– A pénteken, szeptember 16-án zárult V. Sport és Innováció Konferencia szervesen beleépül a Kézilabda-specifikus Módszertani Központ éves szakmai programjába. Milyen előzetes tervek határozták meg a felkészülést?

– Egyrészt van egy éves tematikája a Módszertani Központnak, amelybe beletartoznak a továbbképzések, a különböző szekciók folyamatos munkája, a szakmai egyeztetések, de azt gondolom, fontos, hogy olykor megpróbáljuk tágítani azokat a határokat, amelyeket a sportágunk, vagy éppenséggel maga a sport jelent. Ez tavaly is, most is nagyon jó kapcsolódási lehetőséget kínált a Sportinnohoz, ezért vállaltuk ismét a társrendezői szerepet, és adtunk helyet a háromból két napon át Balatonbogláron az eseménynek.

– A fő gondolati ívet a „Tehetségből teljesítmény” mottó jelentette, amely az ön kezdeményezése volt. Mi adta ehhez az apropót?

– A tavaszi szezon végén, amikor már tudtuk, hogy a NEKA férfi és női csapata is az NB I szereplője lesz ősztől, erőteljesen jött szembe a kérdés: hogyan tudnak a tehetséges fiatalok helyt állni a felnőttek között? Min múlik a beválás folyamata? Felgyorsítható-e ez egyáltalán? És bár ez minket közvetlenül érint, az is egyértelmű volt, hogy mindez nem csak NEKA-specifikus probléma, hiszen például az akadémiákról kikerülő tehetséges fiatalok ki vannak téve annak a veszélynek, hogy elkallódnak. Ez pedig a sportágnak, sőt az egész magyar sportnak rossz. Ahogy elkezdtük ezt a tematikát körüljárni, kidolgozni azt, hogy hányféle megközelítés lehetséges, úgy szélesedett a spektrum, és kifejezetten izgalmas témafelvetéseket eredményezett.

– Milyen tanulságokat lehetett levonni az elhangzott előadásokból, kerekasztal-beszélgetésekből?

– Rengeteg tanulságot le lehetett vonni, de amit kiemelnék: fontos volt megismerünk azt, hogy a különböző területeken – tehát a sportban, a gazdaságban, a sportpolitikában, a művészetekben és a médiában – sikeres emberek teljesítménye miből tevődik össze, ők hogyan készülnek fel, hogyan tudják fenntartani és folyamatossá tenni a saját és akár az általuk vezetett szervezet sikerességét.

– Személy szerint és társrendezőként miben látja a legnagyobb eredményt, amit a konferencia hozott?

– Ha végignézem a résztvevők névsorát, nagy büszkeséggel tölt el, hogy ilyen sok kiváló tudású szakember elfogadta a meghívásunkat, időt szánt ránk, mi több, nagyon komolyan véve a témát, megosztotta velünk és a hallgatósággal az értékes tudását. A választott forma, a kerekasztal-beszélgetés pedig kicsit oldotta a kereteket, és segítette a befogadást, a megértést.

– Mi volt az a gondolat, amivel lezárta önmagában ezt az eseményekben dús időszakot?

– Az, hogy érdemes kitekinteni és nyitottnak lenni mások tudásának a befogadására.