A sporttudományos kutatásoknak és a különböző rendszereknek köszönhetően pontosabb információkhoz juthatunk a játékosok aktuális állapotáról, terhelésük adagolásáról, így a felkészítés a versenyekre, mérkőzésekre eredményesebbé válhat.  A tervezett nyári felkészülés a világversenyre hat hétig, míg a világbajnokság 12 napig tartott. Az első összetartási hetet megelőzte egy aktuális állapotfelmérés, amelynek kielemzése során kéthetes otthoni edzésterv alapján készültek a játékosok. Az otthoni felkészülés végeztével kezdődött a négyhetes felkészülés a Nemzeti Kézilabda Akadémián, megtörve egy négynapos madridi utazással. A táborba érkezés másnapján visszamértük a játékosokat, az eredmények gyors kielemzésével ellenőrizni tudtuk, milyen állapotban érkeztek. A felkészülés során különböző objektív, szubjektív markerekkel monitoroztuk a játékos külső és belső terhelését, így személyre tudtuk szabni a soron következő edzések intenzitását és terjedelmét, valamint a felkészülési mérkőzéseken a sportoló pályán töltött játékperceit. A felkészülés végén újabb visszamérést iktattunk be azzal a céllal, hogy felfedezhető-e adaptáció a megtervezett edzéseknek köszönhetően, és hogy képet kapjunk az játékosok aktuális állapotáról.

Módszerek

PERIODIZÁCIÓ. A mikrociklusokban két mérkőzése volt a magyar válogatottnak két egymást követő napon. A nemzetközi szakirodalomban már jelentek meg cikkek szezonon belüli (in-season) periodizációs tervekről, amelyek során heti egy vagy több mérkőzést is kell játszania egy csapatnak. Mivel heti két erő- és robbanékonyságfejlesztő edzés (strength and power training) a minimum a kézilabda-specifikus edzések mellett ahhoz, hogy az előbb említett képességekben adaptációt érjenek el a játékosok, ezért igyekeztünk a fizikai felkészítést előtérbe helyezni a taktikai célú fejlesztés mellett. (Spieszny & Zubik, 2018)

Az U19-es magyar válogatottban meghatározott periodizációs modell az alábbi mellékletben látható összefoglalva.

Ez a modell tartalmazza a fő fázisokat, alfázisokat, makro- és mikrociklusokat, a „buffer” százalékos értékeit, valamint a csapat teoretikus csúcsteljesítményét mutató „peaking indexet”.

A peaking index megmutatja az egyén vagy a csapat fiziológiai, taktikai, technikai és pszichológiai státuszát a csúcshoz viszonyítva. Az index aszerint változik, ahogy az edzés intenzitása és terjedelme módosul, ezzel manipulálva a játékosok terhelését, amely kihatással van a készenlétükre. A magas fáradtsági szint csökkenti a készenléti állapotukat, az alacsonyabb fáradtsági szint emeli a készenléti állapotukat egy adott makrociklusban. Az 1-es peaking index jelenti a legjobb és legnagyobb fittségi állapotot a versenyre. A 2-es peaking index az 1-eshez viszonyítva (amely a 100%) 90%-os felkészültséget jelent. A 3-as index az előző logikán haladva 70-80%-ot jelent. Ezen a fittségi szinten próbáltuk lejátszani a felkészülési mérkőzéseinket, mert a fizikai terhelés hatására fennáll a fáradtság, de a technikai, taktikai elemek megvalósíthatók a fáradtság ellenére is, és a mérkőzések megnyerése nem volt elsődleges szempont. A 4-es index 60%-os fittséget jelent, ez a felkészülés első fő fázisában (General Preparatory Phase) jellemző. Az utolsó, 5-ös index 50%-os vagy akár rosszabb felkészültségi fittséget jelez a maximálishoz képest. Ilyen állapot a bajnokságok közötti átmeneti (Transition) szakaszra jellemző, amikor az edzésterhelés a legalacsonyabb, azonban nagyon magas a fáradtság, főleg az éves ciklus végén, a bajnokság befejeztével. (Tudor O. Bompa, 2018)

Az edzések időtartamát is próbáltuk minimalizálni a T-szint minimális csökkenése érdekében, hogy minél inkább anabolikus környezetben tartsuk a játékosokat. A tesztoszteronkoncentráció az edzés befejeztével 45-60 percig még megemelkedett, utána elkezd csökkenni. Egy órás edzés után a T:C tesztoszteron-kortizol arány csökkenése következik be a fáradás hatására, ezért a konditermi edzéseket próbáltuk 60 percre szűkíteni. A hosszabb időtartam során ugyanis katabolikus irányba tolhatjuk el a sportolót, amikor több receptor lesz érzékeny a kortizol-interakciókra. (Viru, Viru, & Bosco, 2003)

MONITOROZÁS. A fáradtság monitorozásához a játékosok szubjektív jóllétéről összeállított kérdőív (ASRM - athlete self-report measures) alapján kaphatunk pontos képet. Azért gondolta a szakmai stáb fontosnak a rendszeres kérdőívkitöltést – amellett, hogy hasznos információkhoz jutottunk –, mert a sporttudományos szakemberek tapasztalatai szerint a sportolók szubjektív érzékelésein alapuló kérdőívek (ASRM) használata növelheti a sportoló öntudatosságát, elégedettségét, motivációját és magabiztosságát aktuális állapotával kapcsolatban. (A. E. Saw, Main, Robertson, & Gastin, 2017)

A mért és számolt objektív terhelés (External Load) mellett a játékosok szubjektív érzetén alapuló módosított Borg-skálarendszert vezettük be, amely a belső terhelés (Internal Load) monitorozását tette lehetővé. (V. Manzi et al., 2010)

Az összetartás során a játékosok fáradásának monitorozására a CATAPULT-rendszer Player Load paraméterét használtuk objektív terhelésmutatónak, köszönhetően a csarnokban felszerelt antennáknak. A sebesség és pozíciós adatok mellett a szenzorokba beépített többsíkú gyorsulásmérő (triaxial accelerometer) és giroszkóp, együttesen „IMU” (inertial measurement units) pontosabb képet adott a külső terhelésről, nevezetesen a játékos pozíciójáról, valamint gyorsulási és lassítási adatokról. (Malone, Lovell, Varley, & Coutts, 2017)

A Session RPE (Rate of Percieved Exertion) skála egy olyan monitorozási eszköz, amely az edzések, mérkőzések során a sportoló saját szubjektív benyomásai alapján értékeli erőfeszítéseit egy 0-10-ig terjedő skálán. A játékos által adott pontszámot az edzés vagy mérkőzés időtartamával kell megszorozni, amely egy egységnyi számot ad (AU -Arbitrary Unit). Ez a szám jelenti a sportoló belső válaszát az edzésterhelésre. (Alexiou & Coutts, 2008)

A vertikális felugrás-teljesítmény monitorozása szintén elterjedt módja a versenysportban az alsótest erejének és robbanékonyságának meghatározására, emellett idegrendszeri fáradtság és az izom-ín komplex előfeszülés és az SSC (nyújtásos rövidüléses ciklus) integritás meghatározásához is. (Komi, 2000)

Különböző eljárások léteznek a CMJ tekintetében: kinetikai és kinematikai változókat értelmezhetünk (az ugrás magassága, csúcsteljesítmény, relatív csúcsteljesítmény, átlagteljesítmény, csúcssebesség, csúcserő, átlagerő, az erőfelfutás meredeksége „RFD”, excentrikus idő/koncentrikus erő, repülési idő, repülési idő/excentrikus idő, repülési idő/kontrakcióidő) súllyal és súly nélkül történő felugrások során. Ennek eredményeként a különböző változók érzékenysége a terhelések során eltérő lehet. (McLean, Coutts, Kelly, McGuigan, & Cormack, 2010; Mooney, Cormack, O'Brien B, Morgan, & McGuigan, 2013)

TESZTEK. Testösszetétel-vizsgálatokat végeztünk a felkészülést megelőzően és a felkészülés során egyaránt annak érdekében, hogy kontrollálni tudjuk az edzésterhelés testre gyakorolt hatását, elemezhessük például az izomtömegben, a zsírszázalékban, a hidratáltsági állapotban történő változásokat.

A sprintteszt során a játékosnak a legrövidebb idő alatt kellett megtenni a kijelölt távot sprintfutásban. A Microgate által fejlesztett Witty Timer eszközével mértük a sprintfutások idejét. A kapuk 5, 10 és 20 méter távolságban helyezkedtek el az indulási ponthoz képest.

Irányváltásos tesztkéntaz 5-0-5-ös tesztet választottuk. Ehhez is a Witty Timert használtuk. A játékosok egymás után először a bal láb kitámasztásával két ismétlést hajtottak végre, majd a jobb láb kitámasztásával is két ismétlést. A két teszt közötti pihenőidő körülbelül 3 perc volt. Mindkét oldalra kétszer ismételtük meg, a teszt legjobb eredményeit regisztrálva. (Draper, 1985)

Állóképességi tesztkénta 30-15 Intermittent Fitness tesztet alkalmaztuk.  (Karcher & Buchheit, 2014)

Eredmények

A testtömeg, vázizomtömeg (SMM), testzsírtömeg, testzsírszázalék között nem volt szignifikáns különbség a különböző mérési időpontok között. A csapat átlag testtömege 2,32 kg-al gyarapodott. A vázizom tömege is szintén gyarapodott az első méréshez képest (44,32 kg ± 5,66 kg) az utolsó mérésen (44,75 kg ± 6,07kg). A testzsírtömeg és testzsírszázalék magasabb volt a kezdeti mérésnél és a köztes mérésnél (7,55 kg ± 4,96% és 8,57% ± 4,83%), viszont egy minimális testzsírszázalék-csökkenés figyelhető meg az edzőtábor utolsó heti mérésénél (10,71% ± 4,31 % és 10,66 ± 4,75%).

A vertikális felugrás (CMJ) során a magasságot és a leadott relatív teljesítményt vizsgáltuk. A magasság esetében (45,5 ± 4,47 cm; 50,3 ± 4,52 cm; 50,6 ± 4,52 cm; 51,9 ± 5,82 cm), ahol 07.15. és 07.29. között szignifikáns különbség (45,5 ± 4,47 cm és 50,6 ± 4,52 p<0,05), valamint az első 07.08 mérés és az utolsó 07.29. mérés között szintén szignifikáns különbség (45,5 ± 4,47 cm és 51,9 ± 5,82 cm p<0,05) volt. A teljesítményben (43,2 ± 7,43 W/kg; 44,5 ± 5,21 W/kg; 48,8 ± 7,87 W/kg; 48,7 ± 6,00 W/kg) a 07.15. és 07.29. közötti méréseknél tapasztaltunk szignifikáns különbséget (44,5 ± 5,21 W/kg és 48,7 ± 6,00 W/kg), valamint az első 07.08. és utolsó 07.29. mérései között volt szignifikáns különbség (43,2 ± 7,43 W/kg és 48,7 ± 6,00 W/kg.

Az excentrikus térdhajlítótesztben a három mérés között nem találtunk szignifikáns különbséget. Az egyértelműen látszik, hogy a különböző időpontok között növekedett a térdhajlító-izomcsoport excentrikus erőkifejtése, és csökkent a két láb közötti százalékos erődeficit. Az első mérésen a bal (449 ±110,03 N), a jobb (424 ± 106,46 N) és a különbség (7 ± 5,54 %) volt. Az első mérések alkalmával volt, akinél a két láb közti különbség meghaladta a megengedett 10%-ot. A második mérésre sikerült csökkenteni a két láb közti különbséget (7 ± 3,96 %). Csapatátlagban: bal (454 ± 96,10N), jobb (446 ± 90,10 N). A harmadik mérésen volt a legkisebb a különbség a két láb között (5 ± 3,18 %), amely nem volt kimutatható, viszont a legnagyobb erőkifejtéseket mértük mind a bal (467 ± 77,21 N), mind a jobb lábnál (466 ± 83,81 N).

A sprinteknél az 5 méteres időkben voltak szignifikáns változások. Az első méréshez képest a második és utolsó mérésen tizedmásodperces javulásokat regisztráltunk (1.05 ± 0.0569 s; 1.03 ±0.0590 s; és 1.02 ± 0.0392 s). Az első méréshez képest nem szignifikáns romlást tapasztaltunk 10 méteren (1.73 ± 0.0869 s és 1.75s±0.0704 s), viszont a harmadik mérésen már javult a másodikhoz képest (1.75 ± 0.0704 s és 1.76 ± 0.0653 s). A 20 méteres ablakoknál egy századmásodpercnyi különbségek voltak felfedezhetők a három mérés alatt (2.99 ± 0.1069 s; 3.00 ± 0.1043 s; 2.99 ± 0.1165 s).

Az 5-0-5 irányváltásos futógyorsaságtesztnél szignifikáns különbséget fedeztünk fel mind a bal és jobb láb kitámasztásánál a két mérés között; bal (2.12 ± 0.0953s), jobb (2.14 ± 0.0849 s; 2.21 ± 0.1026 s).

A 30-15 IFT állóképességtesztben nem volt szignifikáns különbség a két mérés eredményei között (19,8 ± 0,778 km/h; 19,75 ± 0,917 km/h).

A mérkőzések és edzések során az RPE-értékekben nem volt szignifikáns különbség (7 ± 0,87 és 6,5 ± 0,35 p>0,05). A sRPE-egység értékei (560 ± 69,96 AU és 526 ± 31,62 AU p<0,05) és a Catapult Player értékei között viszont szignifikáns különbség volt a mérkőzések és az edzések között (264 ± 49,85 42 és 436 ± 39,14 p<0,05). Ezekben az összehasonlításokban azt figyeltük meg, hogy az edzések és mérkőzések teljes idejében az edzések alkalmával majdnem kétszer akkora külső terhelés érte a játékosokat, mint a mérkőzéseken.

Diszkusszió

A sRPE-skála hasznos visszacsatolási eszköznek bizonyult a csapatszintű, de egyéni fáradtság monitorozására, és az esetleges túlterhelésből adódó sérülések megelőzésére. Rögbi- és kosárlabdacsapatok adataihoz viszonyítottuk a sajátjainkat, de az elemzéseknél figyelembe vettük a különböző sportágak sajátosságait (például a játékmegszakítások miatti energianyerő rendszerek dominanciája).

Csapatátlagban (3130 AU ± 257 AU) a kosárlabdacsapat értékeihez képest a magyar ifjúsági válogatott magasabb számokat produkált úgy, hogy szintén heti két mérkőzést játszott. A különbség a két sport specifikus tulajdonságaiból fakadhatott. Kosárlabda-mérkőzések során a játékmegszakítások mennyisége és időtartama, a támadás, védekezés, csere mennyisége, a taktikai elemek közötti különbségek okozhatják az eltéréseket a szubjektív érzeten alapuló visszacsatolásban a játék intenzitásáráról és a fáradás mértékéről. A heti sRPE-összesítés szerint az edzőtábor első hetében a csapat szubjektív összesített terhelése 3268 AU, a második héten 2921 AU, a harmadik héten a legmagasabb, 3424 AU, míg a negyedik héten a legalacsonyabb, 2908 AU. A négy hét átlaga (3130 ± 257 AU).

Összefoglalás

A 2019-es férfi U19-es ifjúsági világbajnokság során a magyar válogatott az 5. helyezést érte el. A siker hátterében a jól felkészült szakmai együttműködés, a szisztematikus és megfontolt munka áll. Diplomadolgozatomban egy esettanulmányon keresztül ábrázoltam egy korosztályos válogatott felkészítését a világversenyre a 21. századi sporttudomány alkalmazásával, objektív adatok alátámasztásával, a modern erőnléti trendeket követve. Személyes véleményem szerint a dolgozatban leírt módszerek nagyban hozzájárultak a válogatott sikereihez, nem elvéve az elismerést a taktikai felkészítésért felelős szakmai stábtól.

Hivatkozások

M., & Zubik, M. (2018). Modification of Strength Training Programs in Handball Players and its Influence on Power During the Competitive Period. J Hum Kinet, 63, 149-160. doi:10.2478/hukin-2018-0015

Tudor O. Bompa, C. A. B. (2018). Periodization: Theory and Methodology of Training (6th edition ed.). Champaign, IL 61825-5076: Human Kinetics.

Viru, A., Viru, M., & Bosco, C. (2003). Hormones in Short-Term Exercises: Resistance and Power Exercises. Strength & Conditioning Journal, 25, 7-15. doi:10.1519/00126548-200310000-00001

Saw, A., Kellmann, M., Main, L., & Gastin, P. (2016). Athlete Self-Report Measures in Research and Practice: Considerations for the Discerning Reader and Fastidious Practitioner. International Journal of Sports Physiology and Performance, 12, 1-25. doi:10.1123/ijspp.2016-0395

Manzi, V., D'Ottavio, S., Impellizzeri, F. M., Chaouachi, A., Chamari, K., & Castagna, C. (2010). Profile of weekly training load in elite male professional basketball players. J Strength Cond Res, 24(5), 1399-1406. doi:10.1519/JSC.0b013e3181d7552a

Malone, J. J., Lovell, R., Varley, M. C., & Coutts, A. J. (2017). Unpacking the Black Box: Applications and Considerations for Using GPS Devices in Sport. Int J Sports Physiol Perform, 12(Suppl 2), S218-s226. doi:10.1123/ijspp.2016-0236

Alexiou, H., & Coutts, A. J. (2008). A comparison of methods used for quantifying internal training load in women soccer players. Int J Sports Physiol Perform, 3(3), 320-330. doi:10.1123/ijspp.3.3.320

Komi, P. V. (2000). Stretch-shortening cycle: a powerful model to study normal and fatigued muscle. J Biomech, 33(10), 1197-1206. doi:10.1016/s0021-9290(00)00064-6

McLean, B. D., Coutts, A. J., Kelly, V., McGuigan, M. R., & Cormack, S. J. (2010). Neuromuscular, endocrine, and perceptual fatigue responses during different length between-match microcycles in professional rugby league players. Int J Sports Physiol Perform, 5(3), 367-383. doi:10.1123/ijspp.5.3.367

Draper, J. a. L., MG. (1985). The 505 test: A test for agility in the horizontal plane. In: Aust J Sci Med Sport

Karcher, C., & Buchheit, M. (2014). COMPETITIVE DEMANDS OF ELITE HANDBALL.

Manzi, Vincenzo & Dottavio, Stefano & Impellizzeri, Franco & Chaouachi, Anis & Chamari, Karim & Castagna, Carlo. (2010). Profile of Weekly Training Load in Elite Male Professional Basketball Players. Journal of strength and conditioning research / National Strength & Conditioning Association. 24. 1399-406. 10.1519/JSC.0b013e3181d7552a.