A törzsstabilizációs tréning vizsgálata és hatása a funkcionális scoliosisra

2023. február 15, szerda 08:00 | Szerző: Furján Márk, Furján-Horváth Boglárka

Testtartásunk gyermekkorban veszi fel végleges struktúráját, majd az életkor előrehaladtával az embert érő külső hatásokra fokozatosan átalakul. Nagyon lényeges, hogy egészségünk, életminőségünk miatt már gyermek- és serdülőkorban odafigyeljünk a megfelelő testtartásra. Igaz ez a sportoló fiataloknál is. Cikkünk elkészítéséhez a NEKA serdülő fiú kézilabdázóit vizsgáltuk.

A gerinc jellegzetes görbületei a két lábon járás, az állás és ülés hatására kiváltképpen serdülőkorban változnak, a jelentős mértékű növekedés következtében. Gerincünket egy függőlegesen jól rugózó struktúráváteszik a görbületek, ami az ember járása, álló helyzetben történő sportolása közben biztosítja a koponya rugalmas alátámasztását. ([i])

A gyors tempójú védekező- és támadójáték nagymértékben megköveteli a kézilabdázóktól a hirtelen és erőteljes irányváltoztatásokat, amelyek jelentős fizikai erőt és kiemelkedő erőnléti állapotot követelnek meg, amelyeknél az erőátvitel centruma a törzs. A sportágra jellemző dobóoldali dominancia miatt a játékot az egyoldaliság, aszimmetrikus mozgásminták és funkcionális mozgásláncok jellemzik. Az ilyen sportot űzőknél megfigyelhető az izomegyensúly megbomlása, amely a megfelelő intervenció nélkül a statika negatív irányú átalakulásához, majd esetlegesen egészségkárosodáshoz is vezethet. Sajnos a sportág specifikusságából adódóan ezeket a kedvezőtlen hatásokat lehetetlen teljes mértékben kiiktatni.Főként serdülőkorban van nagy szükség a megfelelő prevenciós munka elvégzésére a kompenzációk kialakulásának megelőzése érdekében. A kemény, kontaktsportot űzők körében gyakoribb a hátfájások, illetve a degeneratív elváltozások sora, például a porckorongok, a csigolyatestek vagy a zárólemezek rendellenességei. Kutatások bizonyították azt is, hogy az egyoldalú törzs- és vállmozgásokkal járó tevékenységet végző sportolók nyolcvan százalékánál diagnosztizáltak funkcionális scoliosist,emiatt kiemelt jelentőségű acore-izomzat stabilitásának és fejlesztésének szerepe. ([ii]) Esetünkben azért is fontos ez a téma, mert a kézilabdázásra jellemző, jelentős mértékű aszimmetrikus repetitív munka a későbbiekben esetlegesen sérülést vagy akár egészségkárosodást (pl. gerincsérv) vonhat maga után.



[i]Kiss, F., & Szentágothai, J. (2012). Atlas of human anatomy. Springer Science & Business Media.

 

[ii]Horváth, K., & Lukácsy-Fábián, E. (2014). Scoliosis és Sport. Fizioterápia: A Magyar Gyógytornász-Fizioterapeuták Társasága szakmai folyóirata, 23(3), 3-7.


 

 

A gerinc objektív vizsgálata Zebris Spine System CMS20 3D mozgáselemző mérőműszer segítségével

A vizsgálat célja, metódusa

Felmérésünk célja, hogy a Nemzeti Kézilabda Akadémia serdülőkorú fiú kézilabdázói körében feltérképezzük a tartási rendellenességek és a gerincferdülés gyakoriságát, majd az érintetteknél megvizsgáljuk a specifikus törzsstabilizációs tréning hatásait, elemezve, milyen hatása van ennek a játékosok scoliosisára. Továbbá célunk volt a gerinc és testtartás fiziológiástól való eltérésének megállapítása, és egy olyan egyénre szabott és sportágspecifikus mozgásprogram kialakítása, amely jótékony hatással van a játékosok kisebb mértékű scoliosisára, core-izomzatának, testtudatának, testtartásának javítására és fejlesztésére.

Kutatásunkban számos objektív vizsgálatot végeztünk, melyek során antropometriai adatokat rögzítettünk, testtartásvizsgálatot végeztünk, felmértük a valódi és látszólagos alsóvégtag-hosszt, valamint műszeres testösszetétel- (InBody 270) és talpnyomáseloszlást (Zebris Pressure Distribution Plate) vizsgáltunk.A testtartásvizsgálat során, előrehajlási Adams-tesztet követően scoliométer segítségével rögzítettük a fő görbület fokértékét. Az eszközt a legnagyobb bordapúp legmagasabb pontjára helyeztük, majd leolvastuk és rögzítettük az így kapott fokértéket. Mérőműszeres objektív vizsgálatként a Zebris Spine System CMS20 3D mozgáselemző mérőrendszert használtuk, amellyel álló testhelyzetben, a pontos anatómiai képletek markeres megjelölése történik ultrahangos jeladók alkalmazásával. A készülék segítségével a gerinc frontális síkú projekciós és szagittális síkú szögértékeit rögzítettük. Vizsgálatunk alatt a játékosoknak mezítláb és ruhátlan felsőtesttel kellett elhelyezkedniük a vevőoszlopok között, a jelölőpálca segítségével kijelölt területen. Core-izomzatuk izomerejének és a lumbális motoros kontrolljuk állapotának objektív mérésére Biofeedback Pressure Stabilizer mérőműszert alkalmaztunk. Eszközünket az L5-S1 átmenetnél helyeztük el, majd a mandzsettát testsúlyterhelés alatt 40 Hgmm-re fújtuk fel. Játékosainknak vizuális kontroll mellett 90/90°-os csípő- és térdízületi flexiós helyzetből kellett felváltva, sarokkal a talajt érinteni, közben folyamatosan tartva a 40 Hgmm-es nyomást a mandzsettában. Oldalanként tíz ismétlést végeztettünk, és a sikeres ismétléseket rögzítettük.

Vizsgáltuk a törzsstabilizációs és korrekciós gyakorlatokon alapuló mozgásprogram közbeni folyamatos fejlődést, valamint a testtartási rendellenességek prevalenciáját. A program 2021. augusztus 1. és november 30. között zajlott, az akadémia 14-20 év közötti fiú/férfi játékosaival. Kutatásunkban összesen negyvenketten vettek részt. Vizsgált alanyainkat véletlenszerűen két egyforma nagyságú csoportra osztottuk, eset- és kontrollcsoportot kialakítva. Statisztikai elemzéshez leíró statisztikai próbákat, párosítottt-próbát és Pearson-féle korrelációs vizsgálatot végeztünk IBM SPSS v23. szoftverrel.

 

A vizsgált csoport adatai, a felmérés módszerei, eredményei

ALAPADATOK: A vizsgált sportolók átlagéletkora 15,14 (±0,81) év volt; az esetcsoport tagjainak átlagéletkora 14,57 (±0,50) év; a kontrollcsoport tagjainak átlagéletkora 15,71 (±0,64) év. A vizsgálatunkban részt vevő esetcsoport tagjainak átlag testmagassága 183,06 (±6,09) cm, átlag testtömege 73,93 (±15,84) kg. Kontrollcsoportunk sportolóinak átlag testmagassága 184,03 (±6,46) cm, átlag testtömege 80,37 (±12,97) kg volt. A teljes mintát tekintve tizenöt esetben rögzítettünk valódi végtaghosszkülönbséget, míg látszólagos végtaghosszkülönbsége huszonnyolc főnek volt.

 

TESTÖSSZETÉTEL-ADATOK: Az esetcsoport tagjainak teljes testtömegéhez viszonyított átlag vázizomtömeg-százaléka 49,68 (±3,93)%, testzsírszázaléka 12,33 (±7,33)% volt a mozgásprogramot megelőzően. A kontrollcsoport tagjainál ugyanebben a vizsgált időszakban az átlag vázizomtömeg-százalék 50,33 (±2,61)%, míg az átlag testzsírszázalék 11,76 (±4,78)% volt. Mozgásprogramunkat követően, a kontrollvizsgálat során az esetcsoportban az átlag vázizomtömeg-százalék 50,25 (±3,53)%-ra, az átlag testzsírszázalék 11,83 (±6,88)%-ra változott. A kontrollcsoportban ugyanebben a vizsgált időszakban az átlag vázizomtömeg-százalék 50,86 (±2,37)%-os, az átlag testzsírszázalék 10,81 (±4,07)%-os változása volt tapasztalható. Mindkét vizsgált csoport esetében elmondható, hogy az átlag vázizomtömeg-százalék növekedett, míg az átlag testzsírszázalék csökkent a mozgásprogramot követően.

 

TALPNYOMÁSVIZSGÁLAT: Az optimális talpnyomásterhelésnek az 50-50%-os nyomásterhelést tekintettük a két oldalon. Az esetcsoportban az intervenciót megelőzően a játékosok bal lábukat átlagosan 49,90 (±2,98)%-kal, míg jobb lábukat átlagosan 50,10 (±2,98)%-kal terhelték. Így a két oldal közötti átlagos terhelési differencia 4,57 (±3,69)% volt. Ezen értékek aprogramot követően a bal láb esetében 49,48 (±2,58)%-ra, míg a jobb láb esetében 50,52 (±2,58)%-ra változtak. A két oldal közötti átlagos nyomásdifferencia így 3,71 (±3,65)%-ra csökkent az esetcsoportban a mozgásprogramot követően.

A kontrollcsoport talpnyomásának vizsgálatakor az intervenciót megelőzően a bal lábat átlagosan 49,38 (±4,02)%-kal, a jobb lábat átlagosan 50,62 (±4,02)%-kal terhelték, így a két oldal közötti differencia átlagértéke 6,38 (±4,84)% volt. Mozgásprogramunkat követően a bal oldal átlagterhelése 49,81 (±3,97)%-ra, a jobb oldal átlagterhelése 50,19 (±3,97)%-ra változott. A két láb terhelésének átlagdifferenciája 6,29 (±4,66)%-ra csökkent a kontrollcsoportban a mozgásprogramot követő időszakban. Mindkét csoport esetében fennmaradt a jobb láb terhelésének dominanciája, azonban a két oldal közötti átlag terhelési differencia százalékos javulása volt tapasztalható, ami a talpnyomásértékek javulását eredményezte.

 

GERINCFERDÜLÉS-VIZSGÁLAT: Az esetcsoportban 4 fő (19%) esetében 3B típusú, 6 fő (28,6%) esetében 3BH típusú, 2 fő (9,5%) esetében 4B típusú és 9 fő (42,9%) esetében 4BH típusú funkcionális scoliosist regisztráltunk. A kontrollcsoportot illetően ugyanebben az időszakban vizsgálva 6 fő (28,6%) esetében 3B típusú, 5 fő (23,8%) esetében 3BH típusú és 10 fő (47,6%) esetében 4BH típusú funkcionális scoliosist regisztráltunk. A kontrollvizsgálat során az esetcsoportban 8 fő (38,1%) esetében 3B, 5 fő (23,8%) esetében 3BH, 1 fő (4,8%) esetében 4B, 7 fő (33,3%) esetében 4BH típusú funkcionális gerincferdülést regisztráltunk, míg a kontrollcsoportban a kontrollvizsgálat során 3 fő (14,3%) esetében 3B, 5 fő (23,8%) esetében 3BH, 1 fő (4,8%) esetében 4B, míg 12 fő (57,1%) esetében 4BH típusú funkcionális scoliosist állapítottunk meg.

Scoliométerrel történő vizsgálat során kategorizáltuk az eredményeinket, így minimális (0-4°), enyhe (5-9°) és közepes (10°-) csoportokat kialakítva. A kapott fokértékek alapján az esetcsoportban átlagosan 3,90° (±1,45°)-os, a kontrollcsoportban átlagosan 3,71° (±1,27°)-os csigolyatorziós értékeket rögzítettünk az intervenciót megelőzően. Ez alapján az esetcsoportban 13 fő esetében minimális, 8 fő esetében közepes mértékű funkcionális gerincferdülést rögzítettünk.

A kontrollcsoportot illetően ugyanabban a mért időszakban 12 fő esetében minimális, 9 főnél közepes mértékű funkcionális gerincferdülést tapasztaltunk. Programunkat követően az esetcsoportban átlagosan 3,62° (±1,69°)-os, a kontrollcsoportban átlagosan 3,76° (±0,99°)-os csigolyatorziós értékeket kaptunk, így az esetcsoportban 14 főnél minimális, 7 fő esetében közepes mértékű funkcionális gerincferdülést állapítottunk meg. Kontrollcsoportunkban a kapott értékek alapján 19 fő esetében minimális, 2 főnél közepes mértékű funkcionális gerincferdülést tapasztaltunk. A scoliométerrel megállapított csigolyatorziós értékeket illetően egyik csoportban sem tapasztaltunk szignifikáns változást (esetcsoport: p=0,590 és kontrollcsoport: p=0,897) a mozgásprogramot követően. A két csoport között nem mutatkozott szignifikáns különbség (p=0,740).

 

A CORE-IZOMZAT FELMÉRÉSE: Biofeedback Pressure Stabilizer nyomásmérő mandzsettát alkalmaztunk, melynek segítségével felmértük az m. transversus abdominis izom két oldalának aktivációját és izomerejét. A korábban ismertetett módon kiviteleztük a vizsgálatot, majd azt kaptuk eredményül, hogy az esetcsoportban az első felmérés során a játékosok a jobb oldalon átlagosan 0,29 (±1,31), a bal oldalon átlagosan 0,19 (±0,68) sikeres ismétlést tudtak elvégezni. Ez a mozgásprogramot követően a jobb oldal esetében átlagosan 1,10 (±1,04), míg a balnál átlagosan 1,57 (±1,78) sikeres ismétlésre változott. Így megállapítható, hogy mindkét vizsgált oldalon szignifikáns javulás (jobb: p=0,009 és bal: p=0,003) történt a sikeres ismétlések számában az esetcsoport tagjai között.

A kontrollcsoportban az első felmérés során a játékosok a jobb oldal esetében átlagosan 2,38 (±2,22) sikeres ismétlést, míg a bal oldalon átlagosan 2,57 (±2,25) sikeres ismétlést hajtottak végre. Az intervenciót követően a kontrollvizsgálat során a jobb oldalon átlagosan 3,19 (±2,42), míg a balon átlagosan 2,81 (±2,52) sikeres ismétlést végeztek el a kontrollcsoport tagjai. Eredményeik átlaga növekedést mutatott, azonban szignifikáns javulás (jobb: p=0,063 és bal: p=0,604) nem volt tapasztalható a kontrollcsoport tagjainak eredményeiben a mozgásprogramot követően. Két csoportunk stabilizeren elért eredményeinek összehasonlításakor az esetcsoport eredményei szignifikáns javulást (jobb: p=0,001 és bal: p=0,037) mutattak mindkét vizsgált oldalon a kontrollcsoport eredményeihez viszonyítva.

 

GERINCVIZSGÁLAT: A Zebris Spine System ultrahang alapú gerincvizsgáló készüléken kapott értékek közül az eszköz által regisztrált frontális síkú projekciós és szagittális síkú szögértékeket vizsgáltuk, mindkét csoport esetében. A vizsgálat során rögzítettük mindkét sík rotációs értékeinek maximumát, illetve a hozzájuk tartozó csigolyák magasságát. Az első felmérés során, a szagittális értékeket vizsgálva az esetcsoportban átlagosan 3,78° (±2,45°)-os, a kontrollcsoportban átlagosan 3,67° (±2,67°)-os rotációs értékeket rögzítettünk. Esetcsoportunkban a rotációs eltérés maximuma az L4-es (n=7; 33,3%), míg a kontrollcsoportban az L3-as (n=4; 19,0%) csigolyát érintette leggyakrabban. Rotációs értékeik a mozgásprogramot követően az esetcsoportban átlagosan 0,68° (±2,20°)-ra, a kontrollcsoportban 1,87° (±1,95°)-ra változtak. A kapott értékek alapján tehát elmondható, hogy szignifikáns változás (esetcsoport: p=0,03 és kontrollcsoport: p=0,019) történt mindkét csoport szagittális síkú értékeiben. A rotációs eltérések maximuma az esetcsoportban a kontrollvizsgálatot követően változatlanul az L4-es, míg a kontrollcsoport esetében a Th8-as és Th9-es (mindkét esetben n=4; 19%) csigolyák magasságában volt tapasztalható.

A gerinc frontális síkú projekciós szögértékeit vizsgálva az esetcsoport tagjainál átlagosan 1,57° (±1,52°)-os, míg a kontrollcsoport tagjainál átlagosan 1,27° (±1,33°)-os szögértékeket rögzítettünk a kezdeti felmérés során. A rotációs eltérések maximumát az esetcsoportban leggyakrabban a Th8-as (n=4; 19%), a kontrollcsoportban a Th12-es (n=4; 19%) csigolyánál tapasztaltuk. Mozgásprogramunkat követően a frontális síkú projekciós szögértékek az esetcsoportban 0,13° (±0,98°)-ra, a kontrollcsoportban 1,07° (±0,90°)-ra változtak. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy egyik vizsgált csoportban sem történt szignifikáns változás (esetcsoport: p=0,378 és kontrollcsoport: p=0,876) a gerinc frontális síkú projekciós szögértékeit illetően. A maximumokat vizsgálva az esetcsoportban a Th1-es (n=4; 19%), míg a kontrollcsoportban a Th7-es (n=4; 19%) csigolyák voltak a leggyakrabban érintettek. Csoportjaink eredményeit egymáshoz viszonyítva a vizsgált változókban a két csoport között nem tapasztaltunk szignifikáns (frontális sík: p=0,687 és szagittális sík: p=0,372) különbséget.

 

Dinamikus törzsstabilizációs gyakorlat instabil felszínen, gumikötéllel
Eszköz nélküli komplex, törzsizomzat-fejlesztő és stabilizációs feladat négykézláb helyzetben

Összehasonlító vizsgálatok:A játékosok stabilizeren elért eredményeit összehasonlítva a műszeres gerincvizsgálat során kapott szagittális síkú rotációs és a frontális síkú projekciós szögértékekkel, a következő eredményeket kaptuk. Korrelációs vizsgálatunk alapján csak az első felmérésben szereplő, szagittális síkú rotációs értékek és a mozgásprogramot követő jobb oldali stabilizeres eredmények között tapasztaltunk szignifikáns kapcsolatot (R=0,437, p=0,048). Az egyéb vizsgált változók nem mutattak szignifikáns korrelációs kapcsolatot egymással.

Játékosaink talpnyomás-paraméterei és a Biofeedback Pressure Stabilizeren elért eredményei közötti kapcsolatot is megvizsgáltuk. Az első vizsgálat során kapott talpnyomásértékek sem a bal oldal (p=0,486 és p=0,719), sem a jobb oldal (p=0,486 és p=0,719) esetében nem mutattak szignifikáns korrelációs kapcsolatot a játékosok stabilizeren elért eredményeivel. A kontrollvizsgálat során szintén azt kaptuk, hogy a talpnyomásértékek sem a bal oldal (p=0,423 és p=0,218), sem a jobb oldal (p=0,334 és p=0,749) esetében nem korrelálnak szignifikánsan egymással.

 

Feltételezések és valós eredmények a vizsgálat tükrében

A vázizomszázalék az esetcsoportban 49,86 (±3,93)%-ról 50,25 (±3,53)%-ra, a kontrollcsoportban 50,33 (±2,61)%-ról 50,86 (±2,37)%-ra változott a vizsgált időszakban. Ugyanebben az időszakban az esetcsoportban a stabilizeres eredmények szignifikáns javulását (p=0,009 és p=0,003) tapasztaltuk, míg a kontrollcsoportban nem történt szignifikáns változás (p=0,063 és p=0,604) a mozgásterápiát követően. Kutatásunkat megelőzően feltételeztük, hogy a magasabb vázizomszázalékkal rendelkező játékosok esetében az m. transversus abdominis izom nagyobb erőkifejtésre képes, ezáltal pedig a játékos tudja kontrollálni a működését, a teszt során több sikeres ismétlést képes végrehajtani. Eredményeink alapján a vizsgált változók között egy gyenge, szinte elhanyagolható korrelációs kapcsolatot találtunk (R=0,086, p=0,693).

 

Dinamikus törzsstabilizációs gyakorlat nagylabdával, perturbációval

Vizsgálatunkat megelőzően feltételeztük, hogy a core-izomzat ereje szignifikánsan javulni fog az esetcsoportban a kontrollcsoporthoz képest. Eredményeink alapján szignifikáns javulást rögzítettünk az esetcsoportban (p=0,009 és p=0,003), míg a kontrollcsoport eredményei között nem mutatkozott ilyen változás (p=0,063 és p=0,604). Hipotézisünk tehát beigazolódott.

 

Dinamikus törzsstabilizációs gyakorlat nagylabdán

Feltételeztük azt is, hogy az esetcsoport tagjai szignifikánsan jobb eredményt fognak elérni az m. transversus abdominis stabilizeres izomerő vizsgálata során a kontrollcsoporthoz képest. A csoportok közötti összehasonlítás során szignifikáns javulás mutatkozott mindkét oldalon (jobb: p=0,001 és bal: 0,037), így hipotézisünk beigazolódott.

A Zebris Spine System segítségével végzett műszeres testtartásvizsgálat során feltételeztük, hogy az esetcsoport tagjai a kontrollcsoporthoz képest szignifikáns javulást fognak produkálni a vizsgált frontális és szagittális értékekben. Kapott eredményeink alapján a gerinc szagittális síkú rotációs értékei mindkét csoportban szignifikáns változást mutattak az intervenciót követő időszakban (p=0,019 és p=0,030), azonban a frontális síkú projekciós szögértékek esetében nem tapasztaltunk jelentős változást (p=0,876 és p=0,378). A vizsgált változókban a két csoport között nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget (p=0,687 és p=0,372), így a kapott eredmények alapján harmadik hipotézisünk nem igazolódott be.

 

Statikus törzs- és vállstabilizáció plank helyzetben, instabil felszínen

A Zebris Spine System és a Biofeedback Pressure Stabilizer mérőműszer segítségével mért eredmények szoros összefüggését feltételeztük a mozgásprogramunkat megelőzően. A kapott eredmények statisztikai elemzéséhez Pearsons-féle korrelációs statisztikai próbát alkalmaztunk, melynek eredménye közepes erősségű kapcsolatot mutatott (R=0,437 és p=0,048) az intervenciót megelőző időszakban rögzített szagittális síkú rotációs értékek és az intervenciót követő jobb oldali stabilizeres eredmények között. Így tehát hipotézisünk részben beigazolódott.

Vizsgált játékosaink talpnyomáseredményei és a stabilizeres vizsgálaton elért eredményeik között szoros összefüggést vártunk. Pearson-féle korrelációval vizsgálva a kapott értékeket, nem tapasztaltunk szignifikáns korrelációs kapcsolatot a vizsgált változók között (p=0,486, p=0,334, p=0,719 és p=0,749), azaz hipotézisünk nem igazolódott be.

Feltételeztük, hogy a scoliométerrel mért fokértékek stagnálnak vagy szignifikáns javulást mutatnak az esetcsoportban a kontrollcsoport eredményeihez képest. A mozgásprogramot követően sem az eset-, sem a kontrollcsoportban nem tapasztaltunk szignifikáns változást a csigolyatorziós fokértékeket illetően (p=0,590 és p=0,897). A két csoport eredményeit összehasonlítva egymással, nem mutatkozott szignifikáns különbség (p=0,740). Ez alapján hipotézisünk részben beigazolódott.

 

Sprintmozdulat oldalsó hídtartásban a felül lévő láb húzásával, instabil felszínen támaszkodva (Dinamikus törzsstabilizációs gyakorlat)

A Biofeedback Pressure Stabilizeren elért eredmények szoros összefüggését feltételeztük az InBody testösszetétel-mérő műszer izomszázalékos értékével. Statisztikai elemzésünk során Pearsons-féle korrelációs kapcsolatot feltételeztünk a változók között. Az eredmények alapján azonban nem találtunk szignifikáns összefüggést (p=0,426, p=0,685, p=0,487 és p=0,860), így tehát a vizsgálatot megelőző időszakban állított hipotézisünk nem igazolódott be.

 

Instabil felszínen féltérdelésben, mellkas elé nyomás gumikötéllel

A VIZSGÁLAT ÖSSZEGZÉSE

A kutatásunk elején meghatározott hipotéziseink és a kapott eredmények kapcsolatának vizsgálata során számos fontos, objektív információt kaptunk, melyek hasznos visszacsatolások az általunk elvégzett mozgásprogramhoz. A célzott korrekciós és törzsstabilizációs mozgásprogram pozitív hatásait tapasztaltuk a törzs paramétereit és a core-izomzatot illetően. Más nemzetközi tanulmányok ([i], [ii]) és saját eredményeink alapján elmondható tehát, hogy a célzott korrekciós tréning fontos eleme lehet a preventív mozgásterápiának. Fontos lehet a későbbiekben ugyanezen játékosok vizsgálatát folytatni, hogy detektálhassuk a gerincüket érő elváltozásokat.



[i] Ohlendorf, D., Salzer, S., Haensel, R., Rey, J., Maltry, L., Holzgreve, F., Lampe, J., Wanke, E. M., & Groneberg, D. A. (2020). Influence of typical handball characteristics on upper body posture and postural control in male handball players. BMC sports science, medicine & rehabilitation, 12, 4. (letöltve: 2021.12.15.) https://doi.org/10.1186/s13102-020-0156-2

 

[ii] Zapata, K., Parent, E. C., & Sucato, D. (2016). Immediate effects of scoliosis-specific corrective exercises on the Cobb angle after one week and after one year of practice. Scoliosis and Spinal Disorders, 11(S2). (letöltve: 2020.09.03.) https://doi.org/10.1186/s13013-016-0101-z


 

 

Fotó: NEKA/Tompos Gábor
< vissza