A Pick Szeged férfi kézilabdacsapata a 2021–22-es idényben megvédte bajnoki címét Juan Carlos Pastor vezetésével. A nemzetközileg is magasan jegyzett, elismert spanyol szakember 2013 óta dolgozik Szegeden. Világklasszis játékosokat koordinál, és nagyon határozott képe alakult ki arról, hogy milyen az ideális játékos karaktere, illetve mi szükséges ahhoz, hogy a fiatalok képzése eredményes legyen. Hogy az ő kártyapaklijában kikből lehet Ász, abba enged bepillantást az alábbi lapok felfedésével.

Amikor az ideális játékos profilját összeállítottam, a saját véleményemet fogalmaztam meg, amivel nyilván lehet vitatkozni, de ezekre a megállapításokra az edzői munkám évei alatt jutottam el. Nyilván minden utánpótlásműhelynek van terve, amit következetesen meg kell valósítani. Azt gondolom, hogy a magyarországi, ezen belül a szegedi vagy a balatonboglári feltételekhez hasonlóak kevés helyen vannak, így a jövő játékosainak az építéséhez sok minden adott.

Magyarországon ma nem nehéz bekerülni az NB I-be, és szerintem korábban a válogatottság kivívása is nehezebb volt. Emiatt a játékosok kicsit elkényelmesedtek. A mi dolgunk az, hogy kimozdítsuk őket a komfortzónájukból. Ez lehet a további fejlődés egyik legfontosabb mozzanata.

 

Az ideális játékos

1. Kialakítandó az úgynevezett komplett játékos, aki profi szemléletmóddal és jó személyiséggel rendelkezik.
2. Dolgozni a maximális célokon, ehhez pedig ilyen szintű elvárásnak is kell társulnia:

a. álmodni a maximális célokról és nagyon vágyni azok megvalósítására

b. teljes hittel hinni a célokban

c. mindezért megtenni a lehető legtöbbet

 

Mit értünk a komplett játékos fogalma alatt? A rá jellemző faktorok szakmai és egyéni szempontból.

SZAKMAI:

-       egészséges

-       technikailag és taktikailag is jó

-       csapatban tud működni

-       pszichikailag erős

-       profi szemléletű

-       nyerő ember

-       meghatározó karakter, aki jó döntéseket hoz jó időben

 

EGYÉNI:

-       nem küzd személyes problémákkal

-       pozitív attitűd az öltözőben

-       káros szenvedélyektől mentes

-       elkötelezett a csapat és a klub iránt

-       jó közösségi ember

-       könnyen beilleszkedő

-       pozitív személyiség

 

 

A legfontosabb kérdések

Néhány kérdésre adott válasz behatárolja azt a karaktert, akivel dolgunk van:

-       profi játékos akarok lenni

-       profi játékos szeretnék lenni

-       a célom, hogy profi játékos legyek

-       ez is olyan munka, mint a többi

-       elsősorban a fizetés érdekel

 

A JÁTÉKOS TÍPUSA CÉLOK SZERINT:

1.     topjátékos

2.     topklubban játékos

3.     nemzetközi mezőnyben játszó játékos

4.     játékos az NB I-ben

5.     tehetséges játékos

6.     amatőr játékos – mellékállásként

7.     játékos az NB I/B-ben

8.     csak hobbiból kézilabdázik

 

AZ ÁLDOZATVÁLLALÁS MÉRTÉKE

Döntő fontosságú, hogy a játékos mikor és milyen mértékben hajlandó áldozatot hozni.

-       Lemondás az élet különböző területein = minőség

o   társasági élet

o   család

o   hobbi

o   hétvégék

-       Mennyi ideig történik a lemondás, az áldozathozatal = mennyiség

o   minden körülmények között

o   hosszabb periódus alatt

o   rövidebb periódus alatt

o   ritkán

o   sosem

 

Mi fér bele 24 órába?

Szeretem a számokat, a pontosan meghatározott napi órarendet, amely keretbe foglalja a játékos életét a nap 24 órájában.

-       pihenés: 8-9 óra

-       étkezések: 1-2 óra

-       kötelező tanulás, képzés: 6 óra (a fiataloknál soha ne engedjük meg, hogy ne járjanak iskolába!)

-       edzés: 4 óra

-       utazás a helyszínek között: 1 óra

-       család, barátok, barátnők, társaság, hobbik: 3 óra

extra képzés: 0 óra (Enélkül azonban nem tud fejlődni az, aki a maximális célokat tűzte ki maga elé. Az edző az, aki segíteni tud a játékosnak abban, hogy megtalálja annak a módját, hogy valahonnan időt tudjon átcsoportosítani erre.)

 

Lehetőségek, szerintem:

Amit nem áldozhatunk fel, az a pihenés, az étkezés, a képzés, az edzés és az utazás minősége. Ha azonban olyan család veszi körül a játékost, amely támogatja az álmai elérésében, akkor az meg fogja érteni, ha tőlük vesz el időt. Lehet áldozni a baráti társasággal töltött, hobbira fordított időből is, de csak mennyiségben, nem minőségben. Szükség van az így nyert pótidőre, ami segít majd, hogy a sportoló különbözzön a többiektől.

 

Az extra képzés sarokpontjai

Tapasztalatom szerint három hónapos szakaszokban érdemes haladni.

-       nélkülözhetetlen a játékos általános előértékelése

-       a szakmai stáb dönt arról, hogy milyen aspektusban kellene fejlődni a játékosnak – ez szakmai döntés

-       a sportoló szempontjából is fontos, hogy ő miben szeretne fejlődni – ez egyéni döntés

-       a periódus lezárultakor az elvégzett munka minőségi és mennyiségi értékelése – egyéni és szakmai szempontok szerint egyaránt

-       döntés arról, hogy folytassuk-e tovább az extra képzést – ezt a játékosnak kell meghoznia

-       a szakasz végén mindenképpen szükség van arra, hogy elismerjük az addigi munkáját, gratuláljunk neki azért, hogy megpróbálta

-       ha nem tudja, hogy továbblépjen-e, segítsünk neki a döntésben, és folytatás esetén készítsünk egy újabb végrehajtandó tervet

-       szükségünk van azokra, akik továbbmennek, hiszen ők húzzák magukkal a többieket

Azt gondolom, hosszú út vár mindenkire, aki elindul ezen az úton. Tudatosítsuk a játékosokban, hogy honnan indultak és hová érkeztek meg, sőt, hogy hová juthatnak még el. Ez nem egy egyszerű folyamat, de nagyon szép eredményt hozhat. Főleg úgy, hogy a legtöbb fontos elem saját döntésen alapul. Az álmokban hinni, és bízni a megvalósításban, elég eltökéltnek lenni, és erősnek lenni az áldozathozatalban – kulcsfontosságúak.

Befejezésül szívesen idézem egyik kedvenc mondatomat Stephen Leacocktól: „Mélyen hiszek a szerencsében, és úgy találom, minél keményebben dolgozom, annál szerencsésebb vagyok.”

Az írás magyarra fordításában Marko Krivokapics volt a segítségünkre.