Mint a Nemzeti Kézilabda Akadémián a csapatok mellett tevékenykedő szakemberek, teamként tudunk igazán eredményes és hatékony munkát végezni. A stáb tagjai közül az erőnléti edzőnek és a gyógytornásznak különösen szorosan kell összedolgoznia, kiemelkedően fontos a közöttük lévő napi szintű, folyamatos kommunikáció. A két szakma nem határolódik el egymástól élesen, sok ponton átfedik, kiegészítik, támogatják egymást, így a NEKA-n is ilyen szemlélettel dolgozunk. Az akadémián folyó szakmai munka számos szegmensében megvan az együttműködés az említett két szakterület között.

Az első és talán a legfontosabb terület, ahol a közös munka megmutatkozik, az a prevenció és korrekció, hiszen mind a gyógytornászoknak, mind az erőnléti edzőknek ugyanaz a céljuk: minél kevesebb játékosnál történjen sérülés, minél inkább próbáljuk minimalizálni annak az előfordulását. A sérülések megelőzése érdekében egyéni, illetve kisebb csoportos tornát tartunk a játékosoknak, míg az erőfejlesztő edzéseken külön beiktatunk egy úgynevezett prevenciós blokkot, természetesen az erőnléti edzőkkel közreműködve. Az erőnléti tréningeken leginkább a bejövő korosztálynál van nagy jelentősége a preventív munkánknak, de az idősebbeknél is elengedhetetlen az egyénre szabott korrekció.

A gyógytornász szerepe az erőnléti edzésen

Az erőnléti edzéseken mi, gyógytornászok több feladatot is ellátunk. Az edzések elején bemelegítést tartunk a csapatnak, ezzel hozzásegítve a sportolókat az optimális mozgástartomány kihasználásához, felkészítjük őket a rájuk váró terhelésre. A bemelegítés mobilizáló, stabilizáló, illetve aktivációs gyakorlatokból áll, emellett preventív jellegű feladatokat végeznek a játékosok.

A felmérések egyéni eredményeit, az egyén problémás területeit, az edzés típusát és minden egyéb befolyásoló tényezőt szem előtt tartunk a bemelegítés gyakorlatanyagának tervezésekor, hogy az így korrigálandó hiányosságok ne lehessenek gátjai a további fejlődésnek. A bemelegítés feladatsora leggyakrabban csípő-, boka-, váll- és háti gerincszakasz-mobilizációra, core-izom aktivációra, lapocka körüli izmok erősítésére és térd-, illetve bokastabilizációra fókuszál. A gyógytornászok által tartott bemelegítés után az erőnléti edzők megtartják a saját speciális bemelegítő blokkjukat, ami tovább segíti a sportolók előkészítését a fő gyakorlatokra. A konditermi edzéseken az erőnléti edzők munkáját segítjük a tréningek elsődleges gyakorlatai alatt is. Így több játékosnál tudjuk egyúttal kijavítani a technikát, a feladatok végrehajtásában megjelenő hibákat, finomítani a mozgáskivitelezést. A kiegészítő, preventív feladatok esetében van a legnagyobb szerepünk a konditeremben, illetve a bejövő, fiatalabb korosztályoknál, amelyeknél az alapok megszilárdítása és a technika elsajátítása van előtérben. Ezeket a feladatokat sokszor közösen állítjuk össze, hogy ezáltal minél hatékonyabban, egyénre szabva tudjuk alkalmazni a sportolóknál.

Feladatok a rehabilitációs folyamatban

A sérült játékosok is részt vesznek az erőnléti edzéseken, ahol a számukra összeállított egyéni program alapján dolgoznak, illetve a gyógytornásszal a csapat mellett, de külön tornáznak. Az edzéstervben szereplő gyakorlatok közül a töbiekkel együtt vesznek részt azokban a blokkokban, amelyeket aktuális állapotuk lehetővé tesz, és emellé kapnak külön feladatokat. Törekszünk arra, hogy a játékosok minél kevésbé legyenek izolálva a csapattól, ezért még ha teljesen egyéni programot is kell kapnia a sérültnek, a csapattársaival azonos közegben végezheti a rehabilitációját, nem csak külön, egyéni torna keretében.

A rehabilitációt, illetve – a „return to play” szemszögéből vizsgálva – a módszertant tekintve is jól kiegészítjük egymás munkáját. A rehabilitáció szinte minden fázisában dolgozunk közösen, csupán az arányok változnak. Az elején jellemzően a gyógytornászokkal dolgoznak a sérültek, de már jelen vannak az erőnléti edzők is, például alsó végtagi sérülés esetén a felsőtest- és törzsizom-erősítő programot ők állítják össze, illetve a sérülés típusától függően a kardióprogramot is a kollégák határozzák meg, hiszen mindkettő elengedhetetlen ahhoz, hogy a sérült játékos a lehető legjobb állapotban térhessen vissza a pályára.

Ahogy halad a sportoló a rehabilitációjában, annál inkább bekapcsolódik az erőnléti edző is a folyamatba, és a visszatéréshez közeledve egyre hangsúlyosabb szerep hárul rá. A rehabilitációs tervet az orvosi iránymutatás, limitációk alapján a megfelelő fázishoz igazítva közösen állítjuk össze, ami minden esetben igazodik a sérült sportoló aktuális állapotához. A folyamatos kommunikáció, egyeztetés elengedhetetlen a közös munkában, hiszen csak így tudunk optimális terhelést biztosítani a gyógyuló kézilabdásnak, illetve folyamatosan követni napi szintű állapotát, és ettől függően módosítani – ha szükség van rá – bármely komponenst a „return to play” folyamatban.

 A sérülésből való visszatérés előtt egy előre meghatározott és valamennyi szakember által elfogadott mérési protokollon esnek át a játékosok, hogy a rásérülés rizikófaktorát minimalizáljuk. A mérési sorozatot közösen végzi az adott csapat erőnléti edzője és gyógytornásza, ezzel még hatékonyabbá téve a visszatérési folyamatot, ami a mért adatok közös értelmezésén és elemzésén keresztül valósul meg. A különböző szakterületekből adódó eltérő nézőpontok mentén kialakuló interakciók magasabb szintre emelhetik a szakemberek közös gondolkodását és munkájuk hatékonyságát. A kapott eredményeket minden esetben közösen értékeljük ki. A mérések eredményei alapján megtervezzük és meghatározzuk a fejlesztendő területeket és a megfelelő módszertant.

A rendszeres felmérés és képzés jelentősége

Versenyszezon közben a teljes játékosállomány átfogó felmérésére is sor kerül több alkalommal, a vizsgálatok egy részét a gyógytornászok végzik. Ezek a rehabilitációs részlegen végzett tesztek leginkább a játékosok mobilitását, stabilitását mérik fel, emellett az alapvető mozgásmintákat, a funkcionális mozgásokat értékelik. A mérések során a jelentős eltéréseket is feljegyezzük, mint például gerincferdülés, talpboltozat-süllyedés, illetve bármilyen mozgásszervi deformitás. A kapott eredmények alapján az erőnléti edzőkkel együtt határozzuk meg a prevenciós feladatokat a játékos számára, melyeket beépítenek a konditermi edzésekbe is.

A 2024–2025-ös idényben a vezető erőnléti edző, dr. Rácz Levente és mi, gyógytornászok rendszeres belső képzéseket szervezünk annak érdekében, hogy minél jobban megismerjük az erőnléti edzők gondolkodását, a szakterület módszertani alapjai. A cél, hogy az általunk elkezdett rehabilitációs munka stabil alapjául szolgáljon és zökkenőmentes átmenetet biztosítson az erőnléti edzőnek a „return to play” folyamat továbbviteléhez. Munkánk során a rehabilitáció megfelelő fázisában például rendkívül jól tudjuk alkalmazni a különböző létrás, plyometrikus gyakorlatokat, de többször végezzük azokat az átmeneti gyakorlatokat is, amelyek mind az erőnléti edzésen, mind a gyógytornán előfordulnak. Az ezen alkalmakkor tanultakat később be tudjuk építeni a saját munkánkba, ezáltal bővülnek a birtokunkban lévő lehetőségek, információk.

A gyógytornászok és az erőnléti edzők munkája tehát számos színtéren összefonódik, együttműködve dolgozunk, hogy a tőlünk telhető legmagasabb színvonalú munkát nyújtsuk a játékosok érdekében. Itt, a NEKA-n az említett szakemberek mottója, hogy közös munkával, a saját szakterületünkön a maximumot nyújtva, de a kompetenciahatárokat tiszteletben tartva működünk a közös cél érdekében. Ez nem más, mint hogy a játékosokat támogassuk és minden feltételt biztosítsunk, hogy a lehető legjobbat nyújthassák a pályán és azon kívül is.