Kézilabdázás közben a játékosoknak többféle olyan robbanékony tevékenységet kell végrehajtaniuk rövid idő alatt, maximális intenzitással, mint például a sprintek, felugrások, irányváltások és dobások. A meccs terhelési profilja nagymértékben függ a játékosok posztjától (1), ami megmagyarázza a nagyfokú különbséget a technikai, antropometriai (2) és fizikális profiljában a kézilabdázóknak a posztjuk függvényében (3, 4). Legalább két balkezes játékosnak kell a pályán lennie ahhoz, hogy a labdajáratás megfelelő mederben folyjon, és a taktikai szempontok is meg tudjanak valósulni a játék során. Mivel ezeket a játékosokat is cserélni kell, mint mindenki mást, ezért legalább négy balkezes játékos szokott lenni a csapatokban.

A fent említett játékosok száma a csapat nagyjából 25 százalékát teszi ki, de a francia populációnak csupán közel 10 százaléka balkezes. Emiatt alakult ki egy általánosságban elfogadott hit, hogy balkezesnek lenni előny lehet a kiválasztásnál, viszont a balkezeseknek lehet, hogy így nem kell olyan gyorsnak, magasnak vagy robbanékonynak lenniük, mint a jobbkezes társaiknak. Viszont ezt még nem vizsgálta senki.

Ennek a kutatásnak a célja, hogy megvizsgálja azon bal- és jobbkezes játékosok érettségi státuszát, az antropometriai profilját és a fizikális felépítését, akik egy poszton játszanak egy elit akadémián.

METÓDUS

Egy francia elitakadémia 74 fiatal férfi kézilabdázójának (13,9+-0,3 éves, 5,2+-0,6 év játéktapasztalat) az érettségi státuszát, antropometriai profilját és fizikális profilját vizsgálták. A játékosokat öt francia régióból választották ki, majd a legjobb kézilabdázók mehettek a számukra megfelelő területi akadémiára.

 

MÓDSZER

A játékosokat a posztjuk és favorizált kezük alapján tették csoportokba (15 jobbkezes balszélső, 16 balkezes jobbszélső, 21 jobbkezes balátlövő és 22 balkezes jobbátlövő). Testmagasságot, ülőmagasságot (Stadiometer217, Seca, Hamburg, Németország) és testtömeget (Scale 761, Seca, Hamburg, Németország) mértek, és ezek alapján becsülték meg a sportolók érettségi státuszát (6). 10 m és 30 m sprintet (Fotocella, Polifemo, Microgate, Bolzano, Olaszország), ellenmozgásos felugrást karlendülettel (CMJ, magasság, cm) és 3/6 repetitív ugrásos felugrást mértek (RJ6, becsült ugróteljesítmény, W/kg) (Optojump, Microgate, Bolzano, Olaszország), ahol a 3 próbálkozásból a legjobb eredményt használták az elemzéshez.

 

STATISZTIKAI ANALÍZIS

Az ábrán látható adatok 90 százalékos konfidencia intervallummal (CL) kerültek bemutatásra. Az összes adat logaritmus alapú transzformáción esett át, hogy elkerüljük a részrehajlásból adódó hibákat. A csoportok közti standardizált különbségeket összevetettük a legkisebb érdemi változóval (SWC, 0,2 szorozva a csoportok közti szórással, a Cohen's d elv szerint), a hatásmérték alapján. Ezeket a valószínűségeket használtuk arra, hogy megvizsgáljuk a kvalititív valószínűségét a valódi hatásoknak, annak érdekében, hogy megfelelő következtetést tudjunk levonni.

Ha a hatás valószínűsége akár pozitív, akár negatív irányban < 5%, a hatás nem tisztázott. Minden más esetben a hatás tisztázott, és a hatásmérték nagysága alapján került ismertetésre. A standardizált különbségek küszöbértékei > 0,2 (kicsi), > 0,6 (közepes), > 1,2 (nagy) és > 2 (nagyon nagy) (7).

 

 

EREDMÉNYEK

A szélsők esetében a jobbkezes játékosok kismértékben gyorsabban voltak, és nagymértékben jobb CMJ-t és RJ-t produkáltak. A többi mérés esetén nem találtak egyértelmű kapcsolatot.

Az átlövőknél a jobbkezes játékosok kismértékben magasabbak voltak, nagy valószínűséggel gyorsabbak mind 10, mind 30 méteren, és nagyon nagy valószínűséggel jobb RJ-t ugrottak, mint balkezes társaik. Ellenben kismértékben könnyebbek és rosszabb CMJ-vel rendelkeztek a jobbkezes játékosok. Az érettségi státuszban nem találtak kapcsolatot.

 

DISZKUSSZIÓ

Jelen eredmények a hipotézissel egyetértésben alátámasztják, hogy a jobbkezes játékosok konzisztensen jobban teljesítettek a balkezes társaiknál a testméretekben, az érettségi státuszban és a motoros tesztek esetében is. Pontosabban a jobbkezes játékosok közepes mértékben jobban teljesítettek a CMJ-n, mint a balkezes társaik, és kismértékben magasabbak, gyorsabbak és jobb RJ-t ugrottak. Az eredményeink alátámasztják a gondolatot, hogy balkezesnek lenni előny a kiválasztás szempontjából, illetve hogy nem kell olyan magasnak és robbanékonynak lenniük, mint jobbkezes társaiknak. Szintén érdekes volt látni, hogy más posztok más karakterisztikákat öltenek és posztfüggőek voltak, ideértve a szélsőknél a felugrást (1) és az átlövők esetén a magasságot és a gyorsaságot, ahol a magasság kiemelkedő (8). Ez kapcsolatban áll azzal, hogy az edzőknek több jobbkezes játékos áll a rendelkezésére, és így ki tudják választani a legjobb paraméterekkel rendelkező játékosokat. Ugyanakkor fontos megjegyezni azt, hogy a szélső játékosok esetén a felugrásoknak még sincs akkora jelentősége, mint eddig gondoltuk. Sőt, nem találtunk direkt korrelációt a felugrásbeli képesség és a lövéshatékonyság között, ez azt sugallja, hogy az ügyességet és a döntéshozatalt kell priorizálni a kiválasztásnál (9).

APPLIKÁCIÓ

- Az edzőknek tudatában kell lenniük annak, hogy a fizikális és testméretbeli követelmények kisebbek balkezes játékosok esetében az akadémiákon.

- A jobbkezes játékosok esetében az edzőknek a technikai képességekre érdemes fókuszálni, mivel könnyebb megtalálni a megfelelő paraméterekkel rendelkező játékosokat (nagyobb populációból tudnak választani).

- A balkezes játékosok esetében az összképet érdemes nézni, és nem szabad túl nagy szerepet adni a motoros képességeknek és a testfelépítésnek, mivel ezek a későbbiekben megfelelő edzéssel fejleszthetőek (mint például erő- és pliometriás edzéssel).

 

LIMITÁCIÓK

- A motoros tesztek csak a felugrási képességre és a sprintekre tértek ki. A preferált kéz befolyását az agilitásra, az aerob teljesítményre, a technikára és a taktikai tudásra is vizsgálni kell.

- A jelen prezentált adatokat egy csoport francia játékosnál mérték fel, így alkalmazásuk más populációk esetén elővigyázatossággal kezelendő.

A cikket a Science Performance and Science Reports (sportperfsci.com)publikálta. Fordította Szücs Martin

Illusztrációként a magyar akadémiák központi kiválasztóján készült fotókat használtuk.

IRODALOM

1. Karcher C, Buchheit M. On-court demands of elite handball, with special reference to playing positions. Sports Med.

2014;44(6):797-814.

2. Karcher C, Hamaidi S, Buchheit M. Body dimension of elite handball players with respect to laterality, playing position and playing standart Journal of Athletic Enhancement. 2014(Under review).

3. Kruger K, Pilat C, Uckert K, Frech T, Mooren FC. Physi-cal performance pro le of handball players is related to playing

position and playing class. Journal of strength and conditioning research. 2014;28(1):117-25.

4. Michalsik L. Match perfromance and physiological capacity of male elite team handball players. In: Federation EH, editor. EHF Scienti c Conference2011.

5. Raymond M, Pontier D. Is there geographical variation in human handedness? Laterality. 2004;9(1):35-51.

6. Mirwald RL, Baxter-Jones AD, Bailey DA, Beunen GP. An assessment of maturity from anthropometric measurements. Medicine and science in sports and exercise. 2002;34(4):689-94.

7. Hopkins WG, Marshall SW, Batterham AM, Hanin J. Progressive statistics for studies in sports medicine and exercise science. Medicine and science in sports and exercise. 2009;41(1):3-13.

8. Karcher C, Ahmaidi S, Buchheit M. Body Dimensions of Elite Handball Players With Respect To Laterality, Playing Positions and Playing Standard Journal of Athletic Enhancement. 2014;Under review.

9. Karcher C, Buchheit M. Shooting Performance and Fly Time in Highly Trained Wing Handball Players: Not Everything Is as It Seems. International journal of sports physiology and performance. 2017;12(3):322-8.