Régi mondás a kézilabdázásban, hogy ha eredményesen akarsz szerepelni „végy egy jó kapust”, mert a csapat győzelmének egyik legfontosabb feltétele az ő teljesítménye. Természetesen manapság már minden csapat arra törekszik, hogy két azonos képességű hálóőre legyen, hiszen ha az egyik rosszabb napot fog ki a kapuban, a másik jó teljesítménye segíthet. A jó kapusnak rendelkeznie kell a testalkatának megfelelő védési technikákkal, a tudatos mentális munka által kialakított magabiztossággal, tisztában kell lennie a kapus–védő kapcsolat alapjaival, illetve a mérkőzésre való felkészülés jelentőségével.

A mai modern kézilabdázásban a kapus szerepe sokrétű, hiszen a védekezés és a védelem irányítása mellett a gyors ellentámadások vezetésében is hatékonyan közreműködhet. Sikeres védéseivel a csapata védekezőtevékenységénekazalapjátképezi,ugyanakkoratámadásbanisfontosszerepettölthet be,elsősorbanapontosindításokkal és a gyors középkezdéshez szükséges, villámgyors labdakidobásokkal. A jó kapusok legfontosabb ismérvei közé tartozik a bátorság és az agresszivitás. Néha szinte önkívületi állapotban védenek, amivel csapattársaikat nagy mértékben motiválják, és hozzájárulhatnak akár a nézőtéri hangulat fokozásához is. Egy-egy bravúrral kivédett labda utáni felhőtlen öröm mentális többletet jelent a kapus és a csapat számára egyaránt, és elbizonytalanítja az ellenfél támadóit. A mai felgyorsult játékban a gólok száma megemelkedett, ezért fontos a kudarctűrő képesség is. Az indításokból, ziccerekből kapott gólok után sem törhet le, hanem továbbra is önbizalommal kell helytállnia, hiszen a mérkőzés utolsó perceiben kivédett labda győzelemhez juttathatja a csapatot.

A folyamat utánpótlástól a felnőtt korig

A kapus elsődleges feladata a kapura érkező lövések védése, és ezáltal az ellenfél gólszerzésének megakadályozása. A kézilabda sportágban az eredményes szereplést jelentősen befolyásolja a kapusteljesítmény. Fontos, hogy a felnőtt korára megfelelő alkatú, technikailag sokoldalú és érett gondolkodó kapus váljon a gyermekből, ezért a kiválasztásnak vagy a kiválasztódásnak jelentős szerepe van.

A kapusedző, vagy ha ilyen még nem dolgozik a csapatnál, akkor az edző feladata, hogy felfedezzen olyan bátorsággal, megfelelő gondolkodással megáldott, leendő fiatal játékosokat, akik hajlandóságot éreznek a védésre, kapusok akarnak lenni! Az utánpótlás korú kapusok képzésében a megfelelő technikák kialakítása és a folyamatos fejlesztés mellett fontos feladat a kapus-védő kapcsolat alapjainak lerakása és begyakorlása, amely elősegíti a hatékonyabb teljesítményt.

A kapus védőtevékenységét nagyban segítheti vagy ronthatja a védőkkel való megfelelő együttműködés, vagy annak hiánya. A jó kapcsolat kialakítására az edzéseken folyamatosan figyelmet és időt kell fordítani, és speciális gyakorlatokkal iskolázni. Mindkét félnek tudatában kell lennie annak, hogy ez az együttműködés alapvetően meghatározza a védekezés, és részben a támadás hatékonyságát. Itt mindig a kapus a „főnök”. Ő az, aki egy személyben átlátja a teljes védekezést, a támadók mozgását széltől szélig. Ő az, akinek olvasnia kell a támadók szándékát, és lehetőleg egy-két lépéssel előbbre kell tartania fejben, és ennek megfelelően utasításokkal ellátni a védőket. Ennek minél pontosabb elsajátítása érdekében a fiatal kapusoknak –különösen 10–14 éves korban –, a mezőnyjátékokban is szerepet kell kapniuk különböző posztokon, lehetőleg korlátozások nélkül. A kapus–védő együttműködés azonban az edzéseken kialakult általános szabályokon, illetve a mérkőzésen az ellenfélre specifikusan alkalmazott stratégia összegzésén alapszik.

A kapus–sánc kapcsolat

A kapus és védő kapcsolatának talán legfontosabb eleme a távoli és középtávoli lövések esetén a sáncoló tevékenységet folytató védő (vagy védők) és a mögötte megfelelő alaphelyzetben álló és helyezkedő kapus kapcsolata.

A védőnek tisztába kell lennie a sáncolás alapszabályaival:

Ø  nyitott szemmel kell sáncolni – talajról indított vagy felugrásos lövés

Ø  a lehető legnagyobb testfelülettel kell részt venni benne – kezek folyamatos használata

Ø  a labda kilövéséhez legközelebb helyezkedés – referenciapont képzése

Ø  megfelelően aktiválni az izomzatot

Ø  szóbeli kommunikáció a kapussal és a védőtársakkal.

A kapusnak tisztában kell lennie azzal, hogy mi a feladata a sánc mögött:

Ø  alapmozgás és helyezkedés – bízni a védőben

Ø  lövés fajtája, magassága – talajról indított vagy felugrásos lövés

Ø  anticipáció és reagálás – alkalmazkodás a sánchoz

Ø  szellemi harc a támadóval – egyéni lövősablonok ismerete

Ø  szóbeli kommunikáció – védők irányítása.

A KAPCSOLAT FELÉPÍTÉSE FIATAL KORTÓL

„A kapusedzőnek mezőnyedzőnek is kell lennie, a mezőnyedzőknek pedig a kapusokhoz is kell értenie.”  Az idézett mondat komoly jelentőséggel bír, hiszen nem minden egyesületnél, csapatnál dolgozik kapusedző, így az edzőnek „polihisztorként” akár minden edzésen a kapusaival és a kapus–védő kapcsolattal is kell foglalkoznia bizonyos ideig ahhoz, hogy csapata és mögötte a kapusa is eredményesebb legyen. Ha viszont van kapusedző, akkor külön kapusedzéseken, illetve a csapatedzéseken is gyakoroltatja a kapus és sáncoló védő kapcsolatát.

A KAPUS–SÁNC KAPCSOLAT OKTATÁSÁNAK SZÍNTEREI ÉS MÓDSZEREI

Kapus alaptechnikai gyakorlatok:

Ø  távoli és középtávoli lövéseknél alkalmazott kapustechnikák iskolázása takart felületek mögött (társ, Air-Body, szőnyeg) kapott átadásokkal (1. számú fotó)

Ø  távoli és középtávoli lövéseknél alkalmazott kapustechnikák iskolázása takart felületek mögött (társ, Air-Body, szőnyeg) kapusedző által lőtt labdákkal (2. számú fotó)

Kapusbelövési gyakorlatok:

Ø  egy vagy több oszlopban elvégzett, irányított (előre megmondott oldalra, sarokba) érkező sorozatlövések távoli, középtávoli zónából, különböző szögekből (3. számú fotó)

Lövőgyakorlatok passzív védővel:

Ø  egy vagy több oszlopban elvégzett, irányított sorozatlövések távoli, középtávoli zónából, különböző szögekből, passzív védő takarásában (4. számú fotó)

Lövőgyakorlatok aktív védővel-védőkkel (egyéni és csoportos sáncolás):

Ø  mérkőzésszerű sorozatlövések távoli, középtávoli zónából, különböző szögekből, aktív sáncoló védőkkel (5. számú fotó)

A rendszeres gyakorlás következményeként az ideális együttműködés nagyobb hatékonyságot eredményez, amelyben a támadások jelentős részét – különösen a távoli és középtávoli lövések esetén – már a lövés előtti pillanatban kontrollálni tudja a kapus és a védő. Egy kézilabdakapus meccsenként jellemzően 40-55 lövést kap, ha jó napja van, ennek 30-35 százalékát megfogja. Ha még ennél is jobb napja van, 40 százalékot kivédhet, de ehhez rendkívül jó védőjátékosok is kellenek. A mai modern kézilabdázásban azok a válogatottak és klubcsapatok szerepelnek eredményesen, akik a védekezésre nagy hangsúlyt fektetnek. Az alapok lerakását fiatal korban el kell kezdeni, és ez edzőtől, kapusedzőtől és kapustól is nagy szorgalmat, kitartást igényel. Ezért kell dolgoznunk nap mint nap, mert később megéri.

A témában tartott kapus-továbbképző eladás videófelvétele elérhető az alábbi linken:

https://youtu.be/XCfHPXKKFV0

Irodalom:

Kézilabdakapusok képzése, edzése és felkészítése, MKSZ, 2018. Írta: Bakos István, Bartalos Béla, Bíró Imre, dr. Hoffmann László, dr. Marczinka Zoltán, Szatmári János

Cristoph Kolodziej: Kézilabdázás, 2013

Dr. Marczinka Zoltán: Kézilabdázás, 1994