A vizsgálatok az egyén számára a maximális teljesítményelérés folyamatának menedzselésére irányulnak, amely során az egyénre, mint komplex rendszerre tekintünk. Része az antropometriai, élettani, biomechanikai és pszichés háttér. Minden erőnlét-diagnosztikai vizsgálatnak alapvető célja a sportágspecifikus teljesítményt meghatározó képességrendszer megismerése és meghatározása, illetve a sportágspecifikus teljesítményt limitáló gyenge láncszemek (rizikótényezők) kiszűrése. Talán a tájékozódás nehézségének szemléletes példájával tudnánk ezt leírni a legjobban. Amikor először megyünk egy új helyre, akkor előre megnézzük a célállomáshoz vezető útvonalat és memorizáljuk. (Ez megegyezik azzal, hogy rendelkezünk bizonyos tudással az edzés, felkészítés területén, amit megtanultunk pl. az egyetemen.) Ezt követően elindulunk, és haladunk a célunk felé. Viszont nagyon jól tudjuk, hogy egy célhoz több út is vezet, csak van, amelyik lassabb, van, amelyik göröngyösebb (több kihívást jelent), de végül bármelyikre is találunk rá, eljutunk a célhoz.

Így van a sport világában is; többféle edzésmódszer ismeretes, többféle megközelítés, amelyekkel végül elérhető ugyanaz a cél. Az is előfordulhat persze, hogy eltévedünk, holott mi abban a tudatban vagyunk, hogy a cél felé tartunk. Egy módon tudunk erről meggyőződni, ha van egy GPS-es eszközünk, amelyen ellenőrizhetjük, hogy hol vagyunk pontosan és merre kell továbbmennünk. Az objektív visszacsatolás kulcsfontosságú. Ez a tájékozódásnál a GPS, a fejlesztésben az objektív felmérés. Ez mutatja meg, hogy a kitűzött cél felé haladunk-e, vagy attól elmaradunk, eltértünk az eredeti útiránytól.
További célként értelmezhető – a megfelelő elemszám elérése esetén – a normatív adattáblák létrehozása. Ahhoz, hogy a kitűzött célok teljesíthetővé váljanak, a kutatásmódszertani elméleti alapokat (általános szabályokat) szükséges megismerni és szem előtt tartani, a teszt megbízhatóságát negatívan befolyásoló tényezőket pedig minimalizálni.

A VIZSGÁLAT, MÉRÉS, ADATGYŰJTÉS KIVITELEZÉSÉNEK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

Érvényesség (validitás): Az eljárással valóban azt a tulajdonságot, képességet mérjük, amit vizsgálni szeretnénk.

Megbízhatóság (reliabilitás): Adott időintervallumon belül megismételt tesztvételeknél a teszt eredményei nem változnak.

Tárgyilagosság (objektivitás): A teszt eredménye független az értékelő személyétől: két vagy több értékelő által mért eredmény között korreláció van. Ez három szinten valósul meg, az adatfelvétel, az értékelés és az interpretáció során.

TÉNYEZŐK, AMELYEK BEFOLYÁSOLHATJÁK A MÉRÉST (A TESZT MEGBÍZHATÓSÁGÁT)

1. A hőmérséklet, zaj, páratartalom.
2. A vizsgált személy mennyit aludt a tesztelés előtt.
3. A vizsgált személy érzelmi állapota.
4. Gyógyszerek szedése.
5. Napszak.
6. A vizsgált személy által megivott kávé mennyisége.
7. Az étkezéstől eltelt idő.
8. A mérés környezetének milyensége, minősége.
9. A vizsgált személy ismerete és tapasztalata a tesztet illetően.
10.  A mérés pontossága.
11.  A vizsgálati személy motiváltsága a teszt végrehajtásában.
12. A megfelelő bemelegítés.
13.  A tesztelés során jelen lévőszemélyek.
14.  A vizsgálatot végző személyisége, ismeretei és jártassága.
15.  Azonos mérőeszköz, beállítások.

A mérési metodikák standardizálása

Tekintettel arra, hogy az akadémiai gyakorlatban az előzőekben felsorolt körülményeket dominánsan nem lehet egységesíteni, ezért szükséges a mérési metodikák standardizálása, amit az elfogadott tesztrendszer alapján foglalunk össze az alábbiakban.

BIOELEKTROMOS IMPEDANCIA MÉRÉS

A módszer elve a test elektromos vezetőképességén alapul. Az eljárás során a műszer mikroáramot áramoltat keresztül a testen, és a test által kifejtett ellenállásból becsüli a különböző frakciókat. A metodika alapja az, hogy a zsírmentes testtömeg vezetőképessége jóval nagyobb, tehát ellenállása kisebb (izom), mint a zsíré.

Protokoll:

- Optimális esetben a testösszetétel-vizsgálat ébredés, székelés, vizelés után, viszont étkezés és jelentős mennyiségű folyadék bevitele előtt történjen.

- Öltözet fiúknál alsónadrág, lányoknál rövid sort és sportmelltartó. A testen elhelyezkedő fémeket le kell venni, és arra is figyelni kell, hogy az egyes melltartókban elhelyezett fém befolyásolja a mérés pontosságát (javasolt a sportmelltartó).

- A vizsgálat megkezdése előtt az érzékelő felületeket fertőtleníteni kell.

- A vizsgálat megkezdése előtt nedves fertőtlenítő törlőkendővel a kéz és talp bőrfelületét meg kell tisztítani, zsírtalanítani és egyben benedvesíteni.

- A vizsgálat során a sportoló karja (felkar, könyök) ne érintkezzen a teste egyéb pontjával.

VERTIKÁLIS UGRÓTESZTEK

A vertikális ugrótesztek kinetikai elemzését, az él- és utánpótlássport területén a teljesítménydiagnosztikai labor-, illetve pályamérések kategóriájába soroljuk. Általános kondicionális képességekkel – mint alsó végtagi teljesítmény és robbanékonyság – összefüggésben nyújtanak a gyakorlatba visszacsatolható információt. Ezen túl az általános erő-sebesség-teljesítményprofil meghatározásához, optimalizálásához szükséges individuális összefüggések és visszacsatolások alapjául szolgál. A három ugróteszt (SJ, CMJ, DJ) összehasonlító elemzése információt nyújt a reaktív erőkifejtés során tárolt elasztikus energia újrahasznosításának hatásfokáról. Az edzésterhelés optimalizálásához szükséges CMJ-teszt (readiness) szintén elterjedt a túlterhelt, fáradt sportolók kiszűrésére. Sportágspecifikus képességekkel való összefüggés vizsgálata szintén igazolt. Rendszeresen, a sportoló felkészülési programjával összhangban monitorozva kiküszöbölhetők a nemkívánatos ingadozások, visszaesések. Hosszabb pihenők, immobilizáció, sérülés, illetve rehabilitáció esetén pedig pontos egyéni referenciát jelent a visszatérés folyamatában.A tesztek során rögzített unipedális értékekből látható a szimmetria vagy az aszimmetria a dinamikus erőkifejtés közben, továbbá a végtag funkcionális erőszintje is. Az aszimmetriára rizikótényezőként érdemes tekinteni. A felmérési protokollban a CMJ-mérést nem readiness jelleggel mérjük, hanem a robbanékony erőszint meghatározása érdekében.

Countermovement Jump (CMJ)

Dinamikus, súlypontsüllyesztésből történő felugrás, amely tulajdonképpen egy nyújtásos-rövidüléses ciklus. A súlypont süllyesztése alatt az elrugaszkodás kinetikai láncában részt vevő izmok excentrikus, míg a gyorsítás közben koncentrikus munkát végeznek. A CMJ rendszeresen előforduló ugrásforma a sportmozgások közben. Az erőplatón szabályosan elvégzett CMJ jellegzetes erő-idő görbéjén megkülönböztethető a kiinduló helyzetben nyugalomban lévő test súlyerejének szintvonala, az ízületek behajlítása, a tömegközéppont megállítása, az excentrikus és koncentrikus erőkifejtés továbbá a levegőben eltöltött idő a leérkezés, majd a súlypont stabilizálása (1. ábra).
 

Kiemelendő, hogy az erőplató a felugrási magasságot, mint változót kétféle számítás alapján képes megjeleníteni. Az egyik a levegőben eltöltött idő , a másik az impulzus alapján . Fontos tudni, hogy a rossz technikai kivitelezés hatással van a változókra, kiemelten a levegőben eltöltött idő alapúakra.

Talajreakció erő görbe elemzése nélkül elfogadott ugrás értékeit elemezve nagyobb eséllyel vonhatunk le rossz következtetést. Az alábbi ábrák a teljesség igénye nélkül a technikailag rossz végrehajtásokat jelenítik meg. A 2. ábra az excentrikus-koncentrikus átkapcsolás rossz szinkronizációját mutatja, aminek fejlesztése javasolt, de ettől az ugrás még elfogadható. A 3. ábra az ugrás elején történőlábujjhegyre emelkedést vagy csípő-előretolást, azaz a gravitációval ellentétes erőközlést mutatja. Az ugrás nem fogadható el. A 4. ábra a súlypontsüllyesztés során a játékos talajról való elszakadását mutatja.

Az ugrás nem fogadható el. Az 5. ábra az ugrás utáni nem megfelelő visszaérkezés, talajfogás impakt erejét emeli ki. Ilyen esetben fontos felhívni a játékos figyelmét arra, hogy a talajfogás során ne nyújtott lábbal érkezzen a platóra. Tompítsa az erőhatást, „rugózza ki”, nagyobb úton fékezze, csökkentse a mozgási energiát, ami csökkenteni fogja a maximális talajreakció-erőt, ami az 5. ábrán 7600N.

Az előző ábrákhoz viszonyítva nagyságrendileg háromszoros a produktum annak ellenére, hogy az ott vizsgált személyek tömege jelentősen magasabb volt. Az olvasó számára szeretnénk szemléltetni az itt megjelenő erő nagyságát, ezért az értéket megjelenítjük kg mértékegységben: 7600/9,81=775 kg erőhatás keletkezik a talp és a talaj között. Az erőhatás jelentős részének minden egyes felsőbb szegmentum kárát szenvedi.

A felugrásteszt során szükséges az erőplató kemény talajon történő optimális elhelyezése(beton vagy járólap), stabilan billenés/mozgás mentesen. Mintavételi frekvenciát 1 kHz-reszükséges állítani a gyors mozgás miatt.

Bipedális felugrás

Kiinduló helyzet: csípőszéles terpeszben állás, kezek csípőretartásban. A vizsgált személy dinamikus súlypontsüllyesztésből ugrik a lehető legmagasabbra úgy, hogy közben törekszik arra, hogy a koncentrikus fázisban az erőközlés folyamatos, illetve a súlypontsüllyesztés nagyságrendileg 20-30 cm legyen (törekedve a kis és gyors ízületi hajlításra-kinyújtásra). A kezek a teljes felugrás és leérkezés alatt csípőretartásban helyezkednek el. Fontos, hogy a játékos a súlypontsüllyesztés során ne szakadjon el a talajtól, illetve a levegőben ne húzza fel a sarkát, ne emelje előre a lábát, ne hajlítsa a térdét. A leérkezés során a játékos pozíciójának meg kell egyeznie a talajról való elszakadáséval, valamint javasolt az impakt erő, tehát a talajfogás után a térd hajlításával történő kontakt erő csökkentése.

Unipedális felugrás

Kiinduló helyzet: egy lábon állás, kezek csípőretartásban. A vizsgált személy dinamikus súlypontsüllyesztésből ugrik egy lábról a lehető legmagasabbra úgy, hogy közben törekszik arra, hogy a koncentrikus fázisban az erőközlés folyamatos, illetve a súlypontsüllyesztés nagyságrendileg 10-20 cm legyen. A kezek a teljes felugrás és leérkezés alatt csípőretartásban helyezkednek el. A felugrás során a levegőben a játékos ne húzza fel a sarkát, ne emelje előre a lábát, ne hajlítsa a térdét. A leérkezés során javasolt az impakt erő, tehát a talajfogás után a térd hajlításával történő kontakt erő csökkentése.

MÓDOSÍTOTT PRO AGILITY TESZT/KÉZILABDA MÓDSZERTANI KÖZPONT (5-10-5)

A vizsgálat során a játékos irányváltási képességét vizsgáljuk két 180 fokos irányváltás esetén (5 m-10 m-5 m). A vizsgálathoz szükséges egy pár fotocella. WITTY tripodok esetén a tripod lábát az első akadási pozícióig nyitjuk, majd erre helyezzük a fotocellát. A tripod lábát nem húzzuk ki. Nem WITTY esetén a kapu legfelső pontja 50 cm-re legyen a talajtól. A fotocellát a kiinduló helyre/rajtvonalhoz állítjuk fel, egymástól 2 méter távolságra. Innen jobbra és balra is a rajt fotocella két részéből kiinduló párhuzamos egyenesen mérünk 5-5 métert, amit bójával, illetve a talajon ragasztószalaggal jelzünk úgy, hogy a ragasztásból kihagyunk középen 40 cm-t. Ez azért szükséges, hogy a sportoló pontosan tudja, meddig kell elmennie, hol kell kitámasztania, fordulnia, és ne legyen sérülésveszélyes a szalag okozta más tapadási együttható miatt.

A teszt során a vizsgált személy a rajtvonalhoz lép úgy, hogy az pontosan a két lába között helyezkedik el, atletikus alaphelyzetben. A vállait összekötő egyenes merőleges a rajtvonal síkjára. Az indulás a sportoló elhatározásából történik, tehát nem jelre indul, és ennek során nem hintázhat jobbra-balra. Az indulás után a játékosnak bal oldalra kell futnia a bója/ragasztószalag vonaláig, ahol kitámaszt a bal lábával úgy, hogy az arca a kiinduló helyzetnek megfelelő irányban marad, majd visszafut a jobb oldalon kihelyezett bója/ragasztócsík vonaláig, közben keresztezve a rajtvonalat. A jobb oldali bójánál kitámaszt a jobb lábával úgy, hogy az arca a kiinduló helyzetnek megfelelő irányban marad, majd visszafut keresztül a rajtvonalon. A sportolónak törekednie kell az előbb leírtak legrövidebb idő alatti teljesítésére. Az előbbieket a másik irányba is teljesíteni kell. Kétszeri ismétlés mindkét irányba.

SPRINT TESZTEK

Állórajtból indulva, egyenes vonalban különböző távolságokon (5 m, 10 m, 20 m, 30 m, 40 m … 100 m) végrehajtott vágtafutás, a táv lehető legrövidebb idejű teljesítésére törekedve. Az idő századmásodperc pontossággal kerül rögzítésre fotocella használatával, de a mérési hibák kiküszöbölésére ajánlott a dupla fotocellás rendszer alkalmazása.
Javasolt eszköz: fotocellás időmérő kapu (WITTY timer). A vizsgálathoz szükséges a fotocellákat megfelelően felállítani, tehát a pályát kitűzni. WITTY tripodok esetén a tripod lábát az első akadási pozícióig nyitjuk. A tripod lábát a talajjal érintkező rész kivételével teljes hosszra nyújtjuk (tehát az utolsó egységet nem húzzuk ki). Akik nem rendelkeznek WITTY fotocellás rendszerrel, a fotocellákat úgy helyezzék el, hogy a legfelső pontja 100 cm magasságban legyen. Az első fotocella párt a kiinduló, rajtvonalhoz (azaz 0 méter), egymástól 2 méter távolságra helyezzük el. A többi kaput a rajtkapu 2 részéből indított párhuzamos egyeneseken helyezzük el a rajtvonaltól számított 5, 10 és 20 méteren.

A vizsgálati személy állórajttal indul a rajtvonal mögül 40 cm-rel. Az indulás a sportoló elhatározásából történik, tehát nem jelre indul, melynek során nem hintázhat előre-hátra. A kiinduló helyzetből a tömegközéppont kizárólag előre mozdulhat el. A vizsgált személynek törekednie kell arra, hogy futással (sprinttel) a lehető legrövidebb idő alatt teljesítse a teljes távot (javaslat: 25 méternél helyezzünk le egy bóját, ameddig törekedni kell a lehető leggyorsabb teljesítésre). A sprintet a sportolóknak háromszor kell megismételnie 3 perces pihenőkkel, a legjobb eredményt regisztráljuk.

Az izomműködés vizsgálatának élettani, biomechanikai háttere

A mozgás aktív eleme a harántcsíkolt izomszövet, amelyet a hétköznapi életben izomnak hívunk. Az izom felépítése a nagyobb elemektől a kisebb felé haladva a következő: vázizom, izomköteg, izomrost vagy izomsejt (miofibrillum), miofilamentum (aktin, miozin). Az izom összehúzódásakor megkülönböztetünk dinamikus és statikus izomkontrakciót. A statikus izomkontrakciót izometriás kontrakciónak hívjuk. Ebben az esetben az izom aktív állapota közben az eredési és a tapadási pont között nem történik elmozdulás. Megkülönböztetünk maximális izometriás erőt, robbanékony erőt (RFD).

Dinamikus izom-összehúzódáskor megkülönböztetünk koncentrikus kontrakciót, amely során az izom aktív állapota közben az eredési és tapadási pont közeledik egymáshoz (az izom által produkált forgatónyomaték nagyobb, mint a külső erő által ható forgatónyomaték). Ezenkívül lehetséges excentrikus kontrakció, amely során az eredési és tapadási pont az izom aktív állapota alatt távolodik egymástól (az izom által produkált forgatónyomaték kisebb, mint a külső erő által ható forgatónyomaték). Dinamikus körülmények között megkülönböztetünk maximális excentrikus és koncentrikus erőt.

VÁLLÍZÜLETI KI- ÉS BEROTÁCIÓS IZOMETRIÁS MAXIMÁLIS ERŐ TESZT

Eszköz: ForceFrame. A vizsgálati protokoll szerint a sportoló az eszközzel párhuzamosan fekszik a talajon, a vizsgált oldali karja oldalsó középtartásnak megfelelően, továbbá könyökben 90 fokos hajlítás. Az alkar a talajra merőlegesen helyezkedik el. A ForceFrame erőmérőit a tenyér előtt és a tenyér mögött helyezzük el, a tenyérgyökkel egy magasságban. A könyököt rögzítjük (a vizsgálatvezető kézzel/könyök-applikátorral). Megkérjük a sportolót, hogy 3-3 fokozódó erejű izometriás kontrakciót hajtson végre bemelegítésként. Ezután pedig végezzen maximális erővel 3 ki- és 3 berotációt 1,5 perc pihenővel, majd a vizsgálatot megismételjük a másik oldallal is.

HAMSTRING EXCENTRIKUS MAXIMÁLIS ERŐ TESZT

Vizsgálat: A sportoló elhelyezkedik a mérőeszközön (NordBord) úgy, hogy a térde támaszkodik az eszközre, lábszára párhuzamos a talajjal, combja és törzse merőleges a talajra. Ebben a pozícióban a bokára rögzítjük az erőmérő karokat úgy, hogy azok függőlegesen legyenek, és megkérjük a sportolót, hogy egy Nordic Hamstring Curl gyakorlatot hajtson végre. A gyakorlat sebessége lassú. A gyakorlat végrehajtása közben, ha a vizsgált személy nem tudja tovább kontrollálni a mozdulatot, érkezzen a földre és közben tompítson a kezeivel. A gyakorlatot háromszor ismétli meg, a legjobb eredmény kerül rögzítésre.

A mért adatok feldolgozásának fontossága

A fent említett, kiragadott esetek is jól példázzák azt, hogy egy-egy mérés során számtalan befolyásoló tényezőt kell figyelembe venni. A kutatásmódszertani alapelvek egy részét nem, vagy csak nagyon nehezen tudjuk betartani az akadémiai rendszer sajátosságai miatt. Éppen ezért tartjuk fontosnak kiemelni azokat a vizsgálati metodikákat és eszközbeállításokat, amelyek standardizálhatóak, ezzel biztosítva a longitudinális nyomon követés megbízhatóságát. Mindezek elengedhetetlenek abból a szempontból, hogy később a rengeteg adatpontból normatív adattáblázatokat közölhessünk, amelyek minden egyes fizikai képesség esetében irányadóak lesznek a magyar akadémista kézilabdázók számára.
Másik fontos célunk a felmérésekkel a komoly sérülésre hajlamosító tényezők kiszűrése, amely magában foglalja a mozgatószervrendszer statikai/ortopédiai vizsgálatát, valamint a motoros tesztek során az agonista-antagonista, illetve a két oldal közötti erőaránytalanságok feltérképezését is.

Ezen információk birtokában a gyógytornászok, erőnléti edzők és vezetőedzők közösen kell hogy felállítsanak egy tervet a „veszélyeztetett” játékosok fejlesztésére, melynek fókuszában ezen gyenge láncszemek, illetve aszimmetriák kezelése áll. Fontos kiemelni, hogy ezekben az esetekben javasolt és indokolt a gyakoribb visszamérés, nyomon követés, ameddig az adott probléma meg nem oldódik. Ezért is lényeges, hogy a mérések adatainak feldolgozását és interpretációját szakképzett emberek (elsősorban humánkineziológusok) végezzék, így elkerülhető az esetleges téves következtetésekből fakadó helytelen vagy nem megfelelő kezelés.