A teljesítőképes egyén és csapat tudatkutatási és tudományfilozófiai megközelítése

2023. március 27, hétfő 08:48 | Szerző: prof. dr. h. c. Mocsai Lajos, dr. Dávid Roland

Gondolkodásmódunkat, útválasztásainkat vizsgálva a motivációkutatók hangsúlyos váltópontot látnak a XX. és XXI. század emberének tudatosságát illetően. A XX. század kitermelte a modernnek és posztmodernnek tekinthető sikeres ember, illetve csoport képét, amit a XXI. század a globális információ hálózatai és az ember-gép kapcsolatot középpontba állító technológiák exponenciálisan növekvő sebességű fejlődése ismét felülírni látszik. A szó szoros értelmében felülírásról van szó, hiszen ez a változás magasabb szintre emeli nézőpontunkat.

Az emelkedő nézőpont és az információs hidak segítségével a tudományterületek organikus és rapid összekapcsolódása történik. Ez felszabadítja a tudomány eredményeihez történő hozzáférést, és elhozza a teljesebb képre történő szabad rátekintés lehetőségét. A big data rendszerek adattömegeinek szintetizálásával a sporttudományban és valamennyi emberfókuszú területen a körülmények és eredmények összefüggése olyan felbontásváltozáson megy most keresztül, mint amikor a NASA 1995-ben a Hubble űrteleszkóppal elkészítette a Hubble Deep Field[1] fényképet. Akkor ezen egyetlen kép segítségével az addig sötétnek és üresnek látott mélyűri területek életre keltek és megmutatták magukat. Ilyen változást jelent most a több milliószoros adatnyerési és feldolgozási képességünk.



[1] Connolly, A. J., Szalay, A. S., Dickinson, M., Subbarao, M. U., & Brunner, R. J. (1997). The Evolution of the global star formation history as measured from the Hubble deep field. The Astrophysical Journal486(1), L11.

 

Közös ösvény az interdiszciplinaritás

A tudományterületek adathídjai és a sokkal részletesebb betekintés lehetősége okán a sportot, mint kultúrterületet sem lehet a továbbiakban önmagában vizsgálni. Más tudományterületekkel összehasonlítva és történetét tekintve a sporttudomány mindig is interdiszciplináris információs tér volt, és emiatt talán könnyebb helyzetben van a korszak elvárásai szerinti változásmenedzsmentet illetően. A sporttudomány ugyanis mindig összekapcsolódott más tudományágakkal, részterületeket integrált, többek között az egészségtudomány, a fizika, a pszichológia, a hadtudományok, a művészetek és az etika dimenzióiból. A jövőbeni siker érdekében tehát most is ott áll a szakmaköziségből eredő tudásegyesítés kényszere. Ezzel megválaszoltuk a kérdést – legyen szó a sport területén kutató tudósról, tanárról, gyakorló edzőről vagy más szakemberről –, hogy „ki lehet sikeres e területen?” Az, aki a teljes ember és a teljes kép látásának igényével áll a munkájához. Évszázadokon át filozófiai kérdés volt, és a XX. században is az maradt a teljesség megfelelő, dinamikus definíciója, ami a jelenben újraértelmezésre szorul.

 

a versenyelvű rendszer az, ami generálja a fejlődést

A reneszánsz elhozta a vallás és a tudomány szétválasztását a társadalmi rendszerekben és a tudományos gondolkodás területén is. Az ember ekkor eszközeihez és mindenkori gondolkodási szintjéhez, azaz belső és külső korlátaihoz igazította létét, és mintegy fél évezredig feladta a teljességre való igényét. Ez az igény robban ki fél évezredes börtönéből, és nemcsak újabb kérdések, hanem azok egymásba kapcsolódó sorozatai jelennek meg, egyre gyorsuló sebességgel. A történelemben a közegüknél magasabb nézőpontból vizsgálódó tudósok több tudományterületre kiható eredményeikkel a teljességhez való közelebb jutás mellett a tudományfilozófia innovációjára is igényt formáltak.Einstein és a rá ható tudóstársai[1], kutatótársai eredménye mindenki számára ismert, mert ugyan gyötrelmes úton, de paradigmaváltást értek el a maguk területén.

A fázisban, amikor a zárlatából kilépett közeg befogadja az újat, az innovátornak már a versenyelőnye megőrzésével kell törődnie – hiszen versenytársai folyamatosan ennek az amortizálásában érdekeltek. Ez a versenyelvű rendszer az, ami generálja a fejlődést, ám mint rendszer, önmaga is innovációra szorul. Ha e közeg kompetitív attitűdje ellenében saját kooperációs szintjének fejlődésére koncentrál, atmoszférája komfortosabbá válik, és sokkal produktívabb lesz. E fejlődés elérésében a kutatási hálózatok, a hozzáférhető adatbázisok és a non-kompetitív innovációs stratégiák segítenek majd, hogy a kooperációra ne csak pandémia vagy háború legyen képes rászorítani a fejlődés felelős képviselőit.

A XXI. század hálózatkutatói időnként saját felfedezéseik nagyságán és fontosságán, egyidejűleg pedig tökéletes természetességén és magától értetődőségén mosolyognak. Ők azok, akik arra vállalkoznak az új tudományos korszakot teremtve, hogy összekötik az egyébként evidens módon, de a tudománybéli szakosodás következményeképpen korábban fragmentáltan létező információkat.



[1] Hermann Minkowsky, Konrad Lorenz, Henry Poincar

 

A XX. század részekre bontó, specializációra törekvő, és a célt ebből az alapállásból célt meghatározó korszak volt. A XXI. század eddigi trendjeit tekintve azonban az információk szintetizálásáról és a korábbi korszakot meghaladó etikai és erkölcsi célokat is kitűző teljesítmények összekapcsolásának lehetőségéről szólhat majd. Erre a tudomány oldaláról információs interfészek és a létet és megmaradást újra zászlójukra tűző kutatócsoportok eredményeiből következtethetünk. A fizikában rangot követel magának a kvantumfizika, a digitalizációban a kvantum informatika, a biológiában a kvantumbiológia, és látszik a legfiatalabb tudományterületen, a hat ágat egyesítő kognitív tudományok területén is.

A sporttudomány origóként kínálja magát ezen a horizonton, hiszen az olimpiák majd’ három évezredes, de időtlen ideája és étosza korszakokon ívelt át. Rendíthetetlen pilléreken állva hídként tartotta meg annak igényét, hogy ne válasszuk szét a természetes módon összetartozót: az erkölcsöt és a teljesítményt.E filozófiai és erkölcsi alkotmány változatlanul követeli a csúcsteljesítményig vezető út során tanúsított alázatot, az ellenfél tiszteletét, az egyenességet, a győztesek és a résztvevők megbecsülését, valamint azt, hogy valódi teljesítményeket hasonlítsunk össze és azonos mércével mérjünk. A sporttudomány a fentiek mentén egyesít szakterületeket, hogy hazánk sportolói büszkeségeinek kinevelésén túl, népegészségügyi, rendvédelmi és honvédelmi közszolgálatot tegyen kézzelfogható eredmények formájában.

A XXI. században lehetőségünk van újrakapcsolódni kulturális gyökereinkhez és erkölcsi hagyományainkhoz. Korunk magatartás-kutatói nagy horderejű kutatásokat végeztek az emberi viselkedést feltáró rendszerek összekapcsolására. A Ken Wilber-féle integrálpszichológa[1] és annak továbbfejlődő irányzatai felállítják azt a vertikumot, amelyen elhelyezhetők magatartásformáink, ezzel társadalmi, szűkebb csoport- és egyéni szinten is hozzásegítenek, hogy tükörbe nézzünk. A kognitív tudományok és a mesterséges intelligencia kapcsolatáról személyes beszélgetésre nyílt lehetőségünk a Google egyik kognitív tudományi szakértőjével. Adi Mazor Kario elmondta, hogy vállalata humánerőfforás-menedzserei pszichológus-informatikusokat keresnek; olyan egyesített tudású embereket, akik az embert segítő MI[2]  fejlesztésekhez az emberi viselkedés és a gépi rendszerek létrehozásának egyesített tudásával rendelkeznek.



[1]Ken Wilber rendszerében a fejlődésvonalakhoz szorosan kapcsolódóan határozzuk meg a szinteket: minél fejlettebb valaki az adott fejlődésvonalon, annál magasabb szintet képvisel. Ezek a szintek Kohlberg, Piaget, Erickson, Maslow fejlődés-lélektani kutatásain alapulnak. A szintek nagyobb struktúrába szervezhetők, így megkülönböztetünk több szintet magába foglaló preperszonális (tudattalan motivációk), perszonális (tudatos mentális aktivitás) és transzperszonális (integrált, mitikus struktúrák) szakaszokat.

[2] Mesterséges Intelligencia

 

A tükröt tehát már ott tartjuk a kezünkben. Ez a tükör elemzi mozgásunkat, életfunkcióinkat, ha úgy akarjuk, akkor táplálkozásunkat, a hangulatunk változásait, reakcióinkat, bioinformatikai adatainkat, a cél függvényében a siker vagy sikertelenség irányába történő haladásunkat. Az ilyen és ehhez hasonló analitikai képességek fejlődése az élsportban elérhető sikerek és az össztársadalmi egészségkritériumok szempontjából is új távlatokat nyitnak. A nemzeti stratégiai célok jövőkutatás alapú meghatározása feladatunk, a folyamatba történő bekapcsolódás pedig alapvető érdek.

A XXI. században minden célunkkal kapcsolatban többsíkú sikerkritérium-mátrix állítható majd fel, sokkal nagyobb pontossággal. A sport és sporttudomány közege a fegyelem és számos más erény mellett gyakorlatorientáltan képez, hiszen az időről időre történő megmérettetések során tudatosítja az egyéni és csoportérdek képviseletének fontosságát, az embertársainkhoz való helyes hozzáállás mibenlétét. A sportot mint szabályok közé rendelt harcot emellett arra használhatjuk fel, hogy olyan kutatási közeggé formáljuk, amelyben valamennyi más célrendszerű harctéren is versenyképesek maradjunk.

 

A sport mint kultúrterület

Kiemelkedően hangsúlyos elem a régit és újat egyesítő XXI. században az ember-ember kapcsolat és a siker relációja. Több ezer évre visszatekintő tudásunk leporolása válik szükségessé, amely területen a sport, mint kultúrterület mutatja a helyes irányt. A csapat részét képező egyént, kapcsolatait és életútját magas minőségűvé formáló mester és tanítvány relációt a sportban a siker elengedhetetlen elemeként tartjuk számon. Ezt az emberi kapcsolatfajtát használhatjuk modern kifejezéssel benchmarkként a jövő generációinak erkölcsi nevelésében, életvitelük, életcéljuk, sikereik meghatározásánál.

A sport területén a nagy tudású szakemberekkel együttműködő egyén csak rövid ideig tudja áltatni magát az egyéni teljesítmény létjogosultságával, mert gyakorlati tapasztalatai megélésével dinamikusan ismeri meg és lépi át önmaga korlátait. A felismerés idővel mindenkiben bekövetkezik, de a közeljövő ember-ember kapcsolatát elemző eszközei elhozzák ebben a vonatkozásban is a megvilágosodás élményét, miszerint soha nem ért még el senki semmit egyedül, minden teljesítmény kizárólag közösségi szinten nyer értelmet. E felismerés a sport egyik legerősebb társadalomformáló ereje. A mesterrel végzett közös munka meghatározza egy sikeres ember vagy csoport útját.

 

lehetővé tesszük, hogy a tradíció és innováció bizonyos ponton összeérjen

A kihívás tehát az egyetemi szintű képzőintézményeinkben – amilyen például a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem – az, hogy a korszakos elvárásnak és az évezredes tudásbázisnak megfelelően egyéni életük, későbbi tanítványaik, családjuk és hazájuk mestereit képezzük.

A jó tanítvány elkerüli az önmegvalósításban érzéketlenné és emberi kapcsolatait tekintve érték helyett érdek mentén haladók helytelen útját. Ha társadalmunk új generációit a sporton és sportfilozófián keresztül a helyes úton képezzük, akkor lehetővé tesszük, hogy a tradíció és innováció bizonyos ponton összeérjen. Kerülendő az az infantilis és felelőtlen ténykedés, ami ciklusonként lerombolja az értékeket, majd sajátként és újként beállítva újratermeli ugyanazokat. Az érett közösségek érték mentén szerveződnek, értéket őriznek, az egyének a közösségi érdekrendszeren belül lelik meg önmegvalósításuk útját. A sport általi nevelés a lehetséges legkorábbi beavatkozási pontot is képes megragadni, már az óvódáskortól lehetséges általa a személyiség megfelelő irányú formálása, ami a teljes életútra kiterjedhet.

A korábban említett integrált pszichológiai rendszerekben az egyes viselkedésformák hierarchiában vannak, nem folynak szét egy horizonton, ami alapján eddig elfogadtathatott bárki bármilyen viselkedéskultúrát. E rendszerek felső szegmenseiben olyan emberi képességek és adottságok szerepelnek, mint például az intuíció, vagy az integrált, kauzális vagy non-duális tudat. Ennek kapcsán ismét tekintsünk a sportra mint kultúrterületre. Egy sportembernek, ha eljut a csúcs közelébe, minden személyes szintet meg kell ismernie és érintenie. A fentiek nem jelentik azt, hogy középszerű status quo esetén bármi elveszett volna, csupán azt jelzik, hogy mindig van feljebb a jóság- és tapasztalati skálán, és ilyen módon mindig van feljebb a siker kritériumrendszerének felállítása során.

Csíkszentmihályi Mihályleírta az ún. flow[1]jelenségét. A századforduló nagy szakmai témájává vált ez a mindenki által átélt, de kevesek által tudatosított állapot. A professzor bravúrosan megfordított egy XX. századi materialista paradigmát, ami korábban a fizikai teljesítményben és az egyéntől elválasztható analitikai elemek vagy javak mennyiségében definiálta a sikert. A magatartás-kutatás a XXI. században a boldogságkutatás irányába fordult. A boldog egyén mások számára nem okoz szenvedést, rendkívül produktív és kiemelkedő teljesítményekre képes, minden kapcsolódását tekintve hasznos életet él.



[1] Csikszentmihalyi, Mihaly. (2014). Flow and the foundations of positive psychology: The collected works of Mihaly Csikszentmihalyi. 10.1007/978-94-017-9088-8.

 

A motiváció paradigmáinak változása

XX. század

Sikerkutatás: hogyan érheti el a célt bármi áron

a)     fizikai képességfejlesztés primátusa

b)    a lelki egyensúlyra és stabilitásra kevéssé koncentrál

c)     kognitív képességekből eredő fizikai képességekre kevéssé vagy nem koncentrál

XXI. század

Boldogságkutatás: hogyan lehet sikeres, és érezheti jól magát abban, amit csinál

a)     tartalmas életből eredő pozitív érzelmek

b)    hit önmagán túlmutatóan

c)     elmélyült cselekvés/flow (Csíkszentmihályi)

 

A vonatkozó kutatások alapján[1] kiderül, hogy tartalmas életből eredő pozitív érzelmekre, az önmagán túlmutatóban való hitre és elmélyült cselekvésre, azaz flow-ra van szükség ahhoz, hogy valaki boldog életet éljen.Látható, hogy az ezek mentén élő egyének és megszervezett társadalmi csoportok – és mint ilyenek, a sportcsapatok is –, az így szerveződő munkahelyi közösségek felbecsülhetetlen társadalmi értékkel bírnak. A matériát meghatározó, négynél eggyel magasabb dimenzióban is gondolkodni képes ember ugyanis nem csupán az időben tapasztal, ezért egészen más, sokkal értékesebb értékrendi axiómákat állít fel életében. A boldogság fenntartásához szükséges flow, mint mentális állapot a sportban nagyon gyakran tapasztalható, a kutatók is itt azonosították először.  Amikor a flow-állapotban lévő, kiváló teljesítményt nyújtó egyén vagy csapat számára úgy tűnik, hogy még a komoly erőfeszítést igénylő feladatok is könnyűek, az idő röpül. Könnyen belátható, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy az idő nevű – a kognitív tudomány és a fizika bizonyítékai szerint is relatív – jelenség kötelékében az élet hogyan telik.

A századok jellemző paradigmakülönbségeit érintve érdekes motivációkutatási megfigyelés, hogy a specifikusban nano-szintig hatolni kívánó XX. század a betegségkutatásban alkotott óriásit, míg az új korszakot a prevenció, azaz az egészségkutatás jellemzi. Korunk nagy lehetősége, hogy a teljesség igényével megfogalmazott ókori tanítások és a ma tudománya az egészség alapvetései kapcsán újra egyesülhetnek. Az okozatok, azaz a betegségek megfigyelése és méltán elismert okozati kezelése mellett korunk egyre nagyobb hangsúlyt fektet az egészséges ember létmódjának kutatására. Míg az okozati kezelés elhárítja a bajt, annak okához ritkán ér el, és a betegséghez vezető útról nem téríti le az alanyt. Ha szemléletet váltunk, és az egészséget kutatjuk, akkor közel juthatunk olyan paraméterekhez, amik referenciaként szolgálnak, és amelyek alapján akár egy egészségesnek vélt személy működésében is azonosíthatjuk a később esetleg kialakuló elváltozás kockázatát vagy bizonyosságát. Megteremthetővé válik a rendkívül produktív és magas minőségű életet megvalósító közösségek rendszere, ami idővel a nemzet alapvető szövetét képezi. A magyar társadalom számára a primer prevenció logikájának bevezetése, a sportvezetők és az élettudományokkal foglalkozó szakemberek ez irányú képzése nemzetstratégiai kérdés. Mivel a sporttudomány a leggyakorlatiasabb tudományágak egyike, a sportszakemberképzés terén folyamatosan érvényesítenünk kell az újradefiniált egészséges élethez kötődő legmodernebb, preventív vívmányokat, integrálnunk kell az elérhető innovatív eszközöket. Így a jövő nemzedékeinek egészségéért és magas életminőségéért felelős kutatók, tanárok, edzők és élettudományi szakemberek ezek segítségével és ennek mentén formálják gyermekeink és unokáink életútját, és rendre ebbe az irányba ható, újabb és újabb vívmányokkal állhatnak elő.



[1] Fallon R. Goodman, David J. Disabato, Todd B. Kashdan & Scott Barry Kauffman (2018) Measuring well-being: A comparison of subjective well-being and PERMA, The Journal of Positive Psychology, 13:4, 321-332, DOI: 10.1080/17439760.2017.1388434

 

Sport, rendvédelem és honvédelem – rokon területek

Sport, rendvédelem és honvédelem – rokon területek

A sporttudomány tudományközi kapcsolatai indukálják a felhalmozott tudás alkalmazási területeinek újragondolását is. A sport és a rendvédelem, illetve a honvédelem olyan rokon területek, amiket elméleti cél- és eszközrendszerük is hasonlóvá tesz. Ha a területek közötti hasonlóságokat, összekötő elemeket keressük, azt találjuk, hogy az önmagunkkal és az ellenféllel való szembenézés szükségessége, a bátorság erénye, a győzelem, a csapatmunka, a csúcsteljesítmény, a preventív, egyszerre racionális és intuitív adatokat használó gondolkodásmód, a teljeskörű mentális és fizikai felkészültség, az adott területen érvényes szabálykövetés követelménye, a csoportetika, a közösségért való küzdőképesség és önfeláldozás számos más elemmel együtt összeszövi e szakmákat. A rokon területeken elvárásként jelennek meg a kiválasztásra, a formaidőzítésre, a megfelelően összehangolt csoportok működésére vonatkozó követelmények. A sporttudomány nagy értéket teremtett és teremt rokon tudományai számára, de táplálkozik is tudásbázisukból. A sportolók kiválasztása során a szakemberek a rendvédelmi és honvédelmi szakemberekhez hasonlóan küzdenek az alkalmasság megállapításának kihívásával, és az alkalmasság vagy alkalmatlanság bináris rendszerét szofisztikált skálává formálják az elkövetkező évtizedekben. Ehhez tudományközi közelítés szükséges.

 

a pontos kiválasztás mellett további karrierorientációra adnak lehetőséget

Számos irányból és eszközzel történik már ma is az alanyok vizsgálata, a dinamikus monitoring rendszerek, illetve validációs rendszerek megalkotása. A fizikai és mentális alkalmasság vagy alkalmassá tehetőség kategóriáinak újraértelmezésével e sporttudományi módszertanok kezelik a sport-, rendvédelmi és honvédelmi karrier előrehaladásával előálló új kihívásokat, és a pontos kiválasztás mellett további karrierorientációra adnak lehetőséget. Emellett felvesznek új vizsgálati kategóriákat, mint például az egyéni és csoportszintű alkalmazkodás képessége, a beilleszthetőség kategóriája és annak dinamikái. A nagy volatilitású vagy kaotikus rendszerek sajátja, hogy távolabbi kiindulási pontok mentén kell felállítani az alkalmazkodóképesség kritériumrendszerét, és folyamatba építetten szükséges vizsgálni az alanyokat és a csoportokat. A korszakos összehasonlításban elmondható, hogy a XX. században jellemzően a jövőt bizonyos keretek között analitikai alapon jósolni képes specialistákat kerestek és képeztek, akik azonban a hirtelen változó körülményekhez nem tudtak jól alkalmazkodni. Ezzel szemben az új kihívásokra – például aszimmetrikus hadviselésre – kondicionált személy tudja, hogy nem képes biztosan előre jelezni a történéseket és változásokat, ezért nem csupán a külső körülmények analitikájára készül fel, hanem arra, hogy neki kell majd reziliens és dinamikus módon változnia. Ezt a modellt VUCA[1] néven Stanley McChrystal tábornok tette ismertté a hadtudományban. A változékony, bizonytalan, bonyolult és többértelmű helyzetekhez való egyéni és csoportszintű alkalmazkodás képességét a hadtudomány mellett a sporttudomány is organikusan és nagy tapasztalattal alkalmazza. Ez a fajta felkészültség jellemzi általában az innovatív környezetben sikeres személyeket és rendszereket. Ez egyáltalán nem azt fogja jelenteni, hogy a jövőben egy kapus poszton vagy mesterlövész pozícióban működő egyén a csapata minden tagjának képességét bírja majd, hanem azt, hogy az ismert vagy hagyományos információszerzési és analitikai képességeinek rendszerét kiegészíti olyan új, személyiségét jellemző képességekkel, amelyekkel eleddig nem rendelkezett.



[1]Volatile (változékony), Uncertain (bizonytalan), Complex (bonyolult), Ambiguous (többértelmű)

A kognitív tudományi kutatások ezért hangsúlyt helyeznek a korábban szinte alig kutatott intuíció képességének feltárására. Ez jellemzően az alany azon differenciálási képességének fejlesztéséről szól, amely segítségével a taktikai és stratégiai döntései során nem kizárólag a rációt, hanem olyan információforrásokat is elfogad és alkalmaz, amik kitágítják a számításaihoz használt adatbázisát, döntéseinek minőségét és sebességét pedig sokszorosára növelik. Ehhez a vonatozó tudományterületek újra fogják írni a hagyományos intelligenciamérési módszereiket, és sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak egy alkalmassági vizsgálat esetén az emocionális intelligencia fejlettségének mérési és fejlesztési módszerei. Csúcsra jutott bajnokaink mindegyikéről elmondható, hogy különleges mentális, emocionális és fizikai képességek kombinációit bírták.

Fentiekkel kapcsolódó rokon területként megemlítendő a humánerőfforás-menedzsment és szervezetfejlesztés, ahol jelenleg bizonyosan foglalkoznak két komoly problémával, ezek pedig a bad apple[1] és a toxic leadership[2]. Vállalati, de ugyanúgy közigazgatási környezetben is káros az egy csoport teljesítőképességét letörő negatív karakter jelenléte. Eddig az adott közegben megfigyelhető fluktuáció és a szakaszos teljesítményértékelés a már kialakult károk keletkezése utáni szakaszban tárták fel a szervezet „megbetegedését” előidéző okot. A kiválasztás új módszereivel jól prognosztizálható és ellenőrizhető lesz a közös teljesítményhez történő hozzáadott értékek mennyisége és minősége, és azok érvényesülésének sikeressége.



[1] Jelentése: romlott alma. Angol nyelvterületen arra használatos kifejezés, amikor egy szervezetben egy a közegét mérgező személy megrontja a mellette lévő, majd később minden kollégája munkakedvét, munkamorálját.

[2] Jelentése: mérgező vezetés. Angol nyelvterületen arra használatos kifejezés, amikor egy szervezetben a vezető olyan magatartást tanúsít, ami mentén konstruktív helyett destruktív folyamatok indulnak el.

 

Hasznos különlegességek

A két korszak elkülönülni látszik abban is, hogy míg a Gauss-görbével példázható sok apró komponensben a tipikustól való eltérést kerestük, addig az új korszakban a Lorenz-görbével példázható, célrendszernek megfelelő, hasznos extremitásokra, azaz a csúcsteljesítmény elérésének garanciáiraleszünk inkább kíváncsiak. Konkrét példán keresztül ez úgy látható át, hogy ha korábban megállapítottuk, ki a jellemzően (vagy átlagosan) tehetséges, akkor kizártuk a kalkulációból a szabályt nem igazoló, kirívó eseteket.

Ezekre aztán kategóriákat állítottunk fel – mint pl. zseni vagy csoda –, és csupán e jelenségek számosságával egyenesen arányosan vizsgáltuk az eseteket. Nemzetünk bajnokainak vagy kiemelkedő tehetségű vezetők, mesterek képességeinek vizsgálatára, a képességek kialakulásának vagy meglétének okainak feltárására sokkal szélesebb körben áll majd rendelkezésünkre mérési és elemzési eszközpark. Ezért az analitikai rendszerek tervezése során szintén követendő az innovatív, interdiszciplináris és holisztikus szemlélet. Ha olyan big data rendszereket fejlesztünk, amelyekben megengedhetjük a lehetséges hipotézisek felállítását olyan mesterséges intelligenciáknak, amelyek kiegészíthetik a tudományos igényességgel közelítő megfigyelőnek a gondolatkörén túlmutató eshetőségek vizsgálatát, akkor közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy a kiválóságok jelenleg megmagyarázhatatlan képességeinek háttere feltáruljon. A képességek megtaníthatók, széles körben elsajátíthatók, a kiemelkedő tehetség jelei pedig a lehető legkorábbi időpontban észrevehetők lesznek. Ha a tehetséggondozás következő korszaka ennek mentén történhet, annak társadalmi haszna felbecsülhetetlen.

 

a matematikai innováció az adott szakterületen új, és egyfajta fellélegzést okozott a nagy rendszereket kutató elemzőknek

A hálózatkutatás területén Barabási Albert László nevéhez köthető a skálafüggetlen hálózatok fogalmának bevezetése és egyre népszerűbb volta, széleskörű alkalmazása. A valós hálózatok megfigyelése útján alkotott új elmélet helyesebben írja le a sikeres csoportszintű működést, nem tulajdonít ugyanis egyforma fontosságot a hálózat egyes elemeinek. Ez a matematikai innováció az adott szakterületen új, és egyfajta fellélegzést okozott a nagy rendszereket kutató elemzőknek. A sporttudósok és sportszakemberek számára ez az irány szintén megnyit számos új dimenziót. A gyakorlatot jól ismerő és világszínvonalat elért szaktekintélyek számára azonban szinte alapvető az ennek mentén történő gondolkodás, tervezés és végrehajtás. A sportcsapatban kiemelkedő hálózati csomópontot jelentő személyek megfelelő pozicionálása egy sikeres szövetségi kapitány munkája során mindig alapvető kérdés volt. Ugyanakkor egy, a világ élvonalába tartozó kapitány is „szabályt erősítő kivétel” kategóriába tartozott korábban az extra képességeit tekintve. Tudásának lényege, eredete feltáratlan maradt a klasszis játékosokéihoz hasonlóan. Paradigmaváltással és többirányú vizsgálatokkal feltárulhatnak annak a titkai, hogy a kiemelkedően hasznos adottságok, aktivitások és tehetségek hogyan használhatóak optimálisan, és hogyan állhatóak a sport- és élettudományok ösvényein az egész társadalom szolgálatába. A tradíció és innováció ilyen módon történő összekapcsolása kezünkbe adja a jövő vezetőinek, bajnokainak, szuperkatonáinak és egészségben felnövő generációk képzési lehetőségét úgy, hogy a már megteremtett értékekre alapozva haladunk bölcsen, lépésről lépésre.


 

 

Illusztráció: Pixabay
< vissza