A csapatok szakmai stábjának sok újonnan kialakuló helyzettel kellett megküzdenie. Amikor 2020 nyarán újra elkezdődött a közös munka, az volt az első tényleges alkalom, amikor szembesültünk a sportolók állapotával, azzal, miként hatott a fizikai állapotukra a karantén. Nyilván felmerül mindenkiben, hogy talán a jövőben is kialakulhat hasonló járványhelyzet, ezért fontos, hogy fel tudjunk rá készülni. Akkor viszont azonnal kellett reagálnunk, s kezünkben a megfelelő és összetett tervezettel arra kellett törekednünk, hogy minimális visszaeséssel és veszteséggel vészeljék át a sportolók ezt az időszakot.

Két mérés tükrében

A longitudinális, két mérésből álló munkánkban részt vevő vizsgálati alanyokat egy kézilabda-akadémia utánpótláskorú játékosai alkották. Összesen 48 fő vett részt a vizsgálatban (17 fiú és 31 lány), átlagéletkoruk a 2020. januári első mérésen 15,720±1,105 év, míg a második, 2020. júniusi mérésen 16,1365±1,105 év volt.

A 2020. januári – azaz a pandémia és a kijárási tilalmat megelőző – nagy felmérés egyes eredményeit állítottuk szembe és kapcsoltuk össze a játékosok akadémiára visszatérése utáni, júniusi méréssel. A 2020/2021-es idényben a nyári és téli felmérés a szokásostól eltérően zajlott. A járvány és a lezárások hatására a kihagyás hosszabbra nyúlt, annak ellenére, hogy a nyári felkészülést a szokottnál korábban kezdték el az akadémián. A januári méréskor az akadémisták az előre tervezett edzés- és mérkőzésperiodizációba beillesztett nagy felméréssorozatot hajtották végre. Júniusban azonban azzal kellett szembenéznünk, hogy a március közepén elrendelt karantén miatti hazaköltözéssel az előre megtervezett edzés- és mérkőzésritmusuk felborult, az edzés- és terhelési lehetőségeik a bezártság miatt minimálisra csökkentek.

A 20 méteres sprint és a közben mért 5 méteres részidő-, illetve 5-0-5 agilitástesztek során a teljesítési időt mértük infrakapukkal (Witty Timing System). A 20 méteres sprint részidejeként mért 5 m sprintet a megfelelő távolságra letett infrakapuk segítségével rögzítettük egy erőnléti edző által tartott specifikus bemelegítés után. Minden játékos három próbalehetőséget kapott, majd a legjobb eredményét véglegesítettük.¹

Az 5-0-5 teszt során egy 10 méteres felgyorsítási szakasz végpontjára került az infrakapu, innen 5 m maximális sebességű futást kellett végrehajtani a bójákig, ahonnan kitámasztás után kellett visszaérni az infrakapu mögé. Ebben a feladatban a játékosok 2-2 próbát végeztek mindkét irányba, és a jobbik értéket kapták végleges eredménynek.

Az aerob kapacitást mérő 30-15 intermittent fitneszteszt során az ehhez készült alkalmazás segítségével a megkezdett sebességszintet rögzítettük. Ebből egy becsült VO2 maximum szint volt meghatározható. Az aerob tesztet megfelelő pihenési idő után végeztettük el. A teszt maga 10 km/órás sebességről indult, 30 másodperces futási időtartamot és 15 másodperces kisebb pihenőket foglalt magába a 40 méteres pályán, folyamatos sebességnövekedéssel. A 40 méteres pálya két alapvonalán és a középpálya vonalától mindkét irányába 3 méteres türelmi zónákat jelöltünk ki, ahová a hangjelzésig a játékosoknak be kellett érniük. A második figyelmeztetéskor vagy a szubjektív kimerülés érzése miatti kiállással a teszt véget ér.2, 3

VALD NordBord eszközzel a sportágban meghatározó szerepet játszó hajlítóizmok excentrikus erejét mértük Nordic hamstring gyakorlat során, három ismétléssel. A gépen térdelésben elhelyezkedve, a mellkason keresztbe tett karokkal, a combhajlítók megfeszítésével előredőlést végeztek a sportolók excentrikus fékezéssel, a csípő elcsavarása és bedöntése nélkül. A feladat végén az oldalak erejét külön-külön értékeltük, és a kettő közti differenciát is kiemeltük.4

Mi változott?

Hipotézisünk szerinta következő összefüggések lehetségesek:

1.     A januári méréssel összehasonlítva a júniusiban az egyes feladatokban visszaesést láthatunk.

2.     A karanténhelyzet negatívan befolyásolja a különböző képességeket vizsgáló tesztek eredményeit.

3.     A maximális sebességű futás- és az agilitástesztek időeredményeiben növekedés következik be a karanténidőszak hatására.

4.     Az állóképességi 30-15 futótesztben kimutatható csökkenés nem tapasztalható a karanténidőszak alatti csökkent edzéslehetőséggel.

5.     A Nordic hamstring tesztfeladatban gyengébb eredményeket produkálnak a játékosok júniusban.

A két mérés közötti különbségek megállapítására a normalitásvizsgálat eredményének megfelelően párosított T- vagy Wilcoxon-tesztet végeztünk a TIBCO StatisticaTM-program segítségével.

Szignifikáns különbséget (p<0,05) találtunk az 5 méteres sprint januári és a karantén utáni eredményeiben. A 48 játékos esetében a két maximális sebességű sprintteszt közötti különbség jelentősnek bizonyult: p=0,030872. A mért csoport januári és júniusi átlaga azt is megmutatja, hogy az eredmények növekedtek, a januári átlageredmény a csoportban 1,1077, míg júniusban 1,1295, tehát romlottak az év elejihez képest.

Az 5-0-5 bal lábra történő kitámasztása során a különbség minimálisan szignifikáns (p<0,05), mivel a p eredmény 0,0497 volt. Az év eleji és júniusi mérés átlaga itt is jelzi a különbség irányultságát; a januári 2,382, míg a júniusi 2,412, tehát ebben a feladatban is romlottak a karantén utáni eredmények.

A NordBord segítségével végrehajtott Nordic hamstring gyakorlatnál találtuk a leginkább szignifikáns különbséget, de csak a bal oldal esetében. A különbségvizsgálat, vagyis a T-teszt során e két változó esetében p=0,000203, ami igen jelentős differenciára utal.

A 4. ábra is mutatja a két mérés közötti különbségeket, illetve a játékosok átlagértékei is jelzik a karantén utáni változásokat. Januárban a NordBord-eszközzel mért Nordic hamstring bal oldali átlagereje 362,3541667, míg júniusban 344,6875 volt. A Nordic hamstring feladat során a két oldal közötti százalékos differenciában is szignifikáns különbséget tapasztaltunk p=0,0168.

A két mérés közti eltérést az 5. ábra és az átlagok is mutatják: januárban 7,903, júniusban 5,675.

Ami beigazolódott

A felmérésből kizárólag a kimutatható változásokat jelenítettük meg, amelyek összetett és változatos képet adnak az akadémisták és a szakemberek munkájáról az egyik napról a másikra megváltozott körülmények között. A felmérési feladatok kiemelését az indokolta, hogy szinte mindegyik sportágspecifikus képesség megjelenjen a kutatásban. Az eredmények mélyebb vizsgálatát a hipotézisekkel összefüggésben érdemes kiemelni, a lehetséges ok-okozati viszonyok feltárásával.

1. hipotézisünk alapján az edzésidőszakban végrehajtott méréshez képest mindegyik kiválasztott feladatban változás tapasztalható a karantént követő vizsgálatban. A csoportot egészében vizsgálva kijelenthetjük, hogy a hipotézis egészében nem elfogadható, hiszen a lefolytatott statisztikai próbák alapján több feladatban nem mutatható ki szignifikáns különbség. A hipotézis alapján nemcsak a csoport egészét, hanem a játékosok egyéni változásait is érdemes komolyabban vizsgálni a karanténidőszak hatását illetően, így megmutatkozik, hogy az adott játékosnál miben látni a javulást, illetve a romlást, és ez alapján milyen további egyéni fejlesztéseket tartunk szükségesnek.

A 2. hipotézisben az eredmények romlását vetettük fel a januári és júniusi összevetésben, azonban csak néhány teszt során tapasztaltunk szignifikáns különbséget. A többi esetben különbséget nem találtunk, a 6. ábrán látható átlagértékek alapján tudunk romló vagy javuló tendenciáról beszélni.

Az adatok alapján a hipotézis nem fogadható el teljesen, hiszen szignifikáns különbséget nem találtunk valamennyi teszt vizsgálata közben, csak romló vagy javuló tendenciáról számolhatunk be az átlagértékek alakulása alapján.

3. hipotézisünkben a sprintfutás és az agilitásteszt eredményei kerültek a középpontba, azzal a kitétellel, hogy a hosszú karanténidőszak hatására a játékosok visszatérés után mért futási és agilitási időeredményei romlást mutatnak a januárihoz képest. Szignifikáns eltérést csak az 5 méteres sprintfutás és az 5-0-5 agilitásteszt bal oldalra történő kitámasztásában találtunk (p<0,05), az átlagok által mutatott eltérés is jelentősen nagyobb volt ezen esetekben. Az 5-0-5 jobb oldali kitámasztásánál nem találtunk különbséget. Az eredmények romló tendenciáját a fent leírt külső és belső teljesítmény-befolyásoló tényezők miatt teljes mértékben nem foghatjuk a karaténidőszakra és a csökkenő edzésterhelésre, viszont lényeges meghatározója lehet.

A sportágspecifikus, azaz a kézilabdaedzések elmaradása okozhatta a maximális sebességű futás- és agilitásképesség csökkenését. Ezt alátámasztja a kézilabda mozgások alapján történő meghatározása: komplex sportág, amely magába foglalja a lassú, moderált és maximális sebességű futásokat, felugrásokat, a gyors irányváltásokat egyaránt a kézilabda specifikus mozgásai mellett.⁵Az eredmények visszaesésének oka a kézilabdaedzések elmaradása is lehet, annak ellenére, hogy az otthoni edzéstervekbe az állóképességi futások mellett ugyanúgy szerepeltek a rövidebb távú, maximális sebességű és irányváltoztatásokkal közbeiktatott futások és különféle agilitási feladatok; természetesen kisebb terhelési dominanciával és eszközlehetőséggel. Ez a hipotézis tehát nem fogadható el, hiszen a maximális sebességű futásban és az 5-0-5 teszt bal oldalra történő kitámasztásában találtunk csak szignifikáns különbséget, a jobb oldali kitámasztásnál nem.

A 4. hipotézis az állóképességet és az azt felmérő sportágspecifikus 30-15 IFT (megszakításos) tesztet helyezte a középpontba. A statisztikai vizsgálatnál szignifikáns különbséget nem találtunk, de az átlagértékek alapján minimális változást, méghozzá javuló tendenciát tapasztaltunk. Ezt magyarázhatja az a tény, hogy az otthoni edzésekbe kényszerülve nagyobb hangsúly került az állóképességi feladatokra, többek között a hosszabb távú és időtartamú futásokra, az állóképességi köredzésekre, illetve a maximális intenzitású, rövid ideig tartó, sokismétléses feladatokra. Ezek eszköz és hely hiányában is könnyedén kivitelezhetőek voltak. A kifejezetten állóképességi futásokra (amelyek nem sportágspecifikus edzéssel összeköttetésben történnek) kevesebb lehetőség van a versenyszezonban, továbbá a szabadban történő futás lehetőségét a kijárási korlátozások alatt sem tiltották meg. A hipotézis elfogadható,mivel szignifikáns különbséget nem tapasztaltunk a két időpont mérése között, csak javuló tendenciát észleltünk az átlageredményeket tekintve.

Az 5. hipotézisben a combhajlítóerő kifejtését vizsgáltuk Nordic hamstring feladat során, a bal és jobb oldalra külön lebontva az eredményeket. Ebben a feladatban az erőnléti (főképp konditermi) és sportági edzések elmaradása miatt jelentősebb visszaesésre számítottunk. Az erőfejlesztő feladatok nagy szerepet játszanak a kézilabdában, és az elit utánpótlás-sportolók jelentős terheléshez vannak szokva ebből a szempontból. Arról nem is beszélve, hogy az izomcsoport kiemelten fontos szerepet játszik a súlyos sérülések (pl. térdszalagszakadások) megelőzésében, így kontrollált (feszítő izomcsoporttal együtt történő) fejlesztése kiemelt feladata az erőnléti szakembereknek. A koronavírus miatti korlátozások hatására mindkét oldal erőkifejtésében tapasztaltuk az erőcsökkenést, viszont ez statisztikailag jelentős változásnak csak a bal oldalon bizonyult. Mivel az edzés- és mérkőzésterhelés miatt mindkét oldalon bekövetkezett az erőkifejtés csökkenése, így a bal oldal jelentős visszaesését -amit az átlagértékek mutatnak -csak a sportágspecifikus mozgások elmaradásával tudjuk alátámasztani. A kondicionális képességek fejlesztésére is korlátozott lehetősége volt az edzői stábnak, azonban a kiadott feladatok során a két oldal fejlesztése minden kétséget kizárólag megtörténik. Megvizsgáltuk azonban azt is, hogy a játékosok közül kinek melyik a dobó keze. Az eredmények alátámasztották a pályán zajló kézilabdaedzések hiányát, hiszen a 48 játékosból 44 játékos jobbkezes, ami azt jelenti, hogy a bal az ugró lába. Ez az összefüggés magyarázhatja a bal oldali hajlítóizmok jelentősebb erőcsökkenését, s a másik oldal minimálisan romló tendenciáját. Az 5. hipotézis pedig a kutatás szempontjából szintén nem elfogadható, mivel csak a bal oldali eredményekben találtunk statisztikailag jelentős változást, a jobb oldaléban nem.

Az eredmények alapján tehát elmondható, hogy a karantén befolyással volt az elit utánpótláskorú sportolók kondicionális képességeire. A jelentős edzés- és gyakori mérkőzésterheléshez szokott sportolók esetében tehát ezek csökkenése változásokat okoz, főleg azokon a területeken, amelyek eszköz- vagy helyigényesek. A futásos feladatokban – kiemelten az állóképességi feladatokban – visszaesés nem volt, amit magyaráz az a tény, hogy azok bárhol, bármikor elvégezhetők. Viszont az agilitási és robbanékonysági feladatok szignifikáns csökkenését – felvetésünk szerint – a gyakori sprintekkel, ugrásokkal, irányváltásokkal járó sportági edzések elmaradása okozta. Vannak azonban pozitív hozadékai is a karantén okozta teljesítménycsökkenéseknek, amelyek az egyoldalas, azaz unilaterális feladatokban jelennek meg. Ezekben az esetekben a két oldal (legyen láb vagy kar) közötti különbség csökkenése következhet be, ami a sérülések elkerülése szempontjából kiemelt fontosságú, főleg azoknál a játékosoknál, akiknél nagyobbak az eltérések. Mindezek mellett az állóképességi futásteszten elért javuló tendenciájú eredmények is kiemelik a karantén ideje alatt elvégzett munka hatásosságát.

Ezeket az összefüggéseket látva (illetve a terjedelmi okok miatt be nem mutatott, nem szignifikáns eredmények alapján) elmondható, hogy a szakemberek és sportolók ebben a rendkívüli helyzetben is kiválóan helytálltak. Eredményeink alapján látható, hogy a sportakadémiákon dolgozó szakembereknek nagy odafigyeléssel, felelősséggel és főképp egységes csapatként kell dolgozniuk.

Az erőnléti és sportági edzői munka a tárgyalt helyzetben a legmeghatározóbb a visszatérés szempontjából, hiszen az edzésterv összeállítása komplex feladat. A sportág sajátosságai miatt az állóképesség és az erőfejlesztés mellett a robbanékonyságnak és az agilitásnak is ugyanakkora figyelmet kell szentelni. Ami talán a leglényegibb része az eredményeinknek, hogy aszimmetrikus sportág lévén, a sportági edzések elmaradásával a játékosok domináns és nem domináns oldalának kontrollált fejlesztése még nagyobb odafigyelést igényel, mint korábban. Fontos megtalálni a helyes fejlesztési utat a világjárvány okozta kényszerhelyzetben is, amely -ha fejlődést ebben az időszakban nem is, de -a képesség eddigi szintjét maximálisan képes fenntartani. Ez viszont nem egy szakember, hanem a csapatok mögött álló teljes szakembergárda tudását igényli.

HIVATKOZÁSOK

1.     Haugen T, BreitschädelF, Seiler S: Sprint Mechanical Properties in Handball and Basketball Players, International Journal of Sports Physiology and Performance, 2019.

2.     Wood, R. (2008.). 30-15 Intermittent Fitness Test (30-15 IFT). Forrás: Topend Sports Website: https://www.topendsports.com/testing/tests/30-15-intermittent-test.htm

              3.     Buchheit, M. The 30-15 intermittent fitness test:      Accuracy for individualizing interval training of young intermittent sport player. The Journal of Strength and Conditioning Research 2008.

4.     Kiss , M., Böhme, M., Mansoldo, A., Degaki, E., & Regazzini, M. (2004.). Performance and sports talent. Revista paulista de educação física.

5.     Chaabene H, Negra Y, Moran J, Prieske O, Sammoud S, Ramirez-Campillo R, Granacher U.: Effects of an Eccentric Hamstrings Training on Components of Physical Performance in Young Female Handball Players. Int J Sports Physiol Perform. 2019.

Wagner, H., Finkenzeller, T., Würth, S., & von Duvillard, S. (2014.). Individual and Team Performance in Team-Handball: A Review. Journal of Sports Science and Medicine.