Nemzetközi tanulmányok bizonyítják, hogy a kézilabdázók 30-45 százaléka számol be akut vagy krónikus vállfájdalomról. A sportág magában foglalja a rendszeres fej feletti karmozgást, amelyet igen nagy szögsebességgel végeznek, ezért hajlamos a dobó oldali váll az adaptív elváltozásokra, ami a kirotációs mozgástartomány növekedését és a berotációs mozgástartomány csökkenését eredményezi. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a kézilabdás dobómozdulathoz nemcsak a felső végtag, hanem a törzs és az alsó végtag interakciója is nagymértékben szükségeltetik. Az egyoldali mozgásból adódóan nagy hangsúlyt kell fektetni az ízületek stabilitására, mobilitására és az izomegyensúly fenntartására. Ha ebben a rendszerben valamelyik szinten deficit jelentkezik, az jelentősen növelni fogja az ízületekben jelentkező mikrotraumák vagy egy súlyosabb sérülés előfordulását.

A játékosok a dobásokat különböző típusokban és helyzetekben hajtják végre, ugrással vagy anélkül. A fej feletti dobás olyan robbanékony mozgás, amely a test teljes kinetikai láncát magában foglalja, s igen nagy terhelést ró a vállra. Több kutatás is vizsgálta a fej feletti mozgást igénylő sportok körében a vállfájdalmak kockázati tényezőit, különös tekintettel a fizikai és anatómiai eltérésekre. Viszont a korábbi kutatások egyike sem vizsgálta a vállsérülések lehetséges kockázati tényezőit abban az esetben, amikor a nem megfelelő dobótechnika jelentős kihatással lehet a vállízületi panaszokra. E tanulmányok különböző okokat említettek a fájdalom előfordulására, de egyik sem vizsgálta a dobás kinematikáját, mint a vállsérülés lehetséges kockázati tényezőjét, amikor a nem optimális vagy helytelen dobási technika várhatóan előidézi, sőt növeli a vállban lévő szerkezeti elváltozásokat.

Tekintettel a sportág egyoldaliságára, s arra, hogy a törzs is jelentős szerepet játszik a dobómozdulatokban, ezért olyan izmok is érintettek lehetnek a mozdulat során, amelyek a törzsről a humerusra húzódnak. Ilyen izom például a musculus latissimus dorsi is, amely jelentős mértékben túldolgozhat, ezzel panaszokat okozva a sportolónak. Ha pedig egy izom túlműködése figyelhető meg, az egyfajta jelzés lehet mind a terapeutának, mind a sportolónak, hogy a stabilitás, mobilitás és izomegyensúly kombinációjában probléma rejlik. Ezt természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen ez hatalmas kockázati tényezőt jelenthet a későbbiekben.

Ahogy azt számos nemzetközi és hazai tanulmány is hangsúlyozza, nélkülözhetetlen ezeknél a sportolóknál a prevenciós mozgásprogram, amelynek rendszeres elvégzésével a sérüléseket jelentős mértékben meg tudjuk előzni. Nagy hangsúlyt kell fektetni a megfelelő ízületi stabilitást és mobilitást biztosító gyakorlatok, valamint a célzott nyújtások rendszeres elvégzésére, hiszen ezek együttes hatásának eredményeképpen jelentős javulást lehet elérni a sportoló teljesítményében, s nagy mértékben megóvhatjuk a későbbi súlyos sportsérüléstől.

A kutatás célja

Kutatásunk célja, hogy felmérjük, a NEKA igazolt játékosai közül hányan szenvednek anterior vállfájdalomtól, amely kihatással van a dobási technikájukra és lövőerejük mértékére. További célja a vizsgálatnak, hogy egy speciális mozgásprogram elvégzésével, ami specifikus erősítő és nyújtó gyakorlatot tartalmaz, a sportolók fájdalma mérséklődjön, vagy akár meg is szűnjön. Bizonyítani szeretnénk azt is, hogy a musculus latissimus dorsi (MLD) célzott nyújtásával csökkenteni lehet az anterior vállfájdalmat, ezzel bizonyítva a két tényező közötti szoros összefüggést. Mivel a vállízület és vállöv területét behatároló izmoknak fontos szerepük van a kézilabdázásban, ezért specifikus erősítésük és az ízületi tok nyújtása is fontos feladat. Ezzel stabilizáljuk az említett területeket, melynek következtében a sérülések előfordulását is jelentős mértékben tudjuk csökkenteni.

Kutatásunkban összesen 24 fő vett részt. A résztvevőket eset- (12 fő) és kontrollcsoportra (12 fő) osztottuk. Az esetcsoportba azokat választottuk, akik legalább egyszer tapasztaltak már anterior irányú vállfájdalmat, s rendszeresen járnak egyéni mozgásterápiára és fizikoterápiás kezelésre. Az esetcsoportban részt vevők egyéni kezelésekben részesültek, amelynek során kifejezett hangsúlyt fektettek a hátsó ízületi tok és az MLD nyújtására, valamint az erősítő gyakorlatok elvégzésére (kiváltképpen a musculus supra, infraspinatus és serratus anterior izomokra). A kontrollcsoport 12 kiválasztottja közé olyanok kerültek, akik ugyan tapasztaltak már anterior irányú vállfájdalmat, de rendszeresen nem jártak egyéni kezelésre és mozgásprogramra akadémista éveik alatt, csupán a szükséges felméréseket végeztük el rajtuk 2022 augusztusában és decemberében.

Vizsgálatunkat Balatonbogláron, a Nemzeti Kézilabda Akadémián (NEKA) 2022. augusztus 1. és 2022. december 31. között végeztük.

Vizsgálatunk során egy saját szerkesztésű kérdőíven rögzítettük a játékosok posztját, életkorát, sportágban eltöltött aktív éveik számát, felső végtagi sérüléseik előfordulását, az anterior vállfájdalom érzését, s hogy jelenleg gyötri-e őket a fájdalom igen válasz esetén 1-től 10-ig terjedő VAS-skálán jelölték be a mértékét. A vizsgálatunk alapját képező tesztek a következők voltak: felső végtag Y-Balance-teszt, ventralis plank teszt, lövőerő-, húzás-tolás teszt, húzódzkodások maximális száma, Functional Movement System (FMS) vállmobilitási tesztés ForceFrame-vállteszt.

A kapott eredmények normalitásvizsgálata Kolmogorov-Szmirnov teszttel történt, mely után páros t-próbát, kétmintás t-próbát, ANOVA analízist (Scheffe post hoe teszttel), korrelációt és regressziós analízist végeztünk. Eredményeinket p<0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. A vizsgálat során kapott eredményeket IBM SPSS 23.0 verziójú statisztikai program segítségével dolgoztuk fel.

A mérések eredményei

Egyéni kezelésben az esetcsoport tagjai vettek részt, hetente legalább három alkalommal. A kontrollcsoport tagjai külön, egyéni kezelésben nem részesültek. A szükséges módszertani és egyéb méréseket a program megkezdése előtt és után is elvégeztük mindkét csoport tagjain. A kutatásunkban részt vevők átlagéletkora 17,54(±2,20) év, átlagtestsúlyuk 73,5(±11,14) kg, átlagmagasságuk 178,62(±9,17) cm volt. A résztvevők átlagosan 10,99(±2,64) éve kézilabdáznak. Első vizsgálatunkkor tizennégyen számoltak be vállfájdalomról, amelyet átlagosan 3,68(±3,40) erősségűnek ítéltek a VAS-skálán. Visszaméréskor kilencen jeleztek fájdalmat, amelyet átlagosan 1,62(±2,29) erősségűnek értékeltek. Ennek alapján megállapítható, hogy szignifikánsan csökkent a játékosok fájdalma (p=0,022). A játékosok közül két irányító, három átlövő/irányító, négy jobbátlövő, három jobbszélső, három beálló, négy balszélső, három balátlövő, egy jobbátlövő/jobbszélső, egy kapus poszton játszik.

Az esetcsoport FMS jobb váll átlagmobilitása 2,17(±1,34), a bal vállé 1,67(±1,23), az összesített mobilitásátlag értéke pedig 1,50(±1,31) pont volt. A visszamérést követően ezek az értékek a következőképpen alakultak: jobb váll: 2,75(±0,45), bal váll: 2,58(±0,67), összesített pontszám: 2,50(±0,67) pont. Szignifikáns javulást a jobb váll esetében nem (p=0,152), viszont a bal vállnál (p=0,020) és az összesített pontszámnál (p=0,015) tapasztaltunk a két mérés értékei között. A kontrollcsoport esetében az első mérésnél a jobb váll átlagmobilitása 2,17(±1,11), a bal vállé 2,33(±0,89), az összesített pontszám pedig 1,83(±1,19) volt. Visszamérés során ezek az átlagértékek a következőképpen változtak: jobb váll: 2,42(±0,90), bal váll: 2,50(±0,52), összesített pontszám: 2,28(±0,87). A kontrollcsoport visszamért FMS-értékei között szignifikáns javulás nem volt tapasztalható sem a jobb (p=0,429), sem a bal váll (p=0,551), sem pedig az összesített pontszám (p=0,137) esetén.

Az esetcsoport első ForceFrame vállberotációs átlagértékei jobb oldalt 131(±33,83) Nm, bal oldalt 130,25(±32,99) Nm, a két oldal közötti százalékos átlag differenciaérték pedig 9,51(±5,06)% volt. A kirotációs átlagértékei ugyanezen csoportnak jobb oldalt 127,67(±32,28) Nm, bal oldalt 125,92(±35,42) Nm, a két oldal közötti különbség százalékos értéke pedig 10,37(±6,81)% volt. A berotáció és kirotáció átlaghányadosa jobb oldalt 1,03(±0,12), bal oldalt 1,06(±0,21) volt. A visszamérést követően a váll berotációs átlagértékei a következőképpen alakultak: jobb oldal: 145,08(±35,64) Nm, bal oldal: 144,92(±31,45) Nm, két oldal közötti differencia: 7,42(±7,33)%. Kirotációs értékek: jobb oldal: 135,08(±30,92) Nm, bal oldal: 138(±34,88) Nm, két oldal közötti differencia: 9,02(±7,34)%. A be- és kirotáció átlaghányados jobb oldal: 1,09(±0,18), bal oldal: 0,99(±0,33). A kapott értékek alapján szignifikáns javulás volt tapasztalható mind a jobb (p=0,002), mind a bal (p<0,001) berotációs értékek között. További szignifikáns javulás volt megfigyelhető a bal oldali kirotáció mértékében (p=0,001). Szignifikáns javulás azonban nem volt tapasztalható a jobb oldali kirotáció (p=0,259), a berotáció (p=0,358) és kirotáció (p=0,685) két oldal közötti differenciája, valamint a jobb (p=0,241) és bal (p=0,394) be- és kirotációs hányados között sem. Kontrollcsoportunk első ForceFrame vállberotációs átlagértékei jobb oldalt 144,58(±34,15) Nm, bal oldalt 146,3(±45,26) Nm, a két oldal ereje közötti százalékos különbség 7,46(±4,41)% volt. A kirotációs értékek jobb oldalt 129,08(±30,00) Nm, bal oldalt 139(±43,45) Nm, a két oldal ereje közötti százalékos differencia 13,15(±6,98)%. A be- és kirotációs átlag hányadosa jobb oldalt 1,19(±0,24), bal oldalt 1,06(±0,14) volt. Visszamérést követően a berotációs értékek jobb oldalt 150,92(±38,73) Nm, bal oldalt 153(±48,52) Nm, a kirotációs értékek jobb oldalt 127(±33,77) Nm, bal oldalt 143,25(±42,46) Nm. A két oldal közötti berotációs különbség 7,14(±6,05)%, a kirotációs különbség 15,47(±7,91)%. Míg a be- és kirotációs hányados jobb oldalt 1,19(±0,24), bal oldalt 1,08(±0,14).

Az esetcsoport átlag lövősebessége az első mérés során 82,83(±11,83) km/h, a kontrollcsoporté pedig 85,58(±8,99) km/h volt. A visszamérést követően az esetcsoport átlaga 88(±11,21) km/h, a kontrollcsoporté pedig 87,08(±8,66) km/h volt. A kapott értékek alapján szignifikáns javulás volt megfigyelhető mind az eset- (p<0,001), mind pedig a kontrollcsoport (p=0,005) esetében. Az első (p=0,528) és második mérés (p=0,825) adatai alapján, kétmintás t-próbát elvégezve nem találtunk szignifikáns különbséget a két csoport kapott értékei között.

Az esetcsoport első mérésének tolásátlaga 429,65(±247,7) W, húzásátlaga 342,81(±219,51) W volt. A relatív, testtömeghez viszonyított tolás átlaga 5,66(±2,67) W/kg, a relatív, testtömeghez viszonyított húzás átlaga 4,72(±2,24) W/kg volt. A húzás-tolás közötti átlag százalékos differenciaérték 23,62(±14,09)% volt. Programunk elvégeztével a tolás átlaga 491,31(±268,93) W, a húzásé 382,78(±201,04) W volt. A relatív, testtömeghez viszonyított átlagtolás 6,56(±2,87) W/kg, míg a relatív, testtömeghez viszonyított átlaghúzás értéke 5,14(±2,11) W/kg lett. A húzás-tolás átlagértékei közötti százalékos differencia 21,65(±13,76)%-ra csökkent. Kapott eredményeink alapján elmondható, hogy szignifikáns javulás volt megfigyelhető mind a tolás (p<0,001), mind a húzás (p=0,038), mind pedig a relatív, testtömeghez viszonyított átlagtolás (p<0,001) esetében is. Szignifikáns javulást viszont nem tapasztaltunk sem a relatív, testtömeghez viszonyított átlaghúzás (p=0,171), sem pedig a húzás-tolás közötti százalékos differenciaértékek között (p=0,700). Kontrollcsoportunk első mérése alapján a résztvevők átlag tolási értéke 396,34(±291,98) W, húzási értéke 396,21(±193,04) W volt. A relatív, testtömeghez viszonyított átlagtolás 4,97(±2,79) W/kg, míg a húzás 5,09(±1,73) W/kg volt. Átlagos, százalékos differencia a húzás-tolás értékeiben 17,89(±11,37)% volt. A visszamérést követően az átlagtolás 442,98(±353,17) W, átlaghúzás 427,33(±228,53) W, a relatív, testtömeghez viszonyított átlagtolás 5,53(±3,24) W/kg, a relatív, testtömeghez viszonyított átlaghúzás 5,48(±1,95) W/kg, a húzás-tolás közötti átlag százalékos különbség pedig 15,42(±14,71)%-ra változott. A kapott adatok alapján nem volt megfigyelhető szignifikáns változás a tolás (p=0,084), a húzás (p=0,097), a relatív, testtömeghez viszonyított átlaghúzás (p=0,056), valamint a húzás-tolás közötti százalékos átlagdifferencia értékei között (p=0,497). Azonban szignifikáns javulás volt tapasztalható a relatív, testtömeghez viszonyított átlaghúzás értékei esetében (p=0,031).

A programunk elején végzett felső végtagi Y-Balance-teszt az esetcsoportnál mért legnagyobb átlagértékei jobb oldalon medialisan 91,08(±12,81) cm, superolateralisan 62,76(±11,58) cm, inferolateralisan 70,85(±15,75) cm volt. Mindezen mérések a bal oldalt medialisan 93,05(±15,05) cm, superolateralisan 64,23(±7,73) cm, inferolateralisan pedig 68,08(±11,13) cm volt. A második mérés során a legmagasabb átlagértékek a következőképpen alakultak: a jobb oldalon medialisan 96,73(±10,68) cm, superolateralisan 67,93(±11,39) cm, inferolateralisan 79,64(±14,40) cm, a bal oldalon medialisan 97,71(±13,34) cm, superolateralisan 73,26(±7,77) cm, inferolateralisan 75,64(±9,99) cm. A felmérési értékekből megfigyeltük, hogy mindkét oldalon, mindhárom irányban, mindhárom mérés során szignifikáns javulás volt megfigyelhető az értékek között. A jobb oldali medialis harmadik ismétlés első és második felmérése során is a legmagasabb átlagszámmal rendelkeztek, s szignifikáns javulást is tapasztaltunk (p=0,001). Superolateralis irányban szintén az első és második alkalommal a harmadik mért érték volt a legmagasabb, s ebben az esetben is szignifikáns javulást találtunk (p=0,001). Bal oldalon is a harmadik mért értékek bizonyultak a legmagasabbnak, s szignifikáns javulás itt is megfigyelhető volt az értékek között (p=0,001). Ezenfelül bal oldalon inferolateralis irányban a harmadik ismétlés során mértünk mindkét esetben a legnagyobb értéket, s ezen adatok között is szignifikáns javulás volt tapasztalható (p=0,002).

A kontrollcsoport tagjainál mért felső végtagi Y-Balance-teszt átlagértékei a jobb oldalon medialisan 95,52(±16,98) cm, superolateralisan 62,08(±9,77) cm, inferolateralisan 65,27(±16,96) cm, bal oldalon medialisan 90,07(±17,84) cm, superolateralisan 66,81(±10,30) cm, inferolateralisan 61,91(±16,56) cm volt. Visszamérést követően az átlagértékek jobb oldalon medialisan 93,34(±15,36) cm, superolateralisan 62,04(±10,32) cm, inferolateralisan 64,33(±15,29) cm, bal oldalon medialisan 89,48(±17,16) cm, superolateralisan 68,17(±9,77) cm, inferolateralisan pedig 60,23(±11,92) cm-re alakultak. Mivel az első és második mérés során mindkét oldalon, mindhárom irányban, mindhárom próbálkozás közül mindig más érték lett átlagosan a legnagyobb, így szignifikáns javulást nem tapasztaltunk egyik esetben sem. Azonban jobb oldalon superolateralisan az első értékek (p=0,004), inferolateralisan az első próbálkozások (p=0,014), bal oldalon a második superolateralis mérésnél (p=0,015), bal oldalon az első inferolateralis mérésnél (p=0,002) szignifikáns javulást találtunk az első és második mérés értékei között.

A plankteszt esetcsoportnál mért átlagérték 21,23(±9,55) másodperc, a kontrollcsoportnál pedig 22,84(±10,61) másodperc volt. Visszamérésünket követően ezen érték az esetcsoportnál 39,69(±10,62) másodpercre, a kontrollcsoportnál 24,17(±9,54) másodpercre változott. A kapott értékek alapján elmondható, hogy szignifikáns javulás volt tapasztalható az esetcsoport esetében (p<0,001), a kontrollcsoportnál (p=0,097) viszont nem.

A húzódzkodások maximális száma az esetcsoportnál átlagosan 4,42(±2,54) darab, a kontrollcsoportnál 4,75(±2,90) darab volt. A visszamérést követően az esetcsoport átlaga 8,83(±2,52) darabra, a kontrollcsoporté 6,50-re (±2,35) darabra változott. Mind az eset- (p<0,001), mind a kontrollcsoportnál (p<0,001) szignifikáns javulás volt megfigyelhető a mért értékek között.

Feltételezések, és azok tényszerű alátámasztása vagy cáfolata

Vizsgálatunkban feltételeztük, hogy a felső végtagi Y-Balance-teszt és a ForceFrame-vállteszt eredményei között szoros összefüggés található. A kapott eredményeink alapján e feltételezésünk részben igazolódott be. Mind az első, mind pedig a második mérés értékei között pozitív, közepes erősségű kapcsolatot állapítottunk meg.

Szoros összefüggést feltételeztünk a ForceFrame és a lövőerő-eredmények között. Ez a feltételezésünk beigazolódott. A programunk elején végzett felmérés során mindkét oldali berotációs érték (jobb r=0,822, p<0,001; bal r=0,815, p<0,001) és bal oldali kirotációs (r=0,734, p<0,001) érték között találtunk erős pozitív kapcsolatot. Közepes pozitív kapcsolat mutatkozott a jobb oldali kirotációs értékkel (r=0,649, p=0,001). Visszamérésünket követően mindkét oldali berotációs (jobb r=0,798, p<0,001; bal r=0,824, p<0,001) és bal oldali kirotációs (r=0,702, p<0,001) mérés során erős pozitív kapcsolat mutatkozott ismételten, s pozitív közepes erősségű kapcsolat mutatkozott a jobb oldali kirotációs értékkel egybevetve (r=0,585, p=0,003).

Kutatásunkban feltételeztük, hogy az esetcsoportban szereplő játékosok szignifikánsan jobb eredményeket fognak elérni. Ezen feltételezésünk részbenbeigazolódott, ugyanis az esetcsoport FMS vállmobilitási teszt (p=0,015), ForceFrame (jobb oldali berotáció p=0,002; bal oldali berotáció p<0,001; bal oldali kirotáció p=0,001), felső végtagi Y-Balance-teszt (j. medialis p=0,001, j. superolateralis p=0,001; b. medialis p=0,001, b. inferolateralis p<0,001) és a plankteszt (p<0,001) első és második felmért értékei között szignifikáns javulás volt megfigyelhető a kontrollcsoporthoz képest. A húzódzkodások maximális száma (esetcs.: p<0,001; kontrollcs.: p<0,001), valamint a lövőerő eredményei (esetcs.: p<0,001; kontrollcs.: p<0,001) viszont mindkét csoport esetében szignifikáns javulást mutattak. A relatív húzás-tolás értékek között azonban az esetcsoport sem ért el szignifikáns javulást (p=0,171). Azonban az átlagtolás (p<0,001), -húzás (p=0,038) és a testsúlyhoz viszonyított relatív átlagtolás (p<0,001) során szignifikáns javulás figyelhető meg.

Felméréseink során feltételeztük, hogy az esetcsoportban levő akadémisták vállmobilitása szignifikánsan jobb eredményt fog mutatni a program elvégzését követően. A kapott eredmények alapján elmondható, hogy feltételezésünk beigazolódott, ugyanis a kontrollcsoport FMS vállmobilitási összpontszáma (p=0,015), valamint a bal vállak mobilitása is (p=0,020) szignifikánsan javult. Kétmintás t-próbát elvégezve a két csoport között szignifikáns különbség nem volt tapasztalható sem külön a jobb (p=0,264), sem a bal váll (p=0,737), illetve az összpontszám (p=0,438) esetében sem.

Szoros összefüggést feltételeztünk a húzódzkodások maximális száma és a húzás-tolás teszt eredményei között. A megfelelő számításokat elvégezve megállapítható, hogy ezen feltételezésünk beigazolódott. Mind a program elején (tolás r=0,904, p<0,001; húzás r=0,869, p<0,001; relatív átlagtolás r=0,873, p<0,001; relatív átlaghúzás r=0,836, p<0,001), mind pedig a program végén (tolás r=0,810, p<0,001; húzás r=0,734, p<0,001; relatív átlagtolás r=0,821, p<0,001, relatív átlaghúzás r=0,716, p<0,001) mért értékek alapján pozitív erős kapcsolat volt megfigyelhető a húzás-tolás teszt és a húzódzkodások maximális száma között.

Kutatásunk megkezdésekor úgy véltük, hogy az anterior vállfájdalom erős kapcsolatban áll a lövőerő, a ForceFrame-vállteszt, a húzódzkodások maximális száma és a húzás-tolás teszt eredményeivel. Számításaink alapján azonban e feltételezésünk nem igazolódott be. Kivételt képezett a visszamérés során mutatkozó pozitív közepes erősségű kapcsolat a fájdalom és a húzás-tolás százalékos differenciája között (r=0,504, p=0,012).

Összességében elmondható, hogy kutatásunk elérte célját. Pozitívumként említendő, hogy az általunk felállított hipotézisek egy kivételével részben vagy teljesen beigazolódtak. Számos hasznos információhoz jutottunk, melyekkel a későbbiekben még hatékonyabban tudjuk végezni egyénre szabott kezeléseinket. Számos külföldi és hazai tanulmánnyal összehasonlítva kutatásunkat, megállapítható, hogy érdemes lenne további fontos tényezőket is figyelembe venni tanulmányunk folytatásában. Ilyen tényezőként említhető a játékosposztok közötti különbségek, más, fej feletti mozgást végző sportolók teljesítménye közötti eltérések meghatározása, valamint az edzések intenzitásának és gyakoriságának kihatása a sportolói teljesítményre és a sérülések előfordulásának gyakoriságára.

Tanulmányunk folytatása még célravezetőbb lenne, ha több kézilabda-akadémia igazolt játékosait is bevonnánk, ezáltal növelve esetszámunkat. Így még pontosabb képet kapnánk a különböző poszton játszó kézilabdázók állapotáról, egyéni sajátosságairól vagy akár az egyes akadémiák közötti különbségekről. Hasznosnak tartanánk több standard kérdőív használatát is, hiszen így még több információra tudnánk szert tenni, ami tovább növelné a játékosokról kapott aktuális képünket. Megállapíthatjuk, hogy az esetcsoportnál alkalmazott egyéni, személyre szabott kezelések elérték pozitív szignifikáns hatásukat. Az egyénre szabott kezelések eredményei alátámasztják azon feltevést, hogy egy preventív, csoportosan alkalmazott mozgásprogram nem mindig éri el a kívánt hatást, hiszen a kézilabdázók között is jelentős egyéni különbség mutatkozik. Az egyéni sajátosságokat pedig mindig célravezetőbb egy külön alkalom keretén belül kezelni.

IRODALOM

Bihari K., Papp G., Mile M. (2019). A kézilabda mint egyoldali sport hatása a gerincre és a scapulothoracalis ritmusra. Válogatott tanulmányok a sporttudomány köréből, 3, old. 1-9.

Peixoto G. L. A., PT., Fiquetti P., S., PT, Polisello N., R., PT, Barbosa G., Ejnisman B., MD., PhD., Cohen M., MD., PhD.(2013). Glenohumeral range of motion in handball players with and without throwing-related shoulder pain. Journal of Shoulder and Elbow Surgery, 22(5), old. 602-607.

Sommervold M., Osteras H.(2017). What is the effect of a shoulder-strengthening program to prevent shoulder pain among junior female team handball players?. Open Access Journal of Sports Medicine, 8, old. 61-70.

Torabi T., P., Juul-Kristensen B., Dam M., Zebis M., K., van den Tillaar R., Bencke J. (2022). Comparison of Shoulder Kinematics and Muscle Activation of Female Elite Handball Players With and Without Pain- An Explorative Cross-Sectional Study. Frontiers in Sports and Active Living, 4, old. 1-12.

Silva E. R., Maffulli N., Migliorini F., Santos G. M., de Menezes, F. S., Okubo R.(2022). Function, strength, and muscle activation of the shoulder complex in Crossfit practitioners with and without pain: a cross-sectional observational study. Journal of orthopaedic surgery and research, 17(1), old. 1-10.

Szmodics V., Busa M., Filó Cs., Csernák G., Tardi P., Molics B.(2018). Sérülésmegelőző program hatékonysága utánpótláskorú kézilabdázók körében. Sport- és Egészségtudományi füzetek, 2(1), old. 18-31.

A Kézilabda-specifikus Módszertani Központ felmérési javaslatai. Kézilabda MódszerTan Szakmai folyóirat. [Online] 2021. augusztus 23. [Hivatkozva: 2021. november 30.]