Fontosnak tartom, hogy a játékosok tegyék magukévá, amit csinálnak (ne mechanikusan tegyék a dolgukat), tudják, értsék, mit és miért tesznek. Minden játékos legyen képes két fázist lejátszani (védekezés + indítás, illetve támadás + visszafutás). A jó játékos nem robot, hanem gondolkodó és jó döntéseket hozni tudó sportoló.

Visszarendeződés

1.Sávtartással, a legrövidebb úton történik a visszarendeződés. Az így elfoglalt védőpozíció nem feltétlen egyezik meg a rendezett védelemben elfoglalt hellyel (alapfelállás), erre a pozícióra olyan esetben megyünk vissza, ha erre a játékszituáció lehetőséget ad (pl. játékmegszakítás, az ellenfél lassú labdafelhozatala, az ellenfélnél támadó- és védőjátékos cseréje).

2. A saját támadó- és védőjátékos cseréjénél a beérkező belső védőjátékosunk a kispadhoz közelebbi 1-es vagy 2-es pozícióba érkezik, a többiek feltöltik a kispadtól távolabbi oldalon a pozíciókat. Akkor rendeződünk ismételten az alapfelállásra, amikor erre lehetőséget ad a játékszituáció.

3.Ha a saját szélsőnk közvetlen indításból vagy befutás után a neki ellentétes oldalról befejezi az akciót, a lövéskor a másik szélsőnk megy át az ő védekezőpozíciójába Az indítás/befutás utáni pozícióban a támadást befejező szélső pedig a legrövidebb úton, egyenesen fut vissza.

Védekezés

6:0 terület – zóna – védekezés. A védekezés fő célja a labdaszerzés, jó helyezkedéssel belemenések kiharcolása, az átlövések sávokba kényszerítése 8-9 (az átlövőjátékos minősége) méteren kívülről, bizonyos zónákban (távolság a kaputól és a támadójátékos minősége) agresszív megállító faultok elkövetése, egységes gondolkozás és helyzetfelismerés kialakítása.

A faultolás nem mindig alapkövetelmény. Olyan akciókat kell keresni és megállítani faulttal, amelyek veszélyesek. A fault tehát nem rendszer!

A védők folyamatos kommunikációja alapkövetelmény. Alapelv, hogy a védők nem keresztezhetik egymást. Minden védő a saját zónájáért, illetve támadópárjáért felelős elsősorban „par” (párok, létszámazonos helyzet) besegítés esetén „impar” (páratlan, létszámhátrányos-fölényes helyzet, besegítés fogalmának pontosítása).

Rendkívül fontos a besegítés kérdése, ami nem történhet túl korán és túl későn sem. Tehát mikor kell? Akkor, ha megverték a társamat, és fennáll a kapura törés-góllövés lehetősége. Például, ha a támadó leütötte-felvette a labdát, három lépés után megverte a védőt, majd passzolni akar, akkor nem kell segíteni.

A rátörő labdás támadóval szemben védőpárja (elővételezve a támadó szándékát mozgásirányából, sebességéből, leütés-felvétel utáni lépésszámából, láb-, illetve kéztartásából és tekintetéből) mélységben fellépve szabálytalanságot harcol ki (kitereli a saját zónájából, megállítja). Felijeszt és visszalép megszerezni a bejátszást, vagy sáncol/a lövést sávba kényszeríti.

A labdás támadó és a beálló közé helyezkedik a beálló védőpárja, zárja a vonalat (az egyik lába a 6 méteres vonalon legyen, vonalra merőleges alapállással), vagy kontrollálja a beálló mozgását (nem engedi ütemben elfutni, feltartja), amennyiben a beálló elhagyja támadópozícióját, azt szóban azonnal jelezze védőtársainak.

A védők a hatos vonaltól, kb. 45-90 fokos szögben helyezkedjenek(pozíciótól és támadószándéktól függően, eltérő mélységben), ne a 6 m-es vonallal párhuzamosan!

Tisztázni kell a védő-kapus együttműködést: sáncolás mindig mélységben fellépve, 8-9 m között, vagy „felijesztés” után visszalépéssel 8-9 m között történjen. Keresztbe érkező átlövések nem lehetnek, a lövő kézre való helyezkedés lényeges. Nem az a cél, hogy minden labdát lesáncoljunk. A támadó ismerete és szándékának olvasása itt is kiemelten fontos.

Alapállások, helyezkedések

Az egyes védőka hatos vonalra merőlegesen, az átlövő és a sarokban álló szélső közötti vonalon álljanak készen a besegítésre vagy a szélre adott átadás (akár a pattintott passz) megszerzésére. A támadó kifelé mozgását 1:1, 2:2 helyzetekben zárnia kell.

A kettes védők9-12 m közé fellépve, a 9 m-es vonalhoz képest rézsút-oldalt, külső kar előre mutat, és a külső láb van elöl. Cél a támadó befelé terelése. Az átlövő kifelé nem nyerhet 1:1-et, ideális esetben a kifelé cselezés-támadószabálytalanság. Befelé terelésnél, 9 m-en belülre nem egendheti be a labdás/lövő szándékú támadót, valamint folyamatos kontaktusban (presszió alatt) kell tartania a támadóját.

A hármas védőkalaphelyzetben a támadókat a gyenge oldaluk felé tereljék (lövő kézzel ellentétes irányba), erős oldalával (a lövő kéz felé) ne tudja folytatni a kapura törést, illetve tartsa kéz felé nyomás alatt! (Itt lehet eltérés, amely szerint mindig a beálló pozíciója felé terelje a támadót a hármas védő, ott szűkítve a támadóterületeket.) Rézsútosan oldalt és mélységben helyezkedő, kb. 6-12m közötti (nem a hatossal párhuzamos) az alapállás pozíciója, ahol a labdás támadóval szembeni védő helyezkedik a kaputól a legtávolabb.

Irányító letámadás-helyzet (impar) meghatározása

Mi a célunk? Amennyiben az ellentétes oldali kettes védőt megverték befelé, és a mellette lévő hármas védőnek be kellett segítenie, akkor a két hármas védő közé érkező irányító ne vegye át ütemben átlövés vagy betörés szempontjából veszélyes területen a labdát (kb. 6-10 m között).

Megvalósíthatjuk mindezt a következő módon. A labdás átlövővel ellentétes kettes védő a pálya közepéig (kb. 7 m-es vonal), illetve 10-12 méter távolságban a kaputól helyezkedik el (irányító letámadás-alaphelyzet). Amennyiben előnyszerzés vagy leütés és felvétel után felugrásos átadás vagy csuklópassz történik az irányító felé, akkor a felvett pozícióból letámadja az irányítót.

Amennyiben az irányító távoli pozícióban van (13-15 m), vagy nem történt előnyszerzés, illetve, ha az átlövő a labdával a középső területen folytatja a támadást, akkor az irányítóletámadás-alaphelyzetből a kettes védő a saját átlövőpárja felé kicsúszik (alapállásának megtartásával) és támadópárra helyezkedik.

A védekezés az irányító támadótevékenységétől függően folytatódik. A kettes védő elöl marad, megakadályozza az átadást/labdát szerez, vagy az irányító rátörése esetén a hármas védő mélységi fellépésével azonos időben visszazár 7-8 m távolságra (nem 6 m-re, mert akkor már nem tud besegíteni a hármas védőnek). A kettes védő az irányítóletámadás alaphelyzetének felvételével egy időben a szélső védőnek befelé és mélységben előre kell helyezkednie 9 m-ig, majd a kettes védő tevékenységétől függően folytatni a védekezést (az átlövő letámadása, labdaszerzés vagy a szélső támadó felé adott hosszú átadás megszerzése. Amikor az átlövőnél van a labda, akkor a szélső támadópárra helyezkedés (átlövő szélső passzvonalra merőlegesen) labdaszerzés vagy besegítés feladattal.

Az 1:1 betörések, illetve átlövések elleni helyezkedés-védekezés a pozíciónak megfelelő alaphelyzet felvételével és a megfelelő oldal (egyes és kettes védőknek kifelé nem lehet elengedniük a támadóikat, hármas védőknek általában erős oldal) lezárásával. A védő a mélységi helyezkedését a támadószándékhoz igazítja. A cselezést (felijesztés, terelés) vagy faultot, illetve a sáncolást tudatosan alkalmazza.

A 2:2, húzás, keresztmozgás elleni helyezkedés-védekezés: erős oldal lezárása, gyenge oldal felé terelés, váltásoknál befelé törő labdás támadó felé mélységi előremozgás, oldalt alapállás.

A 2:2 beálló és labdás elleni, zárás-válás elleni helyezkedés-védekezés

(1:2 támadóktól függ, 2:3, 3:3 között a beálló)

 A 3:3 védők között a beálló:elővételezés – a támadó kényszerítése számunkra kedvező, ismert helyzetbe. V-(tölcsér-)alakzat felvétele, amelynek két oldala a két védő. (Soha ne legyenek a védők egy vonalban a beállóssal, mert a megkerülést nehezíti). A rátörő támadó felé előrelépés, és fontos a védők számára ismert pozícióba kényszerítés. Fontos a kezdeményező, irányító védőmagatartás. Amelyik irányban elindul a támadó, lövő szándék esetén fellép a hozzá közelebb eső védő, míg a másik védő a beállót megkerüli (nem távolodhat el a beállótól a védő a visszalépés után). A védők mindig a labdás támadó és a beálló közötti helyzetet vegyék fel, és lehetőség szerint szerezzék meg az esetleges bejátszást! A védő beállófellépés és -zárás esetén a beálló melletti (hozzá közelebbi) lábbal kezdje a beálló megkerülését, a beálló melletti kézzel a derekát kiforgatja, visszahúzza, külső kézzel és lábbal elé lép az átadás vonalában. A védő olvassa a támadó szándékát, ha nincs lövő szándék (pl. labdás kéz lent van, nincs sebesség a kapu felé, leütötte/felvette a támadó a labdát, kilépte a három lépést és megállt), lépjen vissza a beálló elé, és próbálja megszerezni a bejátszást, ne menjen tovább előre faultolni! A kilépő védő tolja a kapu felé a beállót, segítve védőtársának a megkerülésben! A védők faulthatáron lökjék-tolják a támadót, ne hagyják letolni magukat!

2:3 közötti beálló esetén az alapelvek:V-alaphelyzet, kettes fellép és befelé megindítja az átlövőt, majd visszalép a beálló előtti pozícióba. Hármas lövő szándék esetén fellép, erős oldalt zárja, 9 m-ig sáncol. Középről kifelé mozgásnál kettes védő feladata a belemenés kiharcolása (megállító fault), bejátszás esetén külső 2-es védő a lenti átadásért, 3-as védő a fenti átadásért felelős.

1:2 közötti beállónál, különböző védekezési stratégiák alkalmazásának lehetőségei:

-1-es védő az átlövőt megtámadja és szabaddobást harcol ki ellene;

-2-es védő felijeszt és befelé tereli az átlövőt, majd visszalép a passzsávba, 1-es védő próbálja kerülni a beállót, 3-as védő egy lépést fellépve sáncol, ellentétes oldal 2-es/3-as védő irányítóletámadást alkalmaz;

-1-es védő az irányító felé fut, 5:1 vagy 5+1 védekezésbe átváltás.

Két beálló esetén a védők helyezkedése módosul a beállósok helyzetétől függően 1:2+1:2 helyzet:2-es védőknek a vonal lezárása, 1-es védők támadópárjai a szélső pozícióban támadók, mindkét hármas védő feljebb helyezkedik egymás mellett az átlövőkre, és kifelé (lövő kézzel ellentétes irányba) tereli őket; lövő kéz felé, illetve a kapu felé mozgás nem engedhető meg 9 m-en belül (2:2). A labdás támadóval szembeni védő kezdeményezzen!

1:2+2:3 helyzet(ahol 2:3 helyzet = V-alakzat): 2:2 labdással szemben, 2-es védő oldalt helyzetben, mélységben 8-10 méterig feljebb helyezkedjen, ha ellentétes oldalon van a labda, 2-es és 3-as védők zárják a vonalat ebben az esetben. Amikor ellentétes oldalon van a labda, és a leütés-felvétel megtörtént, a lövőpárra fellépés és labdaszerzés a feladat.

1:2+3:3 támadópárok meghatározása.

2:3+2:3 helyzet: 2:2+2:2 V-alaphelyzet, labdával ellentétes oldali 3-as védő zárja a vonalat, 2-es védő oldalt felhelyezkedik mélységben 8-10 méterig, befelé terel, fellép a támadópárjára, ha leütés-felvétel volt.

Létszámhátrányos védekezés

Általános alapelvek, zónák, helyezkedés. Több mozgás és elővételezés jellemzi, 1:2, 2:3, 3:4, 4:5, 5:6, 6:7 helyzetek ismerete és gyakorlása rendkívül fontos. Minden helyzetben kulcs a labdás támadó szándékának (távolság, tekintet, sebesség, lábfej, kar, ill. labda helyzete) olvasása, ettől függően védekezési stratégiák alkalmazása (fault cagy felijesztés, létszámazonosság vagy -hátrány).

Milyen védőzónákban tudjuk a létszámazonosságot biztosítani, illetve hol szeretnénk létszámhátrányban lenni? Speciális helyzet, ahol két támadó egy védőzónában helyezkedik el. Ekkor még fokozottabb jelentőséggel bír a támadó szándékának az olvasása és a védő cselezése.

Melyik oldal felé engedem a támadókat? Merrefelé tud könnyebben passzolni a támadó? Mit szeretnénk elérni létszámhátrányban? Átlövéseket, lehetőleg külső zónából befejezést, szélről befejezést, labdaszerzést? A helyes alapállás jelentősége még nagyobb. Beálló zárás/átzárás elleni védőfeladatok legyenek ismertek (átzárás esetén mélységben előrefelé mozgással, támadónak a védőzónából kitolása, majd passzvonalba visszalépés).

Az 5:6 ellen legalább három védekezési stratégia ismerete lényeges.

A faultolással járó stratégiáknál a távolság, sebesség, lövő szándék és az ellenfél ismerete kiemelten fontos. Az utolsó pillanatban legyen nyilvánvaló, hogy melyik stratégiát fogja alkalmazni a védekező csapat! A 6:7 ellen legalább két védekezési stratégia ismerete elengedhetetlen.

Létszámelőnyös védekezés

Amennyiben kapus helyett mezőnyjátékossal támad a hátrányban lévő csapat: a védők helyezkedésükkel a csereoldal felé tereljék a támadásbefejezést, csere megkezdésekor létszámfölény megvalósítása a védők feladata.

6:5 elleni védekezés (kapuscsere nélkül):a gyenge oldal felé terelés, erős oldal felé létszámfölény legyen mindig.

Támadási alapelvek

Minden helyzetnél azt szeretnénk, hogy a játékos figyelje meg a védőket, és okosan döntsön. Nélkülözhetetlen a helyzetek ismerete, a játék értése a jó döntéshez.

Egyéni és kollektív támadójáték meghatározása:

Egyéni: célja a támadótársaknak nagyobb terület biztosítása vagy előnyszerzés/góllövés.

Kollektív:a cél a területnyitás és területnyerés, a létszámfölény kialakítása.

Mindenki a védőpárjával szemben próbáljon előnyt szerezni, átlövést végrehajtani, ne „fogyassza” támadótársa területét, ha nem tudott 1:1-et nyerni.

Aki nem tudja a saját területét megjátszani, helyzetet kialakítani, adja tovább a labdát, a másik játékosnak lehet, hogy sikerül. Mindenki a saját helyét foglalja el (akár újat, ne a társáét)!

Kérdés: ha nem alakul ki helyzet, mihez kezdünk?

Pozíciókba kell helyezkedni, és veszélyes akciókat kell találni!Támadójátékban az előny realizálása (kapura lövés) és a támadójáték folytatása két különböző dolgot jelent. Ki kell használni az előnyt, és gólra váltani számunkra kedvező helyzetekből.

Legyen stratégiánk a romboló védekezés ellen, nagyon fontos a távolság és a folyamatosság fenntartása. A kilencessel párhuzamos játék nem megengedett, minden labdás rátörésnek a kapu felé kell irányulnia.

A szabaddobásokat használjuk fel a védelem ellen a kaputól való távolság csökkentésére. Ne a faultot keressük, hanem a folytatásokat, hiszen előnyt, gólszerzési lehetőséget akarunk kialakítani. Amikor új pozícióba kerül a támadó, akkor is tudnia kell folytatni a támadójátékot.

A nyitott támadójáték jellemzői:a mélységben tagozott védelem elleni széles támadójáték (pálya teljes szélességét használjuk ki, beálló 1:2, 2 beálló 1:2+1:2, keresztmozgások, 2 beállóra befutások, húzások).

Zárt támadójáték jellemzői:letolások, zárások az átlövőknek, beállózárások és -megjátszások.

Az 1:1 elleni cselezésnél az erősebb/testesebb védővel szemben távolságot tartva a mozgékonyságot és gyorsaságot, gyengébb/kisebb termetű védővel szemben szűkebben-erőszakosabban a fizikai fölényt kell kihasználni.

Három lépés-hosszú leütés-(átadási csel) -három lépés (ciklus) alkalmazása térnyerésre. Szélességben térnyerés, majd mélységi rátörés ritmus- és sebességváltással.

A 2:2 alkalmazása a beállóval, a ciklus használatával szélesen, mélységben, átadási cselekkel. Beálló megjátszása az ő és a védők termetétől függően fent vagy lent pattintott átadással.

Bejátszás formája a beálló-védő pozíciótól (a védő a beálló mögött, előtt, külső vagy belső oldalán áll-e) függően legyen tudatos.

Beálló és támadó mozgásának összehangolása, zárás helye és üteme, megtartás-leválás ideje, sebessége döntő az eredményesség szempontjából.

A keresztmozgás a támadók válasza a védők reakciójára.

Támadásnál, előnyszerzés után két védő közé ne legyen keresztmozgás, mert a támadóterületet szűkíti.

Keresztmozgásoknál fontos a rátörés szélessége és mélysége, a védő kimozdítása-letolása, és az utolsó pillanatban induló keresztmozgás alkalmazása. Az indulással a labda nélküli társ várja meg, míg befejezi a labdás a támadómozgást. A labda nélküli támadó helyzete nem lehet túl távoli, a sebessége lassú, mert a szerzett előny így megszűnik. A középen lévőnek (irányító) mindig tudnia kell, hogy hol a beálló, aki viszont keresse mindig a labdát.

Létszámelőny.

Emberelőnyös támadási alapelvek (előnyszerzés utáni támadás is).

Kiindulóhelyzet:ha egy rendszerrel gólhelyzetet lehet kialakítani 6:0 ellen, akkor 6:5 ellen még jobban, feltéve, ha mindenki tiszteletben tartja a koncepciót és a területeket. A támadóknak közelebb kell helyezkedniük a kapuhoz, és két védő között, meredeken a kapu felé kell támadniuk. Fontos az ellenfél védőjátékosainak ismerete a taktikában (előnyben ki passzol és ki dönt?).

Gyors ellentámadás.

Lerohanás.

2. hullám: labdafelvitelnél nem passzolunk a beállónak és szélre is csak befejezésnél. Dinamikai és létszámelőny kihasználása a második hullámban.

Tudatosan a támadást befejező játékos védőpozíciója felőli oldalra megpróbálni befejezni (hiányzó védő helyére) a lerohanást.

Védő-támadó csere megakadályozása.

1. A vonaljátékosok a saját támadópozíciójukra futnak a lehető leggyorsabban (szélsők -sarok, beálló -kapuelőtér).

2. Az átlövők (BÁ, IÁ, JÁ) hozzák fel a labdát, a vonaljátékosok csak akkor kapnak átadást, ha abból támadásbefejezés történhet.

3. Létszámfölény esetén (pl. lemarad egy játékos az ellenféltől) sávtartás van, nincs keresztmozgás. Mindig a két védő közti területet támadjuk, de nem megyünk olyan sávba, ahol a beálló van.