Supinatiós bokasérülések következtében csökken a bokamobilitás, a propriocepció, kialakulhat egyensúlyzavar, illetve a járás terhelési szakaszában kialakult fokozott pronatio a sípcsont, combcsont, medence és az ágyéki gerinc megváltozott elrendezését eredményezheti, ami ezenfelül akár derékfájdalomhoz is vezethet. Nehéz megállapítani, hogy a láb helytelen terhelése a derékfájdalom oka vagy következménye. Nagy hangsúlyt kell fektetni az edzések során a megfelelő ízületi stabilitás, mobilitás, propriocepció és egyensúly fejlesztésre. Az instabilitás elleni edzések során érdemes az egy lábon álló gyakorlatokra és az egyensúlyfejlesztő feladatokra építeni a programot. Ehhez vannak hatékony eszközök, mint pl. Bosu labda, Dynair párna, szivacs vagy a billenő deszka. A gyakori mozgásmintákra való felkészülés érdekében az edzések során érdemes beépíteni olyan specifikus, a kézilabdázásra jellemző mozgásokat is, mint a gyorsítások, irányváltások és ugrások szimulálása. Ez a sportág sajátosságaihoz igazított edzéstervezés segíthet a játékosoknak abban, hogy alkalmazkodjanak a meccsek során előforduló hirtelen és intenzív mozgásokhoz (Miklovic és mtsai., 2018).

A járásminta és a bokamobilizáció összefüggése

Célunk volt, hogy a NEKA azon kézilabdázóinál, akik korábban supinatiós bokasérülést szenvedtek, mélyebben feltérképezzük a témát. Vizsgáltuk a járásmintájukat, a bokamobilitásukat, a kézilabdázás közbeni derékfájdalom mértékét, és felmértük a transversus abdominis izom erejét, mindezekhez pedig egy sportágspecifikus tréning hatásait elemeztük. Emellett a kutatásunk célja volt feltárni az esetleges összefüggéseket a járásmintában tapasztalható eltérések és a bokamobilitás között. Ezt azért tartottuk fontosnak, mert a sportágból adódóan a mozgási energia a törzsön keresztül tevődik át, ami a későbbiekben a mozgásláncból adódóan degeneratív elváltozásokat okozhat. A mozgásprogram célzottan, a részt vevő játékosok igényeinek megfelelően került kialakításra.

Kutatásunkban összesen 31 játékos vett részt. A résztvevőket eset- (16 fő) és kontrollcsoportra (15 fő) osztottuk. Az esetcsoportba azok a játékosok kerültek, akik legalább egyszer megtapasztalták már a supinatiós bokasérülést, és rendszeresen járnak egyéni mozgásterápiára és kezelésre. Ezek a résztvevők személyre szabott foglalkozásokon vettek részt, ahol célzottan fejlesztettük a bokamobilitásukat, járásképüket, valamint a törzsizmok erejét. A kontrollcsoportba olyan játékosok kerültek, akik szintén tapasztaltak már supinatiós bokasérülést, azonban eddigi akadémista éveik során nem vettek részt rendszeresen egyéni mozgásprogramokon. Ezeknél a résztvevőknél csupán két időpontban, 2023 augusztusában és decemberében végeztük a szükséges felméréseket, amelyeket a vizsgálat során rögzítettünk.

A vizsgálat Balatonbogláron, a Nemzeti Kézilabda Akadémián (NEKA) zajlott 2023. augusztus 1. és 2023. december 1. között. Vizsgálatunk során rögzítettük a játékosok életkorát, a derékfájdalom érzését, és hogy gyötri-e őket a fájdalom – igen válasz esetén 1-től 10-ig terjedő VAS-skálán jelölték be a mértékét (Abdelhaleem és mtsai., 2022). A vizsgálatunk alapját képező tesztek a következők voltak: „knee to wall” bokamobilitás-teszt (Powden és mtsai., 2015), pressure biofeedback stabilizer (Crasto és mtsai., 2019) és az FDM-3 zebris járásvizsgálat (Langmár és mtsai., 2021).

Az eredmények elemzése során a leíró statisztikai elemzés mellett páros t-próbát, kétmintás t-próbát, Pearson-féle korrelációvizsgálatot, normalitásvizsgálatot és Kolmogorov Smirnov-tesztet végeztünk. Eredményeinket p<0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. A vizsgálat során kapott eredményeket IBM SPSS 23.0 verziójú statisztikai program segítségével dolgoztuk fel.

Az egyénre szabott kezelésben az esetcsoport tagjai vettek részt, hetente legalább három alkalommal. A kontrollcsoport tagjai külön, egyéni kezelésben nem részesültek. A szükséges módszertani és egyéb méréseket a program megkezdése előtt és után is elvégeztük mindkét csoport tagjain. A kutatásban részt vevők átlagéletkora 16,58 (± 0,84) év volt.

Mért különbségek

A kontrollcsoport bokamobilitás-teszt eredményei az első felmérésen bal oldalt átlagosan 9,10 (± 3,02) cm, míg jobb oldalt átlagosan 8,83 (± 3,78) volt. Az oldalak közötti különbség középértéke pedig 0,27 (± 2,62) cm volt. Visszamérés során a bal oldalon átlagosan 9,73 (± 2,71) cm-re, míg a jobb oldalon 9,40 (± 2,88) cm-re nőtt a távolság. Az oldalak közötti különbség pedig 0,33 (± 2,02) cm-re módosult. Bal oldalon átlagosan 0,63 cm, jobb oldalon pedig 0,57 cm volt a fejlődés mértéke (bal o.: p=0,056, jobb o.: p=0,087). Az oldalak közötti különbség pedig átlagosan 0,06 cm-t nőtt (p=0,843). Az esetcsoportnál a bokamobilitás-teszt eredménye a tréning előtti felmérésen átlagosan a bal oldalon 8,89 (± 3,35) cm, míg a jobb oldalon 9,38 (± 3,31) cm volt. A két oldal közötti különbség átlagosan 1,30 (± 0,47) cm volt. A mozgásprogram után a bal oldal átlagosan 11,22 (± 3,28) cm-re, a jobb oldal pedig 11,16 (±3,25) cm-re nőtt. A két láb közötti különbség átlagosan 0,87 (± 0,06) cm-re csökkent. A csoporton belüli változások a tréning hatására az esetcsoport tagjainál mindkét oldal és a két oldal közötti differencia is statisztikailag szignifikáns változást mutatott: a bal oldal átlagosan 2,33 cm-t, míg a jobb oldal 1,73 cm-t fejlődött a bokamobilitás mértéke (bal o.: p<0,001, jobb o.: p<0,001). A két oldal közötti különbség átlagosan 0,43 cm-t csökkent (p=0,033).

A támaszfázison belül megvizsgáltuk a loading response, a pre-swing és a single limb support alfázisok százalékos eloszlását, amelyeknél nem találtunk szignifikáns változást. Megvizsgáltuk azt is, hogy milyen összefüggéseket találunk az FDM-3 Zebris és a bokamobilitás-teszt eredményei között. Összességében elmondhatjuk, hogy nem találtunk szoros összefüggést, csak mérsékelt negatív korrelációt.

A Pressure Biofeedback Stabilizer felmérésen a kontrollcsoportban az első alkalommal a játékosok átlagosan összesen 6,40 (± 4,78) sikeres ismétlést tudtak elérni, míg a visszamérésen 6,33 (± 3,09) ismétlést sikerült elérniük. Az esetcsoport tagjainál a mozgásprogram előtti felmérésen átlagosan összesen 7,19 (± 5,32) sikeres ismétlést teljesítettek, míg a tizenkét hetes tréning után ez a szám átlagosan 13,25 (± 4,46) volt. Összességében elmondható, hogy a kontrollcsoportnál a tizenkét hét leforgása alatt nem történt érdemi változás a transversus abdominis erejében (p=0,925). Az esetcsoport kézilabdázóinál viszont a tréning hatására átlagosan 6,06 ismétléssel tudtak többet teljesíteni, ezért elmondhatjuk, hogy statisztikailag szignifikáns változást tapasztaltunk náluk (p<0,001). A csoportok közötti különbségeknél is statisztikailag szignifikáns változást figyeltünk meg (p<0,001).

A lépéstávolság változása

Megvizsgáltuk továbbá, hogyan változott a lépéstávolság a sportolóknál. A kontrollcsoport tagjainál az első felmérésen a jobb oldali lépéstávolság átlagosan 68,87 (± 7,20) cm, míg a bal oldalon 67,80 (± 7,03) cm volt. A két láb közötti különbség átlagosan 1,07 (± 2,37) cm volt. A visszamérésen a jobb oldali lépéstávolság átlagosan 70,20 (± 7,01) cm-re, míg a bal oldalon 68,20 (± 7,26) cm-re módosult. A két lépéstávolság közötti differencia átlagosan 2,00 (± 2,95) cm lett a visszamérésen. Az esetcsoport tagjainál az első felmérésen a jobb oldali lépéstávolság átlagosan 67,13 (± 2,94) cm, a bal oldalon pedig 65,50 (± 2,71) cm volt. A két láb közötti távolságkülönbség átlagosan 1,63 (± 2,60) cm volt. A mozgásprogram befejeztével megtörtént a visszamérés, amelyen a jobb oldali lépéstávolság átlagosan 71,44 (± 3,18) cm-re, a bal oldali pedig 70,50 (± 2,76) cm-re módosult. A két lépéstávolság közötti differencia átlagosan 0,94 (± 1,24) cm-re csökkent. Összességében elmondható, hogy a csoporton belüli változások a kontrollcsoportnál nem bizonyultak statisztikailag szignifikánsnak (jobb o.: p=0,153, bal o.: p=0,233, diff.: p=0,053). Az esetcsoporton belül a tréning hatására statisztikailag szignifikáns változásokat tapasztaltunk: a lépéstávolságok átlagosan 4,66 cm-t növekedtek, illetve a két láb közötti aszimmetria is csökkent, átlagosan 0,69 cm-t (jobb o.: p<0,001, bal o.: p<0,001, diff.: p=0,032).

A kézilabdázás közbeni derékfájdalom

A kézilabdázás közbeni derékfájdalom mértékét vizsgáltuk a sportolóknál: egy VAS-skálán kellett megjelölniük a fájdalom erősségét. A kontrollcsoport tagjai esetében a kézilabdázás alatt megjelenő derékfájdalom erőssége átlagosan 2,93 (± 2,34), a visszamérésen pedig 2,40 (± 2,61) volt. A fájdalom mértéke 0,53-ra (± 2,20) csökkent. Az esetcsoport tagjainál a tréning előtti felmérésen átlagosan 3,94 (± 2,21) volt a kézilabdázás közbeni derékfájdalom mértéke, amely a tizenkét hetes program elvégzése után 0,38-re (± 0,89) csökkent. Összességében elmondható, hogy a csoporton belüli változások a kontrollcsoport esetében nem mutattak szignifikáns eltérést (p=0,364). A tréning befejeztével az esetcsoport tagjainál átlagosan 3,56-tal (± 1,86) csökkent a deréktáji panaszok mértéke, amely alapján elmondhatjuk, hogy statisztikailag szignifikáns változást tapasztaltunk (p<0,001).

Kutatásunk megkezdésekor úgy véltük, hogy az esetcsoportban szereplő játékosok bokamobilitása szignifikánsan javulni fog a kontrollcsoporthoz képest. A bokamobilitás felmérésére a „knee to wall” tesztet alkalmaztuk. A statisztikai vizsgálat során páros t-próbát végeztünk. Hipotézisünk beigazolódott, hiszen a korábban elvártaknak megfelelően az esetcsoport értékei szignifikánsan javultak (bal o.: p<0,001, jobb o.: p<0,001), míg a kontrollcsoport eredményeiben nem mutatkozott szignifikáns változás (bal o.: p=0,056, jobb o.: p=0,087).

A járás fázisai

Felméréseink során feltételeztük, hogy az esetcsoportban szereplő játékosok járásképe szignifikáns fejlődést mutat majd a kontrollcsoporthoz képest. A járást fázisaira és alfázisaira bontottuk, annak érdekében, hogy precízebb eredményeket kapjunk. A statisztikai vizsgálat során páros t-próbákat használtunk. A lépéshossz esetében elmondható, hogy mindkét csoportnál szignifikáns változást tapasztaltunk (kontroll cs.: p=0,030, eset cs.: p<0,001). Lépéstávolságnál az esetcsoport tagjainál szignifikáns változásokat tapasztaltunk mind a két oldalnál, illetve az oldalak közötti differencia csökkenésénél is (jobb o.: p<0,001, bal o.: p<0,001, diff.: p=0,032). A kontrollcsoport lépéstávolságánál viszont nem találtunk szignifikáns változást (jobb o.: p=0,395, bal o.: p=0,251, diff.: p=0,539). A lengési fázis és a támaszfázis százalékos eloszlásában egyik csoportnál sem észleltünk szignifikáns változást, legyen szó az oldalakról vagy a differencia mértékéről. A támaszfázison belül vizsgáltuk a loading response, a pre-swing és a single limb support alfázisok százalékos eloszlását, amelyeknél nem tapasztaltunk szignifikáns változást. Összességében kijelenthetjük, hogy a feltételezésünk részben igazolódott be, mert a járásképen megvizsgált két változónál tapasztaltunk szignifikáns fejlődést az esetcsoport sportolóinál.

Kutatásunkban feltételeztük, hogy a transversus abdominis izom ereje szignifikánsan javulni fog az esetcsoportban a kontrollcsoporthoz képest. A core-izomzat erejének felmérésére a m. transversus abdominis Pressure-Biofeedback stabilizerrel történő vizsgálatát végeztük. A statisztikai vizsgálat során páros t-próbát végeztünk. Hipotézisünk beigazolódott, hiszen a korábban elvártaknak megfelelően az esetcsoport értékei szignifikánsan javultak (p<0,001), míg a kontrollcsoport eredményei között nem mutatkozott szignifikáns változás (p=0,925).

Csökken-e a fájdalom?

Feltételeztük, hogy az esetcsoport tagjainál szignifikánsan nagyobb mértékben csökken a derékfájdalom mértéke a kontrollcsoporthoz képest. A résztvevők a kézilabdázás közbeni derékfájdalmat egy VAS-skálával értékelték. A statisztikai elemzés során páros t-próbát alkalmaztunk. Hipotézisünk beigazolódott, hiszen az esetcsoport értékei szignifikánsan javultak a korábban vártaknak megfelelően (p=0,046), míg a kontrollcsoport eredményeinél nem mutatkozott változás (p=1). Szoros összefüggést feltételeztünk az FDM-3 Zebris felmérésen és a bokamobilitás-teszten elért eredmények között. A járásvizsgálaton felmért lépéshossz, lépéstávolság, lengési fázis, támaszfázis, loading response, pre-swing és single limb support eredményeit összehasonlítottuk a bokamobilitás-teszten mért eredményekkel. A statisztikai elemzés során korrelációszámítást végeztünk. Hipotézisünk nem igazolódott be, hiszen csak mérsékelt negatív korrelációt találtunk az értékek között.

Összességében elmondható, hogy a vizsgálat előtt felállított öt hipotézisünkből három teljesen, egy pedig részben igazolódott a kapott eredmények alapján. Látható, hogy a bevezetett mozgásprogram hatékony lehet a játékosok bokamobilitásának és transversus abdominis erejének fejlesztésében, valamint a járásmintában tapasztalható aszimmetriák csökkentésében. Ezenfelül segíthet a derékfájdalom enyhítésében is. Vizsgálatunk során előfordult, hogy néhány változó nem mutatott szignifikáns változást, de ezt nem feltétlenül értékeljük negatívan. Sok esetben, habár a változás nem érte el a szignifikancia szintjét, mégis többnyire pozitív irányú változást tapasztaltunk az átlagértékeket vizsgálva. Az objektív adatok segítséget adnak a tréningünk hatékonyságának további fejlesztésében. Kijelenthetjük, hogy a mozgásprogram elérte elsődleges célját, hiszen az esetcsoportban részt vevő játékosok közt szignifikánsan nőtt a bokamobilitás mértéke, a transversus abdominis ereje, és csökkent a derékfájdalom, továbbá a járásképben megjelenő aszimmetriáknál is tapasztaltunk szignifikáns változásokat.

A vizsgálatot azonban számos külső tényező is befolyásolta, például a kézilabdaedzések száma és intenzitása, a heti több mérkőzés lebonyolítása, továbbá a játékosok iskolai kötelezettségei. Fontos megjegyezni, hogy a vizsgálatban részt vevő sportolók a nehezítő tényezők ellenére is maximális odafigyeléssel és erőfeszítéssel vettek részt a vizsgálatokban és a mozgásprogramokban. Úgy véljük, hogy ezek a külső tényezők jelentősen befolyásolták a vizsgálat végkimenetelét. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy érdemes folytatni a kutatást hosszabb intervenciós időszakokkal, remélve, hogy ezáltal még pontosabb eredményekre tehetünk szert. Ezenkívül érdemes lenne összehasonlítani a supinatiós bokasérüléssel rendelkező egyéneket egészséges alanyokkal is. Az is célszerű lenne, ha egy esetlegesen nagyobb elemszámú minta bevonásával és több sportoló részvételével folytatódna a kutatás, hiszen ez további adatokat és összehasonlítási lehetőségeket nyújthatna.

Irodalom

Abdelhaleem, M. D., Grase, M. O., Aly, S. M., & Abdallah, E. A. (2022). Association between unilateral functional ankle instability, limited ankle dorsiflexion range of motion and low back pain. SPORT TK-Revista EuroAmericana de Ciencias del Deporte, 47. https://doi.org/10.6018/sportk.526661

Alghadir, A., Iqbal, Z., Iqbal, A., Ahmed, H., & Ramteke, S. (2020). Effect of Chronic Ankle Sprain on Pain, Range of Motion, Proprioception, and Balance among Athletes. International Journal of Environmental Research and Public Health, 17(15), 5318. https://doi.org/10.3390/ijerph17155318

Bogdan-Alexandru Antohe, Marinela Ratá, Bogdan-Constantin Ratá, & Gloria Ratá. (2021). CONSEQUENCES OF ANKLE SPRAIN ON JOINT INSTABILITY AND REACTION TIME IN HANDBALL PLAYERS. Book of Proceedings of the 11th International Congress of Education, Health and Human Movement, 1–9. https://doi.org/10.51267/icehhm2021bp01

Crasto, C. F. B., Montes, A. M., Carvalho, P., & Carral, J. M. C. (2019). Pressure biofeedback unit to assess and train lumbopelvic stability in supine individuals with chronic low back pain. Journal of Physical Therapy Science, 31(10), 755–759. https://doi.org/10.1589/jpts.31.755

Miklovic, T. M., Donovan, L., Protzuk, O. A., Kang, M. S., & Feger, M. A. (2018). Acute lateral ankle sprain to chronic ankle instability: a pathway of dysfunction. The Physician and Sportsmedicine, 46(1), 116–122. https://doi.org/10.1080/00913847.2018.1409604

Langmár, G., (2021). A Módszertani Központ felmérési javaslatai. Kézilabda MódszerTan szakmai folyóirat. [Online] 2021. augusztus 23. [Hivatkozva: 2023. november 30.] https://neka-mk.hu/a-modszertani-kozpont-felmeresi-javaslatai

Powden, C. J., Hoch, J. M., & Hoch, M. C. (2015). Reliability and minimal detectable change of the weight-bearing lunge test: A systematic review. Manual Therapy, 20(4), 524–532. https://doi.org/10.1016/j.math.2015.01.004