I. Élcsapatok védekezési taktikája

A felállt támadás ellen minden élcsapat zónavédekezést alkalmazott, de különböző stílusban. Míg a dobogósok előszeretettel ragaszkodtak a 6:0-s formációhoz, Franciaország gyakran változtatta a zártabb és nyitottabb alapfelállásokat, és következetesen alkalmazta az 5:1-es védekezést. Norvégianagyon intenzív szélességi mozgással, eltérítő ütközésekkel inkább a támadás passzív játékig kényszerítésére, támadó szabálytalanság kierőszakolására törekedett.

Dánia legfőbb erőssége a belső négyese volt, amelyben kiváló védőpár alkotta a tengelyt, és mellettük az átlövők is jó bal és jobb oldali kettes védők voltak. Montenegró játékosai sok és főleg megállító ütközéssel tördelték a támadójátékot. Vállalták a kiállításokat is, úgy tűnt, az emberhátrány még inkább feltüzelte őket. Franciaország védekezését 6:0 esetén a mélységi és szélességi mozgás jó kombinációja, egy terület feladása és a beálló kettős őrizete jellemezte, míg 5:1-es védekezés esetén az átlövők mélységben történő kiszorítása, az átlövő-beálló kapcsolat megakadályozása és a labdaszerzés.

OKTATÁSI SZEMPONTOK

A hatásos és rugalmasan alkalmazható zónavédekezés kialakításához nélkülözhetetlen a területvédekezés alapelveinek ismerete és a posztonkénti egyéni védőfeladatok tudatosítása. A páros kapcsolatok fejlesztése során ki kell alakítani a területváltás-emberváltás készségszintű alkalmazását a labda, illetve a támadók mozgásának megfelelően. A belső négyes működési mechanizmusának begyakorlása során kiemelt feladat a védőháromszög-védőnégyszög tudatos kialakítása és rugalmas alkalmazása befutások, illetve két beállóra történő átállás esetén is. A külső védők esetében a besegítés mértékének (tolódás, területszűkítés) meghatározása, majd célfeladatokkal történő begyakorlása fontos oktatási szempont.

AJÁNLOTT GYAKORLAT

1.     Szélről kapott átadással a BÁ kapura tör: J3-as Védő lép ki, B3-as védő őrzi az egyik Beállót, J2-es Védő veszi át a másik Beállót.

2. BÁ-tól kapott átadással az IÁ kapura tör: B3-as Védő lép ki, J3-as Védő vált át a közelebbi Beállóra, J2-es Védő tovább őrzi a távolabbi Beállót.

3.     IÁ-tól kapott átadással a JÁ kapura tör: B2-es Védő lép ki, B3-as Védő vált a közelebbi Beállóra, J3-as Védő veszi át a távolabbi Beállót.

4.     Jobb szélre történő átadás, majd labdaátvétel után a JÁ kapura törésével, visszafelé hasonlóan folytatódik a gyakorlat.

II. A hatásos egy-egy elleni védekezés fontossága

A támadó – különösen a labdás játékos – megállítása vagy eredeti céljától való eltérítése bármelyik védekezési rendszerben alapkövetelmény. Az Eb mérkőzései azt mutatták, hogy a kiemelkedő védőjátékosok (Edwige, Ingstad, Brnovic, Aardahl, Heindahl, Reistad, Nze Minko, Foppa) ráadásul támadásban is eredményesek, hatékonyak voltak. Tehát a védőtevékenység gyakorlása során megszerzett képességek-készségek jól konvertálhatók a támadójátékba. Az egyéni védekezés hatékonyságának egyik fokmérője a sáncolási tevékenység. Ezen a területen is az tapasztalható, hogy az élcsapatok és azok kiemelkedő egyéni védői (1. Dánia: 28, Heindahl 14; 2. Franciaország: 21, Edwige 7; 3. Montenegró: 15, Brnovic 15; 4. Norvégia: 14, Aardahl 14) érték el a legjobb mutatókat.

OKTATÁSI SZEMPONTOK

Alapvető követelmény a védekező alapmozgás kondicionális alapjának megszerzése, kiemelten a robbanékony erő és a gyorsasági állóképesség megfelelő szintjének kialakítása. Jó helyezkedéssel gazdaságos lábmunka kialakítására kell törekedni, benne a szélességi-mélységi mozgások megfelelő egyensúlyi helyzetben történő kivitelezésével. Szintén fontos azelindulások-megállások, irányváltoztatások dinamikus, rövid reakcióidővel történő végrehajtása. Az ütközések hatásos végrehajtásához felső végtagi erősítés szükséges, kezdve a törzsizomzattal, majd tovább a karerő fokozásáig. Fontos olyan irányba megváltoztatni a játékosok mentalitását és védekezésről alkotott szemléletét, hogy a védekezés ne teher, inkább lehetőség legyen.

AJÁNLOTT GYAKORLAT

1.     JÁ-től kapott labdával BÁ középre mozog, a Védő bójától indulva követi a labda útját.

2.     Védő kilép és ütközik a kapura lövő BÁ-vel (eltérítő ütközés), aki az előremozgó IÁ-nek passzol.

3.     Irányváltoztatás, bójakerülés után a BÁ az IÁ-től visszakapott labdával ismét kapura tör, a Védő a bójától kilépve ismét ütközik vele (megállító ütközés).

4.     Ütközés után a játékosok visszatérnek a kiinduló pozícióba, majd a másik oldalra hajtják végre a gyakorlatot.

III. Védőpárok szerepe a védelem tengelyében

A jó egyéni védekezésen -mint alapon -túl az eredményesség előfeltétele a védekezésen belüli társas kapcsolatok kialakítása. Az élcsapatok jól összeszokott védőpárosokkal játszanak B3-J3 pozíciókban, ez kellő stabilitást ad a védekezésnek. Az Eb tapasztalatai alapján közülük az egyik szinte mindig a beálló, másik pedig a védőspecialista. Így a támadó-védekező váltást egy cserével tudják megoldani a csapatok, ami fontos lépés az ellenfél gyors ellentámadásainak megakadályozása érdekében.

OKTATÁSI SZEMPONTOK

Páros kapcsolatok kialakításánál alapvető az emberváltás-területváltás elveinek ismerete, különösen az alkalmazott védekezési rendszer esetében. Fontos az ütközés vagy sáncolás szükségességének felismerése, helyes megválasztása a játékszituáció és az ellenfél ismeretének függvényében. Továbbá a mélységi és szélességialapmozgás összehangolása, egymáshoz igazítása (kilépés–biztosítás–visszazárás; átvétel–kíséret–átadás). Szükségszerű a védőpárok tagjainak egymáshoz szoktatása, az esetleges cseretaktika kialakítása, valamint a játékosok támadó- és védőtevékenységének figyelembevétele (indulási és visszarendeződési útvonalak).

AJÁNLOTT GYAKORLAT

1.     BÁ-től kapott labdával IÁ balra, rézsút irányba kapura tör, Védő 1 a bójától kimozdulva ütközik vele (eltérítő ütközés), Védő 2 marad a bójánál.

2.     Ütközés után IÁ passzol JÁ-nek, majd bóját kerül, Védő 1 vált a középső bójára, Védő 2 pedig tolódik az átadás irányába a másik bójához.

3.     JÁ-től kapott labdával IÁ kapura tör, amire a két Védő szélességi mozgással zár össze (megállító ütközés).

4.     A támadók visszatérnek a kiinduló pozíciójukba, a védők pedig a bójákhoz, majd a másik oldalra folytatódik a gyakorlat.

IV. Létszámhátrányos védekezés

Létszámhátrányos védekezés esetén minden egyes védőre nagyobb hely jut, ezért evidens, hogy az áttörésekre és a beállójátékra jobban megnyílik a terület a támadók előtt. Az Eb-n tapasztaltak szerint a csapatok 5 vs 6 szituációban inkább feladják a szélső pozíció védelmét, s megtartják a védekezés feszességét a középső területen. Különösen igaz ez akkor, amikor a labda a támadás súlypontjában, a másik oldalon van. Ilyenkor a külső (1-es) védők szélső támadójuk őrzését feladva szinte a 2-es védőterület belső határáig besegítenek, biztosítva ezáltal a védekezés zártságát. Az ily módon a védőtársak között lecsökkenő aktív védőterület lehetőséget nyújt a belső védőknek a mélységi kilépésekre.

OKTATÁSI SZEMPONTOK

Tekintettel a számbeli hátrányra, elsődleges asúlypontozott védőfeladat megválasztása, illetve bizonyos védőterületek feladásaerősségek, gyenge pontok alapján. Ehhez szükséges a védekező lábmunka megváltoztatása, különösen a védelem szélén, külső pozícióban (futólépések, keresztlépések a nagyobb területnyerés érdekében). A túlvédekezés elkerülése végett fontos, hogy meglegyen a bizalom a védőtársakbanés akockázatvállalás maradjon az észszerűség határain belül. Mentális megközelítés terén ki kell alakítani a pozitív gondolkodást: a számbeli hátrány legyen kihívás!

AJÁNLOTT GYAKORLAT

1.     BSZ a BÁ-nek történő labdaátadás után a védőfal előtt befut, J1 Védő a középtengelyig követi.

2.     BSZ továbbfut B1 és B2 Védők közé második beállóba, Védője pedig zavaró pozíciót vesz fel.

3.     A megüresedett BSZ pozícióba a sorból újabb játékos áll be, B1 Védő zavaró pozícióban marad, így IÁ a JÁ-től kapott labdával támadást indít 3-3 ellen nagy területen.

4.     Majd a másik oldalon a JSZ labdájával támadás indul 2 Védő 3 támadó ellen csökkentett területen.

V. A labdaszerzés lehetőségei

A labdaszerzést illetően valamennyi élcsapat az Eb-átlag (24/csapat) felett teljesített. Közülük is kiemelkedett a francia válogatott (48 labdaszerzés), amelyben egy játékos (Foppa: 12) egymaga feleannyi labdát szerzett, mint a csapatok átlaga. Az Eb megerősítette azt a trendet, hogy a labdát továbbra is leginkább halászással szerzik meg a csapatok: zártabb védekezés esetén a szélen, míg nyitottabb védekezésnél inkább középen.

OKTATÁSI SZEMPONTOK

A labdaszerzés lehetőségének megteremtéseoffenzív egyéni és csapatvédekezési felállással(harántterpesz helyzet, labdaorientált alapfelállás) kezdődik. Szükséges az elővételező képesség,valaminta gyors reagáló- és reakcióképesség fejlesztése(átadási, pozícióváltoztatási támadófeladatok közben, célgyakorlatokkal). Továbbá labdacsapdáshelyzetek tudatos kialakítása(védők összehangolt mozgása, megtévesztő helyezkedés). Alapelv: fokozatosság az oktatásban, biztonság a kivitelezésben (kitámadásból először ütközés elsajátítása, majd a halászás megkísérlése). Fel kell készülni a védőfeladatok váltására,időlegeskompenzációra(1-es védő mélységi kilépésére a 2-es védő szélességi mozgással válaszol; halászás-területszűkítés védőpárok esetében).

AJÁNLOTT GYAKORLAT

1.     JÁ-től kapott átadást követően az IÁ labdavezetéssel a BÁ elé mozog, a Védők a bójáknál helyezkednek el.

2.     BÁ a kapu irányába indul és átveszi az IÁ-tól kapott labdát.

3.     Hosszú átadást hajt végre az előremozgó JÁ irányába, amit a védőfalból kilépve az 1-es Védő halász el, a 2-es Védő pedig az ő helyére mozdul.

4.     A labdaszerzést követően a játékosok visszatérnek a kiindulóhelyzetbe, majd a másik oldalra indítva, J1 és J2 Védők beállásával a gyakorlatot végrehajtják a másik oldalra.

VI. A kapus és a védő közös tevékenysége

A kapusoknál megfigyelhető magas és folyamatosan emelkedő védési százalék a kapus-védő kapcsolat fejlődésének is köszönhető. A kapura lövések sebessége és színessége megkívánja, hogy a védő takarja az egyik oldalt, a kapus korai elővételezéssel pedig a másik oldal védésére koncentrálhasson. Az Eb-n a legjobb védési hatékonyság (S. Solberg: 40%, C. Darleux: 37%, S. Toft: 33%) az élcsapatok kapusainál figyelhető meg.

OKTATÁSI SZEMPONTOK

Mindkét fél esetében elsődleges akülönböző lövések védésénél szükséges együttműködéselveinektisztázása, ezáltal egyértelmű kapus-védő kommunikációkialakítása(verbális-nonverbális). Felugrásos lövésnél az oldal, talajról történő átlövésnél a magasság behatárolásával a sáncoló védő képezzen referenciapontot a kapusnak.Közeli és szélső lövőzónából pedig a kiszorítás, a lövésszög csökkentése legyen a képzési cél a szabályok által megengedett határig.

AJÁNLOTT GYAKORLAT

1.     A távolabbi Védő a bójától az ellenoldali átlövő felé indulva futtában átveszi, majd gyorsan visszaadja a labdát a BÁ-nek.

2.     BÁ-JÁ átadásváltás közben a Védő a középső bójához megy vissza és sáncoló pozíciót vesz fel (referenciapont).

3.     A középen kapura törő BÁ-vel szemben a Védő úgy helyezkedik, hogy a kapu egy részét takarja, a kapus pedig a másik oldalra mozdul.

4.     A sáncolási kísérlet után a Védő a kiindulási bójához megy vissza, a gyakorlat pedig a másik oldalra hasonlóan folytatódik.