A kétezres évek első bő évtizedében a holland női kézilabdázók legjobb eredménye egy világbajnoki 13. hely volt, 2019-ben azonban nagy meglepetésre már világbajnokságot nyertek Kumamotóban. Az Inside EHF egy érdekes cikkben tárgyalja a holland kézilabda-akadémia hatását az eredményekre. Bár ez a rendszer teljesen más, mint ami a magyarországi kiemelt kézilabda-akadémiák működését jellemzi, hiszen egy központi irányítású, az ország kézilabda-szövetsége alá tartozó képzési centrumról van szó, azért érdemes megismerkedni vele. A holland női válogatott a legutóbbi, 2023-as világbajnokságon az ötödik helyet szerezte meg.

Több mint húsz holland kézilabdázó lány kapta meg új szobájának a kulcsát az újonnan épült kézilabda-akadémiában Papendalban, a Holland Nemzeti Olimpiai Bizottság híres edzőközpontja közelében. 2006. augusztus 16-ot írtunk ekkor. Egy évvel az oroszországi női világbajnokságon (2005) elért történelmi ötödik hely után a Holland Kézilabda Szövetség egyértelmű célja az volt, hogy az ne csak egyszeri tündöklés legyen, hanem a továbbiakban csatlakozhassanak Európa legjobb kézilabdanemzeteihez, így a tehetségek számára egy álom vált valóra; a holland felnőtt női és a fiatalabb korosztályú válogatottak számára ez volt a sikersorozat kezdete.

„Ma a női válogatottunk több mint kilencven százaléka az akadémián edzett korábban, ez a sikerünk forrása” – mondja Ricardo Clarijs, a Papendal akadémia harmincnégy éves vezetője, a holland válogatott edzői stábjának tagja.

 

A kézilabda-akadémia létrejöttét a holland röplabdaszövetség ihlette, amely hasonló koncepcióval jutott el a világ csúcsára. A kézilabda sportágban dolgozók álma volt, hogy az összes tehetséget egy fedél alá hozva végre kijussanak az olimpiai játékokra.

A rendszer egyik lényege, hogy a játékosokat hétfőtől péntek délutánig edzik Papendalban, majd visszatérnek klubjukba az utolsó edzésre és a bajnoki mérkőzésekre.

„Úgy gondoljuk, hogy az a legjobb, ha a játékosokat a klubjukra hagyjuk, hogy hétvégente bajnoki meccseken vegyenek részt” – mondja Clarijs.

A 16-21 év közötti játékosokat az ifjúsági és utánpótlás-válogatottból választják ki az akadémiára. „Persze nem kötelező az akadémiai képzésben részt venni csak azért, hogy később valaki válogatott játékos lehessen” – mondja Clarijs, megemlítve a jelenlegi válogatottból Yara ten Holtét és Larissa Nüssert, akik mindketten sikeres profi karriert futottak be Hollandián kívül és a hazájuk színeiben is anélkül, hogy részesei lettek volna az akadémiai koncepciónak.

A cél azonban a fiatal tehetségek teljesítményének további javítása az akadémia keretein belül, hogy a legjobb korban, az akadémián való fejlesztésük után kiemelkedő külföldi klubot találjanak. Célul tűzték ki azt is, hogy évente két-három játékos be tudjon kerülni a felnőttválogatottba.

Papendal Amszterdamtól mintegy száz kilométerre levő Arnhem városának szomszédságában található, így minden játékos a régió iskoláiban vagy egyetemein tanul. Körülbelül heti húsz óra edzés van előirányozva számukra. Öt kézilabdaedző, köztük két kapusedző, és további hét stábtag, például mentális és atlétikai edző is gondoskodik a jelenlegi harminchét növendékről.

 

2018 óta az akadémia a fiúk számára is nyitva áll, és néhányan már bejutottak a férfiválogatottba is, ám a többség még mindig nő (21 lány és 16 fiú).

Az akadémia „atyja” a női válogatott korábbi edzője, Bert Bouwer volt, az első vezetőedző pedig, aki profitálni tudott a tehetségtárból, a 2009-ben kinevezett Henk Groener. Az akadémia eredményeinek köszönhetően a holland nők kvalifikálták magukat a 2011-es világbajnokságra, és csak egy góllal maradtak le a 2012-es londoni olimpiai játékokról a kvalifikációs tornán. Az útjuk azonban folyamatosan felfelé haladt, annak ellenére, hogy Hollandiának fel kellett adnia a 2012-es női Európa-bajnokság rendezési jogát.

A válogatott több mint hetven százaléka az akadémiáról érkezett, amikor Hollandia története során először jutottak be egy nagy világverseny elődöntőjébe és döntőjébe. Az 2015-ös világbajnokságon bár Norvégiától vereséget szenvedtek, a megnyert ezüst aranyként csillogott, ez volt a valaha volt addigi legnagyobb sikerük.

Nyolc hónappal később, a 2016-os riói olimpián Hollandia ismét bejutott az elődöntőbe, és negyedik lett. Az elkövetkezendő években további érmek következtek: ezüst a 2016-os Eb-n, bronz a 2017-es világbajnokságon és a 2018-as Eb-n. Körülbelül tizenhárom évvel a papendali akadémia megnyitása után a holland női válogatott megszerezte első nagy trófeáját: megnyerte a világbajnokságot Kumamotóban, Japánban.

„Minden érem nagyon szorosan kötődik az akadémiához, most a férfi kézilabdában is hasonló áttörést remélünk. Biztos vagyok benne, hogy ebben is jó úton haladunk” – mondja Clarijs. Az idők során sok nemzeti szövetség látogatott el Papendalba, hogy tanulmányozza a tehetséggondozás holland módját.