Fleck és mtsai, 1992). Ugyanakkor a megállapításaink elgondolkodtatóak, hiszen a dobás meghatározó mozgásai közé tartozik a ki- és berotáció egyaránt (Dillman és mtsai, 1993; Van den Tillaar és Ettema, 2004; Werner és mtsai, 2001; Skejo és mtsai 2019), valamint korábban már azt is kiderítettük, hogy a kézilabdázók dobási sebessége összefügg a maximális dinamikus erővel, a csúcsteljesítménnyel és csúcssebességgel. Így a sportág elitjébe tartozók lövősebességének javítását célzó edzésprogramnak olyan gyakorlatokat kell tartalmaznia, amelyek célja a felsőtest erejének és teljesítményének növelése (Marques és mtsai, 2007). A szorítóerő és a dobási sebesség összefüggését is megfigyelte több kutató (Visnapuu, 2007; Vila és mtsai, 2012).

Érdemes kiemelni, hogy a lövősebesség bár statisztikailag nem mutat összefüggést egyik paraméterrel sem, vizsgált paramétereink közül a testmagasság (p=0,075) és a testtömeg (p=0,063) van legközelebb a határértékhez (p≤0,05). Ebből arra is következtetni lehet, hogy elsődlegesen az antropometriai adottságok befolyásolják a dobássebességet, amit már korábban is megfigyeltek (Van den Tillaar és mtsai, 2012). A domináns oldali szorítóerő sem mutatott összefüggést a lövősebességgel (csak a kirotátorokkal és az antropometriai adatokkal), így ez a paraméter önmagában nem meghatározó a sportoló lövőerejét illetően (habár a test általános erejére lehet belőle következtetni). Az ellentmondásos eredmények mellett nehezíti a helyzetet, hogy kevés tudományos cikk jelent meg az általunk vizsgált paraméterekkel, ezért további kutatások szükségesek az ellentmondások feloldására nagyobb elemszámú mintán, többféle dobástípusra kiterjesztve.

Következtetések és limitációk

A kutatásban két hipotézis alapján vizsgálódtunk. 1.) a lövősebesség és a domináns oldali izokinetikus csúcsnyomaték értékei között van-e összefüggés, 2.) a domináns oldali szorítóerő és a lövősebesség pozitív korrelációt mutat-e. Az eredmények alapján egyik hipotézis sem nyert bizonyítást, vagyis a mért változók között nincs összefüggés.

Kutatásunkat több tényező is korlátozta, meghatározta. Egyrészt az alacsony elemszám (amely miatt a statisztikai erő/power is alacsony), illetve az őszi félév végén végrehajtott mérések nem optimális körülmények között történtek, vagyis a fáradtság befolyásolhatta az eredményeket. További hátráltató tényező volt a több játékos által jelzett vállfájdalom, ami szintén torzíthatta az eredményeket. A jelenlegi technológia is befolyásolta a mérést, ugyanis az izokinetikus dinamométeren 240°/s-os szögsebességgel mértük a ki- és berotátorok erejét, ugyanakkor például a baseballban a dobások szögsebessége 3340–9198°/s-ig terjed (átlagban 6180°/s), ami megnehezíti a pontos tesztelést a vállövnél.

Irodalom

Bayios, I., A., Anastasopoulou, E.,M., Sioudris, D., S., Boudolos, K., D. Relationship between isokinetic strength of the internal and external shoulder rotators and ball velocity in team handball. J Sports Med Phys Fitness, 41(2):229-35, 2001

Dillman, C., J., Fleisig, G.,S., Andrews, J., R. Biomechanics of pitching with emphasis upon shoulder kinematics. J Orthop Surg Phys Ther, 18:402-408, 1993

Ferragut, C., Vila, H., Abraldes, J., A., Argudo, F., Rodriguez, N., Alcaraz, P. E. Relationship among maximal grip, throwing velocity and anthropometric parameters in elite water polo players. The Journal of Sports Medicine and Physical Fitness 51(1):26-32, 2011

Fleck, S.J., Smith, S, Craib, M., Denaham, T., Snow, R.E., and Mitchell, M.L. Upper extremity isokinetic torque and throwing velocity in team handball. J Appl Sport Sci 6:120–124, 1992

Gorostiaga, E., M., Granados, C., Ibanez, J., and Izquierdo, M. Differences in physical fitness and throwing velocity among elite and amateur male handball players. Int J Sports Med 26: 225–232, 2005

Gorostiaga, E.M., Granados, C., Ibanez, J., Izquierdo, M. Differences in physical fitness and throwing velocity among elite and amateur male handball players. Int J Sports Med. 26:225-232, 2005

Marques, M.,C., Van den Tilaar, R., Vescovi, J.,D., and Gonzalez-Badillo, J., J. Relationship between throwing velocity, muscle power, and bar velocity during bench press in elite handball players. Int J Sports Physiol Perform 2: 414–422, 2007.

Muijtjens, A.M, Jöris H., Kemper, H.C.G., Ingen Schenau, Van, G.J. Throwing practice with different ball weights: effects on throwing velocity and muscle strength in female handball players. Sports Train Med Rehab 2;103-113, 1991

Pontaga, I., Zidens, J. Shoulder Rotator Muscle Dynamometry Characteristics: Side Asymmetry and Correlations with Ball-Throwing Speed in Adolescent Handball Players. Journal of Human Kinetics  42:41-50, 2014

Skejøa, S., D., Møllerb, M., Benckec, J., Sørensen, H. Shoulder kinematics and kinetics of team handball throwing: A scoping review. Human Movement Science 64:203-212, 2019

Van den Tillaar, R., Cabri, J., M. Gender differences in the kinematics and ball velocity of overarm throwing in elite handball J Sports Science 30(8): 807–813, 2012

Van den Tillaar, R., Ettema, G. A force – velocity relationship and coordination patterns in overarm throwing. J Sport Science Med, 3:211 – 219, 2004

Van den Tillaar, R., Ettema, G.A. Three-dimensional analysis of overarm throwing in experienced handball players. J Appl Biomech. 23:12-19, 2007

Vila, H., Manchado, C., Rodriguez, N., Abraldes, J., A., Alcaraz, P., E., and Ferragut, C. Anthropometric profile, vertical jump, and throwing velocity in elite felmale handball players by playing positions. Journal of Strength and Conditioning Research 26(8):2146–2155, 2012

Visnapuu, M. and Jurimae, T. Handgrip strength and hand dimensions in young handball and basketball players. J Strength Cond Res 21: 923–929, 2007

Werner, S.,L., Gill, T.,J., Murray, T.,A., Cook, T.,D., Hawkins, R.,J. Relationship between throwing mechanics and shoulder distraction in professional baseball pitchers. Am J Sports Med, 29:354 – 358, 2001

Zapartidis, I., Gouvali, M., Bayios, I., and Boudolos, K. Throwing effectiveness and rotational strength of the shoulder in team handball. J Sports Med Phys Fitness 47: 169–178, 2007