A Covid-19 vírusos légúti, illetve légzőszervi megbetegedést okozó járvány a 2019 decemberi megjelenése óta az élet minden területén, a társadalom minden szintjén jelentős változást hozott. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2020. március 11-én világjárványnak nyilvánította a betegséget. Az új, a társadalom számára eddig ismeretlen helyzet minden ember megküzdési képességét próbára tette. Ezalól a sportolók sem képezhettek kivételt. Számos sportlétesítményt és edzőközpontot bezártak, az edzések látogatása jelentős akadályokba ütközött, és több sportágban időszakosan a versenyeket is leállították.

Viszonylag hamar, már a járvány korai szakaszában látszott, hogy a betegséghullámok és a lezárások a társadalom lelki egészségére gyakorolt negatív hatásai elkerülhetetlenek lesznek. Várható volt, hogy növekedni fog a szorongás és a depresszió aránya. A negatív lelki állapot szélsőséges esetekben önsorsrontó vagy önbántó cselekedeteket is hozhat magával, így számítani lehetett az ilyen problémák emelkedésére. A személyes mentális jól-léten kívül a járványhelyzet próbára tette az emberek közötti kapcsolatokat is, ezért számolni kellett a családon belüli erőszak gyakoribb előfordulásával.

Hogyan hatott a kamaszokra?

Az UNICEF nemzetközi kutatása szerint a gyermekek és a fiatalok között már a Covid-19 járvány előtt is aggasztóan sokan küzdöttek mentális betegségekkel, de a pandémia tovább súlyosbította a helyzetet. A felmérés legfontosabb megállapításai szerint:

-       A világon hét serdülőből egy mentális betegségben szenved.

-       Az öngyilkosság globálisan a negyedik vezető halálozási ok a 15-19 évesek körében, Kelet-Európában, Közép-Ázsiában, Észak-Amerikában és Nyugat-Európában pedig a második.

-       A serdülők mentális problémáinak 40 százaléka köthető szorongáshoz és depresszióhoz.

A járvány negatív hatásaira világított rá az UNICEF Magyarország reprezentatív felmérése is. Az országos kutatást a Publicus Intézet végezte 2021 májusában. Ezer olyan szülőt kérdeztek meg kérdőíves módszerrel, akik 3-18 éves kor közötti gyereket nevelnek. A felmérés arra kereste a választ, hogy milyen hatással volt a járvány a gyerekek mentális egészségére, hogyan változtak meg a mindennapjaik, milyen hátrányokat okozott az izoláció, az otthon maradás, az oktatási intézmények bezárása, és mennyire tudtak kapcsolatban maradni a kortársakkal. A megkérdezettek fele érezte úgy, hogy romlott a gyermeke mentális egészsége a járvány alatt. A legtöbben nyugtalanságot, figyelemkoncentrációs nehézségeket figyeltek meg gyermekükön, sokan számoltak be visszahúzódóvá, szorongóvá váló vagy motiválatlan fiatalról.

A kutatásban reprezentatív korosztályok közül leginkább a kamaszok sínylették meg a járvány hatásait. A 11-18 évesek szüleinek 55 százaléka tapasztalt alvászavart gyermekénél, 26 százalékuk számolt be szétszóródó, terelődő figyelemről. Ebben a korosztályban a szülők 25 százaléka tapasztalta, hogy gyermekük könnyen dühbe gurult, vagy nehezen kezelte az indulatait, 23 százalékuk pedig a kamasz motiválatlanságára panaszkodott. A szülői válaszok alapján kiderült, hogy a tinik 38 százaléka jelentősen többet tévézett, videózott, mint korábban. Nagyot ugrott a számítógépezéssel töltött idő is: 62 százalékkal több időt töltöttek a kamaszok a gépnél, mint a járvány előtt.

Hogyan hatott a sportolókra?

Az NCAA (National Collegiate Athletic Association, az amerikai egyetemi sportélet számos különböző sportját tömörítő szervezet) egy rendkívül kiterjedt és széles körű kutatást végzett a Covid sportolókra, sportéletre gyakorolt hatásaival kapcsolatban. 2020 tavaszán 37 658, 2020 őszén pedig 24 974 egyetemista sportolót kérdeztek meg kérdőíves módszerekkel. Az UNICEF felméréséhez nagyon hasonló eredmények születtek a járvány általános pszichés hatásait illetően: a sportolók megnövekedett stressz-szintről, alvási nehézségekről, lehangoltságról és veszteségélményről számoltak be. A járvány első hullámában nagyjából minden tizenkettedik válaszadó számolt be igen erős, a mindennapi életvitelt is jelentősen megnehezítő depresszív tünetekről. 2020 őszére kissé javult a helyzet, az alvási nehézségek aránya és a magány érzése enyhén csökkent a megkérdezettek körében, a szorongás, a mentális kimerültség és a kilátástalanság érzése azonban hasonló szinten maradt a fél évvel korábbival.

Az edzésekkel kapcsolatos akadályoztatottságról a megkérdezettek kb. 80 százaléka számolt be. A tréningeket sokan nem csupán a lezárások és a szigorú szabályozások miatt nem tudták látogatni. Megjelentek a távol maradás hátterében olyan mentális okok is, mint pl. a fertőzéstől való félelem (43%), a motiváció hiánya (40%), a túl magas szorongásszint (21%), illetve a megszokott, egészséges életvitelt megnehezítő lehangoltság és a depresszió is (13%). Az őszi hullám idejére mind a fizikai, mind pedig a lelki akadályok enyhén csökkentek, de még mindig jelentős fennakadásokat okoztak az edzéslátogatásban.

Érdekes, és egyben biztató eredményt találtak azonban azok a török kutatók, akik a sportolók elzártságának mentális egészségre gyakorolt hatásait vizsgálták. Két profi sportolói csoport (egyéni, illetve csapatsportolók) mentális egészségi állapotát hasonlították össze egy nem sportoló kontrollcsoportéval a karantén időszakában. Habár mindhárom csoportban közel azonos fokú volt a stressz és a szorongás szintje, a sportolói csoportokban szignifikánsan kevesebben számoltak be depresszív tünetekről. A különböző változók korrelációs vizsgálata során negatív összefüggés rajzolódott ki a fizikai aktivitás szintje és a depresszió között. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy azokat, akik rendszeres testmozgást végeztek a karantén előtti időszakban, kevésbé érintették meg a járvány negatív lelki hatásai, mint azokat, akik nem mozogtak rendszeresen. A sportolás pozitív hatása mindezek mellett kitartott hosszabban is, az átmenetileg lecsökkenő fizikai aktivitás és szociális élet ellenére is egyfajta „lelki immunrendszerként” előzte meg a járvány és a bezártság negatív lelki következményeit.

A Covid sportra gyakorolt hatása hazai kutatók számára is érdekessé vált. A téma iránt megnövekedett tudományos érdeklődést jól mutatta a 2021 júniusában megtartott, XVIII. Országos Sporttudományi Kongresszus programja is, amelyben külön szekció foglalkozott a kérdéssel „Covid és sport” címmel. A kongresszus programjában több kézilabdával kapcsolatos prezentáció is elhangzott. Kovács István Attila és Gősi Zsuzsanna előadása a Covid magyar kézilabda versenyrendszerére gyakorolt hatását elemezte. A kézilabda a többi sportágtól eltérően reagált a járványhelyzetre. 2021 március elején az utánpótlás-bajnokságokat időszakosan felfüggesztették, ezzel valódi végső eredmények sem születhettek, így a bajnokhirdetések sem történhettek meg.

Saját praxisomban e döntés egyénekre gyakorolt negatív hatásaival közvetlenül is találkoztam. Sok utánpótláskorú játékos hangulata még a járvány korábbi fázisában tapasztalthoz képest is rosszabbodott. Többen egykedvűvé, motiválatlanná váltak. A régóta fennálló bizonytalanságot és kilátástalanságot csak tovább rontotta a mérkőzések hiánya.Az online oktatás, a bajnokság szüneteltetése és a hazajutási lehetőségek korlátozása együtt már nagyon nehezen kezelhető csomagot alkotott többük számára is. Akadt olyan növendék is a NEKA-n, aki hosszú hónapokon át nem tudott hazajutni a családjához. Fontos, hogy egy sportoló lásson maga előtt célt, dolgozhasson a képességein, folyamatosan fejleszthesse magát. Sokuk számára ez a valódi lényege a sportnak. A versenyzés szempontjából kialakult tétlenkedés addig teljesen ismeretlen helyzetet teremtett, ami szinte mindannyiukat megviselte.

Mi történik lélektanilag a krízis során?

Az emberek az életük során időnként elkerülhetetlenül szembe találják magukat krízisekkel. A krízis kifejezés a görög „kriszisz” szóból származik, ami döntő- vagy fordulópontot jelent. Eredetileg tehát nem feltétlenül volt negatív a szó jelentése. Az embert érő válságok azonban sokfélék lehetnek, attól függően, hogy mikor és milyen formában következnek be. Megkülönböztetünk fejlődési (normatív) kríziseket, illetve akcidentális kríziseket.

A fejlődési krízisek az életünk részei. A különböző életszakaszok végén következnek be, amikor egy új időszak kezdődik. Ezeknek – az ember életkorának előrehaladtával – előbb vagy utóbb mindig be kell következniük. Ilyen változás többek között a korai anya-gyerek kapcsolatban a szeparálódás, később a kamaszkor, a házasságkötés, a szülők elvesztése vagy a nyugdíjas korba lépés stb. Bár ezekre a szakaszváltásokra nem vagyunk teljesen felvértezve, mégis valamilyen módon készülhetünk rájuk, hiszen tudjuk, hogy előbb vagy utóbb be fognak következni.

 

Az akcidentális krízis ezzel szemben váratlanul jön, nem lehet rá felkészülni, és minden esetben sokkoló hatású. Ilyen lehet egy baleset, egy betegség, a munkahely elvesztése, hirtelen életszínvonal-változás (pozitív és negatív egyaránt), egy barát, társ vagy családtag elvesztése, természeti katasztrófák, háborúk, vagy akár egy világjárvány is, ami bizonytalanságot és bezártságot hoz magával.

A krízishelyzettel való szembenézés minden esetben próbára teszi az egyént. A nehézség abban rejlik, hogy nem rendelkezünk megfelelő tapasztalattal és olyan megküzdési stratégiákkal, amelyek illeszthetőek lennének a helyzetre. Ilyenkor gyakori első reakció a kapkodás. Kétségbeesetten próbáljuk a már korábban megtanult vagy megtapasztalt sémáinkat erőltetni, de ezek rendre kudarcot vallanak. Beszűkülünk, a probléma tölti ki a teljes látóterünket, ezzel párhuzamosan a környezet egyéb ingereivel szemben kevésbé leszünk befogadók. Idővel, amikor több sikertelen megoldási kísérlet után belátjuk, hogy nem vagyunk hatékonyak, elénk kerül a „döntés”. Itt mehetnek nagyon negatív, akár patológiás irányba is a dolgok (lásd a korábban említett kutatásokban is szereplő szélsőséges kimenetek), vagy fordulhatnak akár jóra is. Sok esetben belátjuk, hogy új nézőpontra, szemléletre vagy hozzáállásra van szükségünk ahhoz, hogy túljussunk a kialakult helyzeten. Több faktoron múlhat, hogy végül milyen stratégiákhoz folyamodunk. Egyrészt nagyon fontos, hogy milyen erőforrásokkal rendelkezünk. Milyen tanult mintáink vannak a vészhelyzetek vagy nehézségek kezeléséről? (Például a szüleink ilyenkor hidegvérrel megoldották a problémát? Vagy racionális gondolkodás után kidolgoztak egy megoldást? Szőnyeg alá söpörték azt? Másokat vagy a környezetet okolták érte? Netán jajveszékelve összeomlottak vagy egymásnak estek?) További fontos tényező a megküzdésben, hogy milyen külső segítségre számíthatunk. (Család, barátok, munkahely, sportegyesület támogatása, különböző kapcsolatrendszerek stb.) Szintén meghatározó lehet, hogy mennyire rugalmas a gondolkodásunk, mennyire vagyunk képesek kreatívan nézőpontot váltani. Végül az is nagyon fontos prediktív jellemző lehet, hogy nyomás alatt hogyan viselkedünk. Kudarckerülő vagy sikerkereső magatartás jellemző ránk? Külső vagy belső kontrollhit irányít minket? A körülmények áldozataként tekintünk magunkra vagy cselekvő, proaktív egyénként? Ezeknek a faktoroknak egy része tanult, másik részük velünk született is lehet.

Új megküzdési stratégiák

A Covid-helyzettel kapcsolatban segítséget kérő akadémistákkal a közös pszichológiai munka során az esetlegesen beszűkült, kevéssé rugalmas tudatállapot oldása az első teendő. Néhány esetben előfordul, hogy kezdetben a bajban levő fiatal erre egy darabig nem is képes. Ebben az állapotban sportolóink türelmet, feltétel nélküli elfogadást, értő figyelmet igényelnek. Segíteni kell őket a saját érzéseik megfogalmazásában vagy kifejezésében. A versenyzés leállítása többükben a sportolói identitás gyengülését is okozhatja, hiszen egy olyan célt veszítenek el időlegesen, ami a személyiségük igen meghatározó részét képezi. A helyzet lehetőségekhez mért átkeretezése után az erőforrások, a korábbi tapasztalatok és a lehetséges külső kapaszkodók feltérképezése a feladat. Sokat segít ilyenkor, ha a fiatal új szempontokat kap, átgondolhatja a saját erősségeit, tudatosíthatja magában azokat a korábbi élményeit, amelyek más nehéz helyzeteken már átsegítették. Nyugalmat és stabilitást adhat, ha kialakít maga számára egy „vészhelyzeti protokollt”  is, ami leginkább egy tervet jelent arra nézvést, hogy kihez tud fordulni olyan helyzetben, amikor a saját erőforrásait kevésnek vagy nem elégségesnek érzi. Az erőforrások mozgósítása után az új megküzdési stratégiák, gondolatmenetek és viselkedési sémák kialakítása, illetve azok hétköznapi gyakorlatba való beültetése következik.

A csapatok szintjén pozitív hatást érhetünk el, ha a kimaradt mérkőzések helyére olyan elfoglaltságot, tevékenységet találunk a játékosoknak, ami együttműködést igényel és a közös megküzdés élményét adja nekik. Más sportágban szereplő sportolókról lehetett olyan híreket olvasni, hogy egy csapat tagjai a környékbeli idős embereknek vagy karanténban levő családoknak segítettek bevásárolni, ügyeket intézni a bezártság napjaiban. Ezek a cselekedetek új célokat adtak az egyébként egészségesen kényszerpihenőn levő sportolóknak, akik újra hasznosnak és hatékonynak élhették meg magukat.

Irodalom

UNICEF kutatások:

https://unicef.hu/mentalis-egeszseg

https://unicef.hu/igy-segitunk/hireink/kutatasi-eredmeny-a-magyar-szulok-fele-szerint-romlott-a-gyerekek-mentalis-egeszsege-a-jarvany-alatt

https://unicef.hu/igy-segitunk/hireink/szorongast-depressziot-alvaszavart-okozott-a-gyerekek-koreben-a-jarvany

NCAA kutatás:

https://www.ncaa.org/about/resources/research/ncaa-student-athlete-covid-19-well-being-study

 

Török kutatás:

https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/00913847.2020.1807297

Seçkin Şenışık, Nevzad Denerel, Ogün Köyağasıoğlu & Serhat Tunç (2021) The effect of isolation on athletes’ mental health during the COVID-19 pandemic, The Physician and Sportsmedicine, 49:2, 187-193, DOI: 10.1080/00913847.2020.1807297

XVIII. Országos Sporttudományi Kongresszus:

https://mstt.hu/wp-content/uploads/2021/05/MSTT-Szemle-2021-03-honlapra-1.pdf

Krízislélektan:

HAJDUSKA, M. (2008) Krízislélektan, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest