A rendezett védelem elleni támadás – a tapasztalatok összegzése a női Eb alapján
2023. augusztus 24, csütörtök 09:00 | Szerző: Hajdu János
I. A CSAPATOK JELLEMZŐ TÁMADÁSI SZERKEZETE
1. Rendezett védekezésből a csapatok ezen a világversenyen is törekedtek a gyors átmenetre a támadásba, a gyors ellentámadás végrehajtására a visszarendeződő, rendezetlen, esetleg cseréket végrehajtó védők hibáinak kihasználására. Volt olyan válogatott, amelyik a rendezett védelemben játszókkal csere nélkül hajtotta végre az indításokat, lerohanásokat, gyors középkezdéseket; és volt csapat, mely a rendezett védekezésből a gyors ellentámadásba való átmenetet egy-két fő cseréjével is hatékonyan oldotta meg.
A csapatok rendszeresen már a rendezett védekezés közben „megkezdték” az ellentámadás előkészítését, végrehajtását.
A támadás befejezésének észlelésekor a játékosok egy része elő-visszaindulással kezdte meg a passzívvagy aktív visszarendeződésben, a taktikai tervben számukra kijelölt konkrét feladatok végrehajtását:
- az ellenfél kapura lövése előtti pillanatban az előindulás gyors végrehajtását
- védőről kipattanó labdák esetén a labda környékén a terület biztosítását és a labda megszerzésével az előindulásmegkezdését
- az ellenfél passzív játéka során helyezkedésekkel az ellentámadás előkészítését
- labdacsapdás védekezés alkalmazásával a labdaszerzés előkészítését
- az ellenfél üres kapuval támadása és hibázása esetén (6:6, 7:6) a gyors kapura lövést vagy gyors támadás befejezését a még üres kapura.
2. A labda megszerzése után gyors ellentámadás megindítása:
- közvetlen indítással (1-2 átadás)
- gyors középkezdéssel, közvetlen kapura lövéssel vagy 1-2 átadással keresték a támadás gyors befejezésének lehetőségét.
3. Abban az esetben, ha nem sikerült a támadás villámgyors befejezése, a támadók a visszarendeződő védelem ellen több átadásos, közvetett lerohanással gyakoroltak nyomást és törekedtek a támadás gyors befejezésére (3-5 átadás). Amikor a visszarendeződő védő nem a saját helyére megy vissza, abban az esetben az „idegen” pozícióban való védekezést megtámadják és kihasználják az ellenfél támadói.
4. Ha az ellenfélvisszaért a saját védekezési területére, de még nem állt fel rendezetten védekezni, akkora támadó csapat tovább folytatta azellentámadást, kiszélesítették a lerohanást és keresték a támadás eredményes befejezési lehetőségeit. (6-8 átadás)
5. Abban az esetben, ha a védők megakadályozták a gyors ellentámadás eredményes befejezését (megállító fault, a támadás késleltetése), vagy a védőjátékosok elfoglalták a rendezett védelemben a posztjukat, abban az esetben a támadó csapat is rendezte sorait a felállt védekezés elleni támadáshoz. Mindenki elfoglalta az aktuális támadásban a neki megfelelő pozíciót, lebonyolították a védő-támadó cseréket, az irányító „jelezte”, hogy a támadás melyik akcióval folytatódik, majd a csapat elkezdte a felállt védelem elleni támadás előkészítő fázisát.
6. A rendezett védelem elleni támadás előkészítő fázisában helyezkedésekkel, pozíciócserékkel, helycserék különböző változataival a dinamikus befejezéshez a megfelelő támadási szerkezetet alakították ki a támadók.
7. A rendezett védelem elleni támadás dinamikus szakaszában a játékosok törekedtek az:
- akció eredményes befejezésére – „A” verzió (1-3 átadás)
- sikertelen akció („A“ megoldás) esetén tovább folytatták a támadást, összekötötték egy új akcióval („B“ verzió), és keresik a támadás eredményes befejezését (4-6 átadás)
- sikertelen „B“ megoldás esetén gyakran improvizációval folytatták a rendezett védelem elleni támadást, 1:1, 2:2, 3:3 elleni játékkal – „C” verzió (7-11 átadás).
8. A támadás befejezését megelőző pillanatban, a lövés pozíciójától függően, néhány játékos már megkezdte az elő-visszarendeződést, a támadásból a védekezésbe valóátmenet közbena védekező feladatainak végrehajtását (visszafutás, támadó-védő csere, letámadás).
9. A támadás sikeres vagy sikertelen befejezésekorvalamennyi játékos végrehajtotta a visszarendeződés közben a számára meghatározott feladatokat (gyors visszafutás, védőterület elfoglalása, az ellenfél kapusának vagy játékosainak letámadása, támadó-védő csere, labdaszerzés, szabálytalansággal a támadás megállítása...).
II. A RENDEZETT VÉDELEM ELLENI TÁMADÁS FŐBB JELLEMZŐI
1. A kiemelkedő tudású játékosegyéniségek meghatározták a csapatok támadási stílusát és eredményességét. A norvég csapatból Oftedal, Reistad és Mörk emelkedett ki a rendezett védelem elleni támadás során. A dánoknál Hansen, Burgaard és Friss játszott meghatározó szerepet. A svéd csapatban Roberts, Carlson, Hagman és Blohm az, akik a legjobbak és legeredményesebbek voltak a felállt védelem elleni játékban.
A videóban megmutatjuk Oftedal és Hansen talajról, Reistad felugrásból, Mörk átemelős cselből, Carlson, Roberts és Burgaard irányváltoztatásból végrehajtott góljait.
VIDEÓ: Kiemelkedő tudású játékosegyéniségek
2. A legeredményesebb csapatok játékában fontossá vált az 1:1 elleni, változatos cselezési technikák alkalmazása, a helyzeti előnyök megszerzéséért és a hatékony befejezés érdekében. Az előző pontban említett játékosok voltak azok, akik ebben a szerepben is a leghatékonyabban dolgoztak.
A klipben Oftedal és Roberts irányváltoztatást hajt végre a dobókeze, Burgaard pedig a dobókézzel ellentétes irányban.
VIDEÓ: 1:1 elleni, változatos cselezési technikák
3. Betörések során a lövés előtti elugrás előtt gyakori volt az átadáscsel alkalmazása, mely a besegítő védő beavatkozásának lassítását, megakadályozását szolgálta.
A videón: Mörk és Jörgensen betörés közben végrehajtott átadáscsellel szerez előnyt az ellenféllel szemben, és lőnek gólt.
VIDEÓ: Átadáscsel alkalmazása betörés közben
4. Jelentős volt a cselezések közben elkövetett lépéshibák száma. Ez nem csak a skandináv csapatokra, hanem a teljes női mezőnyre érvényes tapasztalat volt. Sajnos többször 4-5-6 lépés után, tehát lépéshibát követően is gólt szereztek a játékosok, melynek több esetben a végső eredményt befolyásoló hatása is volt.
Sportetikai okokból nem mutatunk videófelvételt.
5. A beállók, hasonlóan a férfi világversenyek tapasztalataihoz, szintén kiemelkedő szerepet játszottak a többiek helyzetbe kerülésének kialakításában a helycserékben való részvételükkel, a jól időzített elzárásaikkal, valamint gólerősségükkel.
A felvételen Aardahl háromszögjáték utáni elzárásból leválva harcol ki büntetőlövést. Heindahl és Blohm üres területre futás után irányítótól kapott labdából, technikai bravúrral átvett labdával, bevetődésből szereztek gólt.
VIDEÓ: A beállók kiemelkedő szerepet játszottak a rendezett védelem elleni támadások során
6. A beállók és a védők harca nemcsak a skandináv csapatok közötti mérkőzéseken, de a többi összecsapáson is sokszor a játékvezetők döntéseit megnehezítő nagy csatát hozott.
A videón a beállók és a védők küzdelméből szemléltetünk három esetet.
VIDEÓ: A beállok és a védők harca gyakran más küzdősportra emlékeztet
7. Megnőtt a büntetlenül elkövetett, szabálytalan elzárások alkalmazása, elsősorban a helycserék végrehajtása közben, mikor a támadók „eltakarítják” (elzárják?) a védőket társuk elől, de legalább ennyire gyakori volt a beállók szabálytalan elzáró tevékenysége is.
Sportetikai okokból nem mutatunk videófelvételt.
8. A rendezett védelem elleni támadások során a csapatok vegyítették a támadási formákat. A hosszú lefolyású támadások során a pozícióváltásos, helycserés támadásokat és a pozíciótartásos támadásokat összekötötték, egymásba kapcsolva alkalmazták. Leggyakrabban a vegyes támadási formációkat játszották.
A videóklipben a dán és a norvég csapat egy-egy vegyes támadási formája látható, mindkét esetben helycseréket, befutásokat és pozíciós akciókat kapcsolnak össze.
VIDEÓ: Vegyes támadásvezetések
9. Gyakran a jégkorongozáshoz hasonló módon „sorokat” cseréltek, rotáltak a csapatok, és jól együttműködő, összeszokott játékosokat, belső hármasokat játszattak együtt, meghatározott feladatok végrehajtására.
10. Szinte minden csapat a rendezett védelem elleni támadási repertoárjában alkalmazta, más-más variációkban, a rövid és hosszú lefolyású támadásokban, az előkészítő és a befejező fázisban is az alábbi játékmegoldásokat:
10.1. Az irányító és lövő labda nélküli, „üres” helycseréjéből indított támadásokat több variációban játszották a válogatottak. Voltak, akik az irányító első átadásával a szélsőt vagy a másik lövőt – és ritkán a beállót – kapcsolták be a játékba, majd folytatták a támadást helycserékkel, húzásokkal, befutásokkal. Az akciók befejezését rendkívül változatosan oldották meg; az átlövő, a szélső vagy a beálló kapura lövéssel, illetve betöréssel próbált gólt szerezni. A támadás előkészítő fázisában úgy helyezkedett el a belső hármas, hogy a befejezés szempontjából hatékonyabb legyen a támadás.
Az irányító és lövő labda nélküli helycseréjére három variációt mutatunk. A svédek egy rövid lefolyású támadás során a másik lövő, a norvégok pedig szélső bevonásával kötik össze az akciót. A dánok az üres helycsere után labdás hármas-nyolcas keresztmozgás után fejezik be a támadást.
VIDEÓ: Irányító és lövő labda nélküli, üres helycseréjéből indított támadások
10.2. Irányító és átlövő(k) labdás helycseréjéből indított támadásokat még eredményesebbé tették az elzárások, melyek a befejező periódusban váltak kifejezetten hatékonnyá. A helycserés támadásvezetést az irányítók és az átlövők is indították. Az alkalmazott keresztmozgások nagyobb lendületszerzést, megnövelt területet biztosítottak egy-egy játékosnak a hatékonyabb támadásbefejezéshez. A keresztmozgások közül a labda előtti és a labda mögötti helycserék is eredményesnek bizonyultak, sokszor az átlövések voltak a befejezés technikai elemei. A labda mögötti hármas helycserék valamennyi válogatott repertoárjában szerepeltek, gyakoriak voltak a vegyes támadási formák a dinamikus befejező fázisban.
A dán csapat támadása során az irányító és balátlövő előkészítő helycseréje után Pederson talajról lő gólt. A másik akcióban Burgaard lövőszándékát kihasználva Höjlund „hátsó kerülésből”, betörésből talál a kapuba. A norvég támadást Oftedal dinamikus helycsere közbeni elzárásában Reistad fejezi be. A negyedik akcióban a norvég belsőhármas dinamikus hármas-nyolcas helycseréjét Reistad fejezi be eredményesen.
VIDEÓ: Irányító és átlövő labdás helycseréjéből indított támadások
10.3. Irányító és beálló labdás helycseréjéből (belső forgás) megkezdett támadásokat mindkét oldalra játszották a válogatottak. Gyakoribb volt a rövid lefolyású akciók átlövéssel vagy betöréssel történő befejezése. A helycsere után a beállók védőfalba való visszafutása válogatottanként változatos formákat mutatott. A játékosok az 1-2-es, 2-3-as és 3-3-as védők közé is helyezkedtek. A svédek eredményesen játszották a beálló oldalára való visszafutást. Az üres helycseréhez hasonlóan a támadás előkészítő fázisában úgy helyezkedett el a belső hármas, hogy hatékony legyen a támadás befejezése.
Az első részben a norvég irányító és a beálló labdás helycseréje után Oftedal a beálló elzárása felett átlövésgólt szerez. Ezt követően ugyanezt a helycserés akciót jobbra kezdi a norvég válogatott, és a baloldali szélső fejezi be. A harmadik akciót a dánok balra indítják, és a helycsere után a jobbátlövő betöréssel lő gólt. A dánok és a svédek is alkalmazzák ennek a taktikai elemnek egy érdekes és hatékony változatát, amikor helycsere után az irányító az ellenkező oldalra befut beállóba, ezáltal alakítva ki helyzetet csapatának.
VIDEÓ: Irányító és beálló labdás helycserejéből megkezdett támadások
10.4. Szélsők labdás és labda nélküli befutásából, átfutásából és be-ki futásából indított/megkezdett támadások a zárt és nyitottabb, rendezett védelem ellen is a válogatottak taktikai tervének részei voltak. A játékosok a befutásaikat összekötötték elzárásokkal, súlypontképzésekkel, és gyakran gólhelyzetbe való kerüléssel is. Ezekkel a taktikai tevékenységekkel végrehajtott támadásokat általában a hosszabb lefolyású játékok jellemezték. Az akciók befejezését rendkívül változatos módon és formában oldották meg a csapatok: átlövéssel, szélső vagy beálló kapura lövésével, illetve betöréssel.
A norvég balszélső labda nélküli befutása után a balátlövő a jobb 1-es és 2-es védő felett a beálló elzárásában átlövésgólt szerez. A svédeknél a jobbszélső befutása és elzárása után a balátlövő felugrásból lő kapura.
VIDEÓ: Szélsők befutásából megkezdett támadások
11. A rendezett támadások befejező akcióinál, az improvizáció fázisában a csapatok különböző pozíciókban keresték a páros, csapatrész akciók közben a pozíciós játék befejezéseket. A játékmegoldások közül a létszámfölény kialakítására és a területnyerésre a húzásokat alkalmazták. Ezek egyaránt irányultak a beállók („léptet”), szélsők („húzás kifelé”) és a belső posztokon játszók („húzás”) gólhelyzetbe hozására. A pozíciótartásos csapatrészakciók gyakori eleme a kontrajáték volt (húzás-kontra), melyben domináns szerepet játszottak a jól cselező, dinamikus lábmunkával rendelkező támadók.
A svédek támadásánál a balátlövő átemelős csel után hozza gólhelyzetbe a balszélső Hanssont. A dánoknál Hansen irányító poszton, húzásból bal kézzel ad gólpasszt a beálló Iversennek.
VIDEÓ: Páros pozíciós támadási befejezések
12.Számos csapatnál létszámelőnyben és azonos létszámnál is az átlövőktől és az irányítóktól hosszú, lőtt átadásokkal hozták gólhelyzetbe a távolabbi szélsőket.
Mind a három támadásnál az irányítók hosszú átadással hozták gólhelyzetbe a szélsőket.
VIDEÓ: Hosszú átadások szélre
13. Passzív jelzésnél a fault elkerülése érdekében megnőtt a szerepe a távoli lövőzónából végrehajtott átlövéseknek. A dánoknál Petersen, Burgaard, a svéd csapatban Lindqvist és Carlson, a norvég válogatottban Oftedal, Breistöl, Reistad talajról és felugrásból is eredményes volt ezekben a befejezési kényszerhelyzetekben.A játékvezetők passzív jelzésénél Petersen és Lindqvist talajról, Breistol pedig felugrásból lő gólt.
VIDEÓ: Átlövések passzív jelzésnél
14. A játékvezetők passzív jelzésénél a belső posztokon játszó támadók gyakran másik utat választottak a befejezési kényszer megoldására. Kikényszerítették a védőfaultot, majd a kapuelőtér előtti szabaddobások végrehajtása során a hátralévő átadási számtól függően tudatos, elzárásokra épülő támadási befejezéseket alkalmaztak. Hatékony szabaddobás-akciókat vezetett mindhárom skandináv válogatott, kihasználva a magas átlövőik lövőerejét. Az egy átadásostól a négy átadásos akciókig, az egyfős elzárástól a négyfős elzárásig változatos kombinációkkal, eredményes százalékkal fejezték be a szabaddobásos akciókat.
A videóklipben passzív jelzésnél, elzárások felett, 1-2 átadással végrehajtott szabaddobás-variációt látunk mindhárom skandináv csapattól.
VIDEÓ: Passzív jelzésnél, szabaddobások végrehajtása
15. Létszámhátrányban 5:6 helyett a 6:6 elleni, kapus nélküli támadó formációt alkalmazták a csapatok.
16.Nem csak a 7:6 elleni támadásvezetések alkalmával, de a 6:5 elleni létszámelőnyös támadáskor is gyakori volt a két beállóval való támadásvezetés.
A dánok 4:2-es felállással, pozíciótartásos játékából, a beálló elzárását kihasználva Jörgensen hozta gólhelyzetbe a balszélsőt. A svéd csapat a pozíciós játékból, felugrásos átlövésből szerzett gólt.
VIDEÓ: Két beállóval támadás 6:5 ellen
17.A 7:6 elleni támadójátékban többségében 5:2-es pozíciótartásos támadásokat (húzás-kontrák) vezettek a csapatok. Egy-egy irányító vagy lövőjátékos kezében volt a döntés, hogy a többalternatívás megoldásokat melyik pozícióban és ki fejezze be. Ezt általában hosszú lefolyású, türelmes játékkal, rendkívül változatos módon és formában (betöréssel, átlövéssel, szélső vagy beálló kapura lövéssel) oldották meg a csapatok.
A csapatok húzás-kontrákkal készítették elő a támadásbefejezéseket. A dánok Petersen talajról végrehajtott átlövéséből, a norvégok Mörk gólpasszából a jobbszélső Aune révén, a svédeknél pedig Roberts átadásából a beálló Blohm volt eredményes.
VIDEÓ: Pozíciótartásos támadás 7:6 ellen
III. A RENDEZETT VÉDELEM ELLENI JÁTÉK SORÁN TAPASZTALT TRENDEK ALKALMAZÁSA UTÁNPÓTLÁS CSAPATOKNÁL
- A sikeres, felnőtt csapatok által játszott támadási megoldásokat utánpótlás korban csak szakmai elemzések, vizsgálatok után, a megfelelő feltételek megléte mellett ajánlott alkalmazni. Ne másoltassuk automatikusan!
- Az egyes elemeket, mielőtt felvennénk csapatunk repertoárjába, vizsgáljuk meg; értékeljük játékosaink alkati tulajdonságait, fizikális képességeit – elsősorban gyorserő viszonylatában –, koordinációs és technikai tudásszintjüket, taktikai döntéskészségeiket, hogy alkalmasak-e a tervezett feladatok egyéni és csapatszintű eredményes megvalósítására.
- Az átvett taktikai elemek beépítése és mérkőzés közbeni alkalmazása differenciált edzői magatartást feltételez, ehhez a kétoldalú folyamathoz edző és játékos részéről is aktivitás szükséges.
- Mérkőzéseken a „problémás” taktikai helyzetek megoldásához, a jó döntések meghozatalához a játékosok részéről önálló gondolkodásra és kreativitásra van szükség.
- A fentiek fejlesztésének egyik legjobb módszere a „modellezett edzés”.
