2024. október 14, hétfő 19:53 | Szerző: Boda Ildikó
Első előadóként prof. dr. h. c. Mocsai Lajos – ahogy mondta – nem ragaszkodott a sportági keretekhez, hanem egy olyan témát választott, amely általánosságban fontos, és minden jelenlevő tud érte tenni a maga területén: ez pedig a nemzet versenyképességének a kérdése. A rendkívül összetett témakör valójában azt fedi le, hogy az egészségi állapotot érintő primér prevenció szorosan összefügg a gyerekek és persze a felnőttek fizikai aktivitásával. Meggyőző példaként említette, hogy heti háromszori rendszeres fizikai aktivitás már négy-ötszörösével csökkentheti a betegségek rizikófaktorait. Zárásként idézte Szentgyörgyi Albert 1930-ban megfogalmazott gondolatait, mely szerint „A sport elsősorban szellemi fogalom”.
Következő programpont a sportági szakszövetségek elnökeinek a kerekasztal-beszélgetése volt, amely azért is igérkezett kifejezetten érdekesnek, mert valamennyi résztvevő korábban sportágának eredményes válogatott sportolója volt. A kosárlabdát Báder Márton, a kézilabdát Ilyés Ferenc, a jégkorongot dr. Kolbenheyer Zsuzsanna, a röplabdát Vatai Gabriella, a vízilabdát pedig a posztjában épp az előző hétvégén megerősített Madaras Norbert képviselte. Beszélgetésük során szó esett a stratégiai célok kialakításának módjáról, a felelősségvállalásról, illetve a közvélemény által gyakorolt eredményességi nyomásról is. Utóbbi kapcsán Ilyés Ferenc fogalmazott meg egy érdekes gondolatot, mely szerint válogatott játékosként olykor nyomasztónak érezte a vállukra nehezedő nyomást, de most már látja, hogy az valójában nem is volt olyan nagy súly. Hiszen egy játékos a következő meccsen javíthat, megy tovább, de az elnöki pozícióban azért már a helyzet.
Érdekes szempontokat hozott felszínre a hét államilag támogatott kézilabda akadémia vezetőinek a beszélgetése. Abban valamennyien egyetértettek, hogy az utóbbi években nagyon sokat javult közöttük az együttműködés, így most már nem egymás elől halásszák el a tehetséges gyerekeket, hanem igyekeznek közösen megtalálni az optimális megoldásokat. Nyilvánvalóan más-más a helyzet Debrecenben, Veszprémben, Győrött, Szegeden vagy épp a fővárosban, hiszen van, ahol a kézilabda a domináns sportág, van, ahol sok más ágazat is jó és csábító alternatívát kínál a sportra nyitott gyerekeknek. A beszélgetés résztvevői voltak: Ábrok Zsolt (DVSC), Bene Tamás (Balatonfüredi KSE), Kárpáti Krisztián (Pick Kézilabda Akadémia, Szeged), Kökény Beatrix (FTC Kézilabda Akadémia), Kővári Péter (Veszprém Handball Academy), Kun Attila (Győri ETO KC Akadémia), Mocsai Tamás (NEKA).
Nagy érdeklődéssel várt programpont volt az öt csapatsportág szövetségi kapitányainak a beszélgetése, mely során több nézőpontból is érintette a párizsi olimpiát, illetve a nemzetközi elithez való viszonyunkat. Felmerült, hogy mely sportágban tartozunk a világelithez, melyik az, amelyik leszakad vagy éppen felzárkózik, és mivel a csapatsportoknál nem egzakt fogalom a siker, így milyen teljesítmény értékelhető az adott sportágban ekként. A kézilabdában mindkét szövetségi kapitány, azaz Chema Rodríguez és Golovin Vlagyimir elmondta, hogy a fiatalok csapatba építésével már a jövő is elkezdett körvonalazódni, amihez sok tapasztalattal szolgált az olimpiai torna. Látják a helyüket a mezőnyben, de nagyon sok a teendő, hogy megtartsák azt, illetve előrébb lépjenek. A vízilabdában Varga Zsolt szerint manapság úgy hat csapat képes arra, hogy világversenyt nyerjen, így itt nehéz meghatározni a tendenciákat, az viszont biztos, hogy a legjobb felkészítés mellett a mentális erő is domináns. Nagy Péter a férfi röplabda válogatott szövetségi kapitánya, illetve Székely Norbert, a női kosárlabda válogatott korábbi vezetője egybehangzóan állította, hogy a nemzetközi élmezőny nagyon magas tudású és számunkra az is siker lenne, ha sikerülne kivívni az olimpiai részvétel jogát. Majoross Gergely sem állította azt, hogy karnyújtásnyira lennénk a nemzetközi elittől, noha legutóbb feljutottak az A-csoportos világbajnokság mezőnyébe. Véleménye szerint az úgynevezett liftező státusz – tehát feljutni, kiesni, újra feljutni – a férfiválogatott esetében sikernek könyvelhető el.
A záró beszélgetés a korábbiakhoz hasonlóan nagyon jó hangulatban zajlott, de talán a sportolók találkozója volt a legközvetlenebb hangvételű. Itt szó esett a sportágak változásairól és az ahhoz való alkalmazkodás erőpróbájáról, a külföldi profi pályafutás kihívásairól, illetve saját sportáguk helyzetének értékeléséről is. A vendégek között képviseltették magukat a múlt, a közelmúlt és a jelen klasszisai: Bardi Gyöngyi (röplabda), Dávid Kornél (kosárlabda), Erdély Csanád (jégkorong), Lékai Máté (kézilabda) és Manhercz Krisztián (vízilabda) személyének köszönhetően sokszínű és fordulatos sportolói pályafutásokat ismerhettünk meg, ugyanakkor egyéni és markáns véleményt tudtak megfogalmazni a sportágukról, amely valamennyiünk számára sok tanulsággal szolgált.