A célkitűzés az egyéni fejlődés mellett a felnőtt másodosztályú tagság megőrzése volt, ami az MKSZ által előírt létszámcsökkentés miatt nem tűnt könnyű feladatnak. A bajnokság végén ezüstérmet ünnepeltünk, ami hatalmas siker volt az induló szegedi akadémiának. Cikkemben – amelynek összeállításában Papp Károly és Dénes Gábor volt a segítségemre – szeretném megosztani a tapasztalataimat azzal kapcsolatban, hogy az éremnek ezúttal is két oldala van...

AZ UTÁNPÓTLÁS-NEVELÉS KARDINÁLIS KÉRDÉSEI

1.    Eredményesség vagy egyéni fejlődés?

A szegedi akadémia szakmai igazgatójaként az utánpótlásedzőkkel szemben az eredményeket tekintve nem fogalmaztam meg elvárásokat. Úgy gondolom, hogy az alacsonyabb korosztályokban nem a bajnoki helyezés, sokkal inkább a tehetségek kiválasztása, menedzselése, fejlődése a legfontosabb. Ezzel szemben az U21-es korosztály már eredménykényszer alatt játszik, hiszen kiesés esetén az egyesület elveszíti a felnőtt második vonalban való versenyzés lehetőségét. A szakmai stábbal ennek megfelelően próbáltuk az igen fiatal átlagéletkorú csapat éves makrociklusát összerakni. Igyekeztünk a terhelést úgy meghatározni, hogy az egyéni fejlődés lehetősége ne menjen az eredményesség rovására, a kettő szimbiózisban legyen egymással.

Ebben Papp Károly (elemző edző), Dénes Gábor (erőnléti edző), Szabó Levente (másodedző), Füstös János (videoelemző), Józsa-Kelemen Anett (gyógytornász) valamint Fekete Róbert (kapusedző) volt segítségemre. A szakmai stábbal a csapat éves makrociklusát 46 hetes mikrociklusokra bontottuk, az edzések pontos gyakorlatanyagát heti rendszerességgel terveztük meg az előző heti mérések és eredmények alapján.

2.    Edzés vagy mérkőzés?

Dubecz József tanár úrtól megtanultuk, hogy a legnagyobb terhelési egység a mérkőzés, hiszen a sportolót akkor éri a legtöbb külső és belső inger. Természetesen edzésen is törekedni kell a mérkőzéskörülmények megteremtésére, de vannak olyan külső ingerek, amelyeket a gyakorlások során lehetetlen modellezni. Éppen ezért az év elején a célunk az volt, hogy heti egy bajnoki mérkőzés mellett, megfelelő terheléssel, az egyéni képességek fejlesztését szem előtt tartva teljesítse a csapat a kitűzött célt. Az évadra 30-35 mérkőzést terveztünk a Ligakupa eredményességétől függően.

A bajnoki évet öt részre osztottuk:

1.    2019. 07. 13.–09. 06. – alapozás, felkészülési időszak

2.    2019. 09. 07.–12. 19. – őszi bajnoki szezon

3.    2020. 01. 04.–01. 31. – téli alapozás, felkészülési időszak

4.    2020. 02.07.–05. 30. – tavaszi bajnoki szezon

5.     2021. 05. 31.–06. 13. – levezetés, kontroll mérések

Általános heti mikrociklus – felkészülési időszakban:

A TERHELÉS ÉS REGENERÁCIÓ TEMATIKÁJA

1.    A terhelés mérése, értékelése

A játékosokat érő mentális és fizikai terhelést mindennap monitoroztuk. A külső és belső terhelés értékelésére a Polar Team Pro-rendszert, valamint kérdőíves felméréseket használtunk. A kérdőíveket edzés előtt és után kellett kitölteniük a játékosoknak. A kérdőívben feltett kérdésekre a Borg-skála szerint 1-től 10-ig kellett értékelniük a játékosoknak a fizikai és mentális állapotukat. Az edzés előtti – wellness – kérdőívben négy kérdést kellett a sportolóknak megválaszolniuk:

1.    stressz szintje

2.    alvás mennyisége

3.    frissesség, sportforma állapota

4.    izomzat állapota, izomfájdalom szintje

Az edzés utáni kérdőívben az érzékelt terhelés mértékét kellett jelezniük tízes skálán. Az RPE (Rate of Percived Exertion) nemcsak a pillanatnyi terhelés megértésében segítette az edzői stáb munkáját, hanem a heti terhelés kialakításában is nagy segítséget jelentett. Az edzések és mérkőzések értékelésénél külön mértük a külső és a belső terhelési mutatókat.
A belső terhelési mutatók, jellemzően a pulzusértékek a maximális pulzus százalékában kifejezve (HR max). Ez alapján 5 pulzuszónát határoztunk meg:

1.    HR max 50–73%

2.    HR max 74–82%

3.    HR max 83–88%

4.    HR max 89–93%

5.    HR max 94–100%

A külső terhelési mutatóknál a 17 és 22 km/h közötti teljesítményt, valamint a 22 km/h feletti mozgásteljesítményt értékeltük. Ezenkívül nagy hangsúlyt kapott az összesen teljesített mozgásmennyiség. Ez a terhelési volumen meghatározásában nyújtott segítséget. A külső terhelési összetevőhöz tartoznak még az úgynevezett mikromozgások, amelyek a rövid ideig (1-2 mp) tartó, nagy intenzitással végzett mozgásteljesítményt értékelik. Itt jellemzően a 2,5–3,0 m/s2 közötti és a 3 m/s2-t meghaladó gyorsításokat és lassításokat elemeztük.

Az edzések és a mérkőzések elemzésekor létezik egyfajta „optimális adatmennyiség”. Az adatok gyűjtésének lehetősége – a jelenkor technikai feltételei mellett – szinte végtelen. Azonban a napi edzői gyakorlatban fontos kiemelni azt a néhány „kulcsértéket”, amelyek biztosítják az objektív értékelést és az edzések tervezését. Mi ezen adatok alapján készítettük fel a játékosokat, és fókuszáltunk azokra a paraméterekre, amelyek lehetővé tették a Covid által megnehezített bajnoki rendszerre történő hatékony felkészülést.

2.    Az állóképesség mérése

Az erőnlét vizsgálatára a 30-15 Internittent Fitness Testet használtuk, a 2020–2021-es szezonban összesen négy alkalommal. A vita maxima teszt jól megmutatja a játékos kardiovaszkuláris rendszerének terhelhetőségét.

A teszt alapján megállapítható, hogy a csapat maximális aerob sebessége (MAS) a karantén feloldását követő 3. héten, december 29-én 19,18 km/h volt, ami gyengébb mutató, mint a felkészülés első hetében mért eredmény. Külön figyelmet érdemlő adat a bajnokság végén mért teszt eredménye, amely azt bizonyítja, hogy bár egy fiatal játékosnak szüksége van a bajnoki mérkőzésen szerzett tapasztalatra, a kondicionális fejlesztést nem tudja pótolni.

Jól kivehető, hogy a szezon végén mért 30-15 IFT eredménye nem sokkal haladta meg a karantén után mért értékeket, és nem érte el a szezon első hetében mért teljesítményt. Ebben a táblázatban mind a mezőnyjátékosok, mind pedig a kapusok teljesítményét összesítettük, a játékosok általános teljesítőképességének bemutatására törekedtünk.

3.    Regeneráció és fejlesztés

A kulcskérdést a mérkőzések közötti regeneráció biztosítása mellett a fiatal játékosok fejlesztésének lehetősége adta. Az általunk használt Polar Team Pro rendszerbe applikált kalkulátor 35-40 percnyi mérkőzésterhelést követően minimum 72-95 óra regenerációs szakaszt javasol. Az általunk végzett kiegészítő mérések (pulzusmérés, CMJ) is alátámasztották ezt. A regeneráció idejét befolyásolta a játékosok alapfittségi állapota (pl. VO2max), a szervezetet érő külső terhelés és mechanikai ingerek, valamint a különböző pulzuszónákban töltött idő mennyisége. Ez nem jelenti azt, hogy ebben az időszakban nem lehet edzeni, azonban teljes értékű – intenzív, kézilabda-specifikus – edzésmunka végzése nem javasolt. Mivel az akadémiai rendszer legfőbb szempontja a fiatal játékosok fejlesztése, ezért ebben a szituációban ez a cél nem valósulhatott meg.

A fenti mérkőzéselemzést bemutató táblázatban csak néhány kulcsparamétert emeltünk ki: a szívfrekvencia esetében a HRmax 83 százaléka felett végzett teljesítményt; a mérkőzésen összesen teljesített távot, azon belül is a 17 km/h-nál gyorsabb futásteljesítményt; a 2,5 m/s2 feletti intenzitással végzett lassítások és gyorsítások számát. Ezenkívül még megtalálható a táblázatban a mérkőzésen elért maximális sebesség eredménye, illetve külön kiemelve a korábban említett regenerációs idő.

Ami szembetűnő volt még a tavalyi szezonban, az a játékosok testösszetétel-változása. A méréseket az InBodyval végeztük. Fiatal, 17–21 év közötti csapat esetében úgy gondolom, hogy optimális esetben – akinél ez indokolt – feltételezhető lenne az izomtömeg-növekedés, a súlygyarapodás és a testzsír csökkenése. A grafikonon a csapatátlagot szemléltettem, melynek alapján elmondhatjuk, hogy a bajnoki hajrában történt terhelés csökkentése az eredményesség érdekében rossz irányba vitte a játékosok általános testösszetétel-mutatóit.

A diagramból jól látszik, hogy testsúlyban a csapatátlag 3,4 kg-mal gyarapodott, de ez lényeges izomtömeg-növekedéssel nem párosult.

AZ ÉVES PROGRAM MEGVALÓSULÁSA, EREDMÉNYESSÉGE

A Covid-19 miatt az előzetesen tervezett éves program teljes mértékben felborult, ami rávilágított arra, hogy a túlversenyeztetés és az eredménycentrikusság háttérbe szorítja a játékosok egyéni képességeinek fejlesztését. Ennek ékes bizonyítéka a Pick-Szeged U21-es csapatának 2020–2021-es szezonja. Az őszi idényben tervezett 12 NB I/B felnőtt- és 3 Ligakupa-mérkőzésből összesen ötöt tudtunk lejátszani. Ebből hármat októberig, kettőt decemberben, közel két hónapos kihagyás után. Októberben és novemberben a csapat 90 százaléka átesett a fertőzésen, és 4-6 hetes kihagyás után szinte a nulláról kellett újrakezdeni az edzéseket. Az őszi mérlegünk a Covid előtt: 3 mérkőzésből 3 győzelem. A két hónapos kihagyás után 2 mérkőzést tudtunk még a téli szünetig lejátszani, egy vereség és egy döntetlen született.

A januári alapozás tervezett programját az elhalasztott Ligakupa-mérkőzések miatt át kellett tervezni, így klasszikus felkészülési időszakról nem beszélhettünk. A tavaszi szezonban összesen 17 NB I/B felnőtt- és 6 Ligakupa-mérkőzést kellett lejátszani, ami sok esetben heti két meccset jelentett.

A heti általános mikrociklust heti két mérkőzés esetén az alábbiak szerint módosítottuk:

Ebben az időszakban terhelésben a következő változtatások történtek:

–      konditermi edzés csak heti egy alkalommal

–      egyéni képzések helyett a taktikai foglalkozások kerültek előtérbe

–      futóedzések elmaradása

–      hibridedzések elmaradása

–      edzésszám csökkenése.

Mindezek ellenére a csapat a mérkőzéseken jól teljesített. A kitűzött célt áprilisban elérte, sőt olyan előkelő pozícióba került a csapat, hogy a bajnokság végéig igyekeztünk kitolni a nagyszerű formát. Ez sikerült is, hiszen az utolsó 10 fordulóban csupán egy alkalommal szenvedtünk vereséget, így a második helyen zártuk a bajnokságot.

A csapat az elsődleges célt a viszontagságos bajnoki évben újoncként nemcsak teljesítette, hanem jóval túl is szárnyalta. Az eredményességet tekintve a 2020–2021-es szezon nagyszerűen sikerült, minden várakozást felülmúlt. Azonban érdemes megvizsgálni, hogy a hektikus és eredménycentrikus bajnoki hajrá alatt hogyan változtak a játékosok motorikus képességei a csökkentett edzésterhelés mellett.

KONKLÚZIÓ

Az utánpótlás-nevelésben meg kell találni az egyensúlyt a képzés és a versenyeztetés között. Az elmúlt év nagyon tanulságos volt számomra, és rávilágított arra, hogy egy utánpótláskorú csapat esetében a heti mikrociklusban 1 mérkőzésterhelés az optimális. Így biztosíthatjuk a megfelelő számú edzéseket, amelyeken kiemelten fontos szerepet játszanak a motorikus képességek fejlesztésére és a kézilabda-technika javítására irányuló egyéni képzések, gyakorlások. Ezek nélkül az eredményesség csak átmenetileg tartható, hiszen az utánpótlás-nevelés fő célja, hogy mindenkit – a tehetsége függvényében – a legmagasabb szintre juttassunk a felnőtt mezőnyben.

Az elmúlt szezon tapasztalatai alapján azt javaslom minden edző kollégának, hogy a játékosok egyéni fejlődésének érdekében a túlzott eredménykényszert szorítsák háttérbe, a versenyeztetést tekintve pedig a heti egy mérkőzést ajánlom.